Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Nyilvántartást vezetne a bűnelkövetőkről, duplájára emelne egyes büntetési tételeket az új javaslat. Gyermekvédelmi szakértőket kérdeztünk arról, milyen hatása lehet a jogszabály-módosításnak.
Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.
„Felfoghatatlan, de olyannal is találkoztam, hogy egy többgyermekes apa arra kényszerítette az anyát és egyik fiát, hogy egymással szexuális aktusra lépjenek, amit aztán videóra vett, és a felvételt eladta” – idézi fel a sokkoló esetet lapunknak Lazáry Györgyné gyermekekkel foglalkozó klinikai szakpszichológus. Igazságügyi pszichológus szakértőként számtalan hasonló megrázó ügyet vizsgált az eltelt mintegy negyven évben.
A gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus és pedofil zaklatás olyan trauma, amelynek feldolgozására egy egész élet is kevés; a szakértő szerint tulajdonképpen lehetetlen rajta túllépni. „Van olyan páciensem, akinek az egész gyermekkorát végigkísérte a szexuális bántalmazás. Ő maga mondta nekem, hogy fogadjam el, ezt soha nem lehet feldolgozni, neki ezzel együtt kell élnie” – hívja fel a figyelmet. Az emlékképek rendszeresen, még időskorban is rátörnek az áldozatokra, újra és újra értelmezni kell a történteket. A szakértő szerint ezek a példák is mutatják, hogy sokkal nagyobb súlya van a pedofil bűncselekménynek az elszenvedő gyermek személyiségfejlődésében, mint gondoljuk. Most minden korábbinál szigorúbb fellépés következik az elkövetőkkel szemben; utánajártunk, milyen változások várhatók az új szabályozástól.
Az utóbbi tíz évben többször is szigorított a kormány a büntető törvénykönyv egyes passzusain és más, a gyermekvédelemmel összefüggő törvényeken. 2013-ban határozott a parlament arról, hogy aki gyermek sérelmére követett el súlyos bűncselekményt, ne végezhessen gyermek nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet. Egy évvel később Sipos Pál ügye kavart nagy port: a Trefort-gimnázium tanára tanítványai és a nyári táborokban gondjaira bízott gyerekek ellen követett el szexuális és egyéb hatalmi visszaéléseket. A társadalmat egy emberként rázta meg, hogy bár Sipos beismerte tettét, ügye időközben elévült, ezért bírósági felelősségre vonás nem történt. Ezt követően rendelkezett a kormány arról, hogy az ilyen bűncselekmények ne évülhessenek el – csak azon elkövetők esetében tettek kivételt, akik a legenyhébb büntetési tételt kapták. A rendelkezés azért volt fontos, mert a pedofil bűncselekményt elszenvedő áldozatok sok más esetben is csak évek vagy akár évtizedek után beszélnek az átélt borzalmakról.
A következő állomás 2017, amikor újabb szigorításról döntöttek: a foglalkozástól való örökös eltiltásról. Majd nyilvánosságra került Kaleta Gábor nagy felháborodást kiváltó ügye, a volt perui nagykövet ellen a Fővárosi Főügyészség 2019 novemberében emelt vádat, mivel több ezer gyermekekről készült pornográf felvételt találtak a laptopján. Kaleta beismerte bűnösségét, ám mindössze felfüggesztett börtönt és 540 ezer forintos pénzbüntetést kapott. Ezt követően Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető rögzítette, hogy a kormány valamennyi gyermekvédelmi jogszabályt felülvizsgál, és szigorít majd. Ennek jött el most az ideje a pedofilellenes törvényjavaslat-csomag benyújtásával. „A pedofil bűnelkövetők mindig a hatóság előtt járnak, márpedig addig nem nyugodhatunk meg, amíg akár egyetlen gyermek is veszélyben van tőlük. A javaslatcsomag célja, hogy a pedofilok még csak ne is reménykedhessenek abban, hogy elbújhatnak a bűnüldöző szervek elől” – mondja lapunknak Selmeczi Gabriella, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, aki Kocsis Mátéval közösen jegyzi a múlt héten benyújtott módosítást.
Arcképes lista a bűnelkövetőkről
„A javaslat legfontosabb pontjának a pedofil-nyilvántartást tartom” – emeli ki Selmeczi; úgy véli, erre jelentős társadalmi igény is mutatkozik. Ahhoz, hogy a szülő gyermeke biztonsága érdekében kereshessen a nyilvántartásban, elegendő lesz az ügyfélkapun belépve megjelölni az adatigénylés jogalapját. A tervek szerint saját gyermek mellett más kiskorú ügyében is használható lesz majd a rendszer. Ha valaki beírja a keresni kívánt személy nevét, és az illető szerepel a nyilvántartásban, láthatóvá válik arcképe, településszintű lakcíme, sőt az is, hogy milyen típusú pedofil bűncselekmény miatt ítélték el.
„Szülőként is fontosnak tartom, hogy mielőtt elküldöm például táborba a gyermekeimet, megbizonyosodhassak arról, hogy maximális biztonságban vannak, főleg ha bármiféle gyanú felmerül bennem. Ez biztonságot ad” – nyilatkozza lapunknak Benyusz Márta gyermekjogi szakértő. Az, hogy a nyilvántartásban arról is lehet majd információt szerezni, akit még nem ítéltek el, de büntetőeljárás hatálya alatt van, a szakember szerint szintén egyfajta garanciát jelent, hiszen nem ritka, hogy akár két-három vagy több év is eltelik a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények ügyében a vádemeléstől a jogerős ítéletig.
Az esetleges adatvédelmi aggályokkal kapcsolatban Benyusz rámutat: „Az abúzust elszenvedő gyermekben felmérhetetlen, életre szóló károkat okoz az erőszak. A megelőzés mögötti érdek itt erősebb, mint a gyanúsítottak vagy a jogerősen elítéltek adatainak védelme. Az ENSZ gyerekjogi egyezménye és a magyar jogszabályok is a gyermek mindenek felett álló vagy legjobb érdekének védelméről rendelkeznek, ami ebben a kontextusban magáért beszél.” A szakértő példaként a skandináv gyerekvédelmi modellt említi: az északi országokban minden egyes esetnek „teljes gőzzel utánamennek”, és azt a megközelítést követik, hogy inkább legyen tíz olyan eset, amelyben beigazolódik, hogy ferdített vagy túlértékelte a helyzetet a kiskorú, mint hogy akár egyetlen esetben erőszak áldozatául essen. Előfordulhat, hogy valakit hamisan megvádolnak, de szerinte ez annál, hogy milyen probléma a gyerekekkel szembeni erőszak, kisebb súlyú. A gyermek sérelmére elkövetett egyetlen szexuális bűncselekmény vagy bármilyen erőszakcselekmény is több, mint amennyinek meg szabadna történnie – hangsúlyozza, hozzátéve: fontos, hogy egyértelmű jogszabályi garanciák legyenek, és a jogszabályok mögött megfelelő szakértelemmel működő rendszer álljon.
Ezt az álláspontot fogalmazza meg Selmeczi Gabriella is, kiemelve, hogy a pedofilokról készített nyilvántartás nem egyedi, hiszen Lengyelország és az Egyesült Államok is készít ilyet. „A magyar társadalom kimondottan érzékeny arra, hogy a sérülékenyebb társadalmi csoportokat – különösen a gyermekeket és az időseket – védje, a javaslat összhangban van a gyermekek érdekét mindenek felett aposztrofáló Alaptörvénnyel, nem alkotmányellenes” – szögezi le.
Súlyos trauma, beláthatatlan törés
Valamelyest árnyalja a véleményeket Lazáry Györgyné. Szerinte „lehet, hogy nem megoldás” a rendszerszintű problémára a nyilvántartás, mert azzal még nem gyógyítható a pedofil személyiségzavar. Nemcsak hogy nem gyógyítható, de a pedofíliának az a lényege, hogy sem a börtönbüntetés, sem a terápia nem jelent visszatartó erőt. Rámutat: különbséget kell tenni a szexuális erőszak elkövetői és a pedofilok között. Egyrészt utóbbiak konkrét szexuális aktust ritkán követnek el, inkább más típusú szexuális bűncselekményekben vesznek részt, másrészt fontos különbség, hogy az erőszaktevők büntetésük letöltése után általában nem követnek el ismét hasonló bűntényt, a pedofilok esetében viszont gyakori a bűnismétlés. Olyannyira, hogy ha bejelentenek egy pedofil cselekményt, akkor a rendőrség először azt nézi meg, hogy szabadult-e börtönből az eseményt megelőző napokban olyan, akit pedofília miatt ítéltek el. „Hosszú évtizedes szakértői gyakorlatomból tudom, nem ritka, hogy a pedofil éppen csak letölti a büntetését, szabadul, majd napokon belül újra próbálkozik” – közli a hátborzongató tényt a klinikai szakpszichológus. Hozzáteszi, egészséges személyiség számára elképzelhetetlen, hogy mennyire erős cselekvésre késztetést él át az ilyen személyiségzavaros. A pedofil agyában csak az jár, hogy „meg kell csinálni”, minden mást kizár a tudat. A pedofil személyiségzavarral küzdőknél a hajlam elég korán kezdődik: a szakember tapasztalatai szerint a vizsgált személyeknél gyakran idéztek fel kamaszkori késztetést is. Találkozott olyan esettel, hogy valaki már tizenévesen is ilyen megfontolásokból jelentkezett képzőművészeti táborba, noha festeni egyáltalán nem tudott. Bár ez nem menti fel őket, jegyzi meg, a pedofilok az esetek nagy százalékában zilált körülmények között nőnek fel, többségükre jellemző az érzelmi elhanyagolás a szülők részéről.
A pedofilok áldozatai általában a tíztől tizenöt éves korú, még nem kifejlett lányok és fiúk, olyan ártatlan gyermekek, akikben éppen bontakozik a nemiség. Leginkább a tizenegy–tizenhárom éves lányok vannak kitéve a veszélynek. „A pedofil számára nem akadály, ha nem ismeri áldozatait, ám gyakori, hogy kapcsolata van a családdal, sőt gyakran a szintén gyermeket nevelő családi barát az elkövető” – mondja a klinikai szakpszichológus. Az sem ritka, hogy évek óta együtt járnak nyaralni, egyedül viszi a kiskorúakat strandra, aztán egyszer csak bekövetkezik a tragédia. Az áldozat családjában fel sem merül a gyanú, főleg, ha a családi barátnak saját gyerekei is vannak. Ám ez a biztonságérzet minden esetben csalóka: Lazáry Györgyné több évtizedes pályafutása alatt egyszer sem találkozott olyan pedofillal (és nem szexuális erőszaktevővel!), aki a saját gyerekéhez nyúlt volna. Amikor kiderül, mit művelt a „családi barát”, a szülők megrémülnek, és reakciójuk mélyíti el igazán a gyermeket érő traumát. Bizalomvesztésüket átörökítik a gyermekre is, ami aztán leendő kapcsolataira és az egész életére kihat. Azaz, ahogy a törvényjavaslat indoklása írja, „az ilyen típusú bűncselekmények beláthatatlan törést okozhatnak a gyermekek életében, testi és szellemi fejlődésüket visszafordíthatatlanul, negatívan befolyásolhatják. Felmérések szerint a szexuálisan bántalmazott gyermekek körében később 51–75 százalékban alakulnak ki pszichés problémák. Ezek a következmények pedig még gyakoribbak és súlyosabbak, ha az elkövető családtag, közeli ismerős vagy olyan személy, akivel a gyermek személyes kapcsolatot ápol”.
Rengeteg eset marad titokban
Arra vonatkozóan, hogy hány gyermek lehet érintett, nincsenek pontos adatok. Mint Benyusz Márta mondja, arányaiban száz megtörtént esetből tíz derülhet ki, és mindössze egy esetben indul eljárás. A gyermekjogi szakértő szerint nehezíti a helyzetet, hogy a látencia a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények esetében nagyon magas, éppen azért, mert jellemzően bizalmi személy az elkövető. „Hiába próbálkoztak az előző húsz-harminc-negyven évben a szexuális abuzálás visszaszorításával, nemhogy csökken, az egész világon lineárisan növekszik” – világít rá a klinikai szakpszichológus. A világon egyedül Izland a kivétel, a szakértő szerint ebben a legnagyobb szerepe az úgynevezett Barnahus-módszernek van (lásd kiemelt írásunkat).
További problémát jelent, hogy sokszor a vádemelésből sem lesz ítélet, aminek egyik oka, hogy a bűncselekmény egyetlen tanúja az áldozat. Az ügyek évekig elhúzódnak, a gyermek pedig máshogy vagy nem is emlékszik pontosan. Ráadásul, mutat rá Lazáry Györgyné, sok esetben a szakemberek sem hisznek a gyereknek. „Több mint százharminc szexuálisabúzus-gyanús gyermeket vizsgáltam meg 2016 óta, és olyan elképesztő szexuális bűncselekményformákkal találkozunk, hogy még a közvetlen munkatársaim is azt mondják egy-egy vizsgálat után, ilyet ember nem követhet el, ez nem lehet igaz” – mondja.
Megduplázódó büntetési tételek
A szexuális bűncselekmények nagy részét a gyermekpornográfia teszi ki, ezért a törvénymódosítás jelentős mértékben megemelné az elkövetőkkel szemben kiszabható büntetési tételeket, és súlyosabban büntetné azt is, aki hivatalos személyként követi el. „Sok esetben megduplázódnak a büntetési tételek: ha valaki gyermekpornográf tartalmat készít tizenkettedik életévét be nem töltött gyermek sanyargatásával, az öttől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Ez a büntetési tétel megfeleltethető az emberölés miatt kiszabható büntetésnek” – emeli ki Selmeczi. A javaslat szerint súlyosabb büntetésre lehet számítani, ha az erőszakos visszaélést elkövető hatalmi helyzetével is visszaél, vagy csoportban követi el a bűncselekményt, ilyen esetben a felső határ tizenöt év börtönbüntetés lenne.
Véget vetnének annak a gyakorlatnak is, hogy a szexuális bűnelkövető valamely indokkal, például jó magaviselet miatt hamarabb szabadulhasson: mostantól ez a kedvezmény nem illeti meg azokat, akiket nyolc vagy annál több év letöltendő szabadságvesztéssel büntetni rendelt pedofil bűncselekmény miatt ítéltek el.
További munkakörökből tiltják ki a pedofilokat
A módosítás a munka törvénykönyvét is érinti: a javaslatcsomag számos munkakörből kitiltaná a pedofilokat. A jelenlegi szabályozás értelmében az, aki pedofil típusú bűncselekményt követett el, nem foglalkozhat kiskorú felügyeletével, nevelésével, gondozásával és gyógykezelésével – most ezt egészítenék ki azzal, hogy az elkövető nem foglalkoztatható „szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatást nyújtó munkáltatónál” sem, például strandokon, vidámparkban vagy állatkertben. „A cél, hogy nulla esélye legyen gyerekek közelébe kerülniük azoknak, akik pedofil bűncselekményt követtek el” – mutat rá Selmeczi Gabriella, hozzátéve, az elkövetők kormányzati szolgálati jogviszonyt sem létesíthetnének, és politikai vezetői tisztséget sem tölthetnének be az államigazgatásban.
Benyusz Márta a munkaköri szigorítást is a javaslatcsomag fontos pontjának tekinti, Lazáry Györgyné ezzel szemben szkeptikus: szerinte ez önmagában nem fogja érdemben csökkenteni a szexuális bűncselekmények számát. Úgy véli, sokkal hasznosabb volna, ha a pedofil bűncselekmények nagyobb sajtóvisszhangot kaphatnának a mostaninál; egy európai kutatás szerint a nyilvánosság jelenthet némi féket ezekben az emberekben. „Ha nyilvánvalóvá tennénk, sőt sulykolnánk a médiában, hogy aki pedofil bűncselekménnyel lebukik, azt börtönbe csukják, és nem szabadulhat jó magaviseletért, akkor talán valamelyest előrébb lennénk. A médiának jobban kellene védenie a gyerekeket” – szögezi le.
A klinikai szakpszichológus szerint azért is szaporodnak el az egész világon ezek a bűncselekmények, mert egyre több gyermek él olyan családban, ahol érzelmileg elhanyagolják. „Ha a családok nem öt percet beszélnének a gyerekkel egy nap – mint ahogyan azt egy nagyszabású országos kutatási eredmény mutatja –, akkor a gyerekek nem idegenednének el úgy a családtól, mernének mindenről nyíltan beszélni, hamarabb kiderülne az is, ha baj van” – mutat rá. Ám sok esetben szerető szülőpár helyett válófélben lévő, állandóan veszekedő vagy magukkal foglalkozó szülők veszik körül a gyereket, így a kiskorú meg sem próbál a hasonló helyzetekről beszélni. „Az elkövetőt nem menti fel, de a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémája lesz, hogy egyre elmagányosodottabbak a gyerekek” – hívja fel a figyelmet.
Vitán felül áll, hogy a törvényhozás mellett az egész társadalomnak felelőssége van a pedofília visszaszorításában és minél előbbi felismerésében. Magyarország is ratifikálta az ENSZ 1989-es gyermekjogi egyezményét, amely kimondja a gyermek mindenek felett álló érdekét – a klinikai szakpszichológus szerint bár sokat tesz a kormány és az Igazságügyi Minisztérium ennek megvalósulásáért, van még feladat. A sokadik, de korántsem utolsó állomás lehet a most benyújtott javaslat, amely a tervek szerint már a nyáron hatályba léphet.
„Nem pusztán egy »rossz dologról« van szó, amelyet a büntetőjog üldöz, hanem a védett társadalmi érdeken túlmenően gyermekeink fizikai és lelki egészségéről” – mondja lapunknak a törvényjavaslat kapcsán Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Kifejti, sajnos e területen is – mint más perverziók, aberrációk vagy az úgynevezett társadalmi nemek kapcsán – megindult az érzékenyítés: igyekeznek a pedofíliát a sok „szexuális irányultság” egyikeként leírni, bemutatni, mondván, ők is „csak szenvednek”, és nem büntetésre, hanem pszichés kezelésre, segítségre van szükségük, és nyilvántartásokkal nem szabad a pedofilokat „diszkriminálni”. „Sőt, a politikai korrektség szótára már új, »kevésbé megbélyegző« kifejezést is alkotott erre a végtelenül undorító bűnös hajlamra: minor attracted persons, azaz »kiskorúakhoz vonzódó személyek«” – hangsúlyozza. Rámutat: „a liberális agymosás így kezdődik: a »csendes eső« taktikájával lépésről lépésre elbagatellizálják a bűnt, elmossák a határt jó és rossz között, majd az addig abnormálisnak tekintett dolgokról úgy kezdenek beszélni, hogy megérteni, elfogadni, tolerálni kell őket, a befejező lépés pedig az abnormalitás normálisként való bemutatása, sőt kifejezett ünneplése és főáramba emelése”. Szerinte ennek még időben megálljt kell parancsolni, egyfelől a büntetőjog eszközével: az állam hirdessen zéró toleranciát a pedofil bűncselekmények kapcsán, és nyilvánítsa ki, hogy a gyermek érdeke az elsődleges, másfelől kommunikációs szinten, hogy a társadalom számára is világos legyen, mi az, ami nemcsak jogi, de morális-erkölcsi szempontból is elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan.
Nyitókép: Shutterstock