Nemrég kiderült, hogy Karácsony Gergely főpolgármester és miniszterelnök-jelölt angoltudása korántsem tökéletes. Karácsony a The Economistnak adott interjúja indította el úgymond a lavinát, azóta rengeteg felmérés, cikk és vélemény foglalkozott azzal, hogy egy miniszterelnöki posztra ácsingózó politikusnak mindenképp kell-e beszélnie a világnyelvet. Vagy legalább egy idegen nyelvet. Török Gábor politikai elemző Lánczi András megszólalására reagált, miszerint Karácsony úgy távozott az egyetemről, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni.
Lánczi kiváló tanár és vezető
Török szerint „ez a vita nem Karácsony Gergely oktatói-kutatói képességeiről szól, hanem csak és kizárólag politikai céljai vannak. Aki ebben a vitában megszólal, annak tudnia kell, hogy amit mond, azt fel fogják használni azok, akiknek ez a politikai érdekük. A politikai logika nem ismer határokat” – írja. Hangsúlyozta, hogy Lánczi András kiváló tanár és még jobb egyetemi vezető volt.
„Ha ő maradt volna a tanszékvezetőnk, valószínűleg még mindig a Corvinuson tanítanék.
Másokkal ellentétben soha nem azt kereste, hogy miben vagy rossz, hanem azt nézte, hogy mit tudsz hozzátenni a tanszék munkájához. Különösen imponáló volt, ahogy a közös cél érdekében együttműködött olyanokkal is, akik nagyon mást gondoltak a világról.”
Karácsony sikeresen oldotta meg a feladatot
Török Gábor ezután arról ír, hogy Karácsony Gergely éppen azért kerülhetett a tanszékre, mert Lánczi Andrást kizárólag az vezette, hogy találjon egy alkalmas embert a módszertani tárgyak oktatására. Az elemző szerint „Gergő ezt a feladatot sikeresen oldotta meg:
a kurzusainak köszönhetően jelentősen emelkedett a hallgatók módszertani tudása,
témavezetésével számos hallgató munkája nyert díjat azokban az években az országos tudományos diákköri versenyeken. Lánczi András minden alkalommal korrekt módon kiemelte Gergő szerepét abban, hogy az országban a Corvinus lett a legerősebb a politikatudományi képzés módszertani megalapozottságban.” Az elemző úgy fogalmaz, hogy a „puszta tények” az előbbi kiegészítéssel együtt igazak Lánczi András írásában.