A mérkőzés előtt az ír válogatott valamennyi tagja letérdelt, ezzel kifejezve a gyűlölet bármilyen formájának elítélését. A magyar futballisták – ahogy azt előzetesen jelezték – nem térdeltek le, hanem a mezük karján olvasható„Respect” felíratra mutattak. A szurkolók „Szép volt fiúk!” rigmussal köszönték meg, hogy a kedvenceik állva maradtak.
A magyar csapat lendületesebben kezdett, mint négy napja Ciprus ellen, szép támadásokat vezetett, ennek ellenére az első lehetőséget az írek hagyták ki, ugyanis Egan a keresztlécre fejelt. Ezt leszámítva viszont egyértelműen Marco Rossi együttese irányította a játékot, sokkal többet birtokolta a labdát, a rivális a félpályát is ritkán lépte át. A magyarok kifejezetten sokszor próbálkoztak távoli lövésekkel,
de ezek elkerülték az ír kaput, vagy a védők blokkolták a kísérleteket.
A szünet előtt viszont már védenie is kellett a szigetországi kapusnak: Szalai Ádám közeli fejesét nagy bravúrral hárította. A második játékrész eleje kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, a vendégek jobban meg tudták tartani a labdát, ezúttal mégsem kellett olyan sokat várni, hogy dolga akadjon a csereként beállt ír kapusnak, akinek alig tíz perc után Szalai Ádám bombáját kellett hárítania. Javarészt mezőnyjátékkal telt az idő, de egy magyar labdavesztést követően a nemzeti együttesben több mint öt év után ismét szerepet kapó, szintén csereként beállt kapus, Bogdán is szép védéssel mutatkozott be.
A hajrában a magyarok tudták fokozni a nyomást, így Szalai Ádám előbb lábbal, majd fejjel is veszélyeztetett, utóbbinál kellett nagyobbat védenie a szigetországi kapusnak, aki aztán Szalai Attila próbálkozásánal is bravúrral hárított. A hosszabbításban mindkét fél próbálkozott egy-egy lövéssel, de gól nem született, így összességében bár a magyarok jobban futballoztak, ezt nem tudták gólra váltani, így békés döntetlennel zárult az összecsapás.