A konzervatív akadémiai együttműködés ötlete a V4-ek esetében is felvetődött, azonban Csehország és Szlovákia visszalépett a kezdeményezéstől, elbukott a javaslat. Van reális igény egy ilyen együttműködésre? Mint mondta, az akadémiai életen nagy a politikai és ideológia nyomás, a résztvevők könnyen célponttá válhatnak.
Pont ezt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy hatalmas nyomás van a tudományos életen: ha napjainkban valaki a genderelméletről ír, kizárólag szakmai érvek mentén, kritikai alapon, ellehetetlenítik. Létre kell hozni egy olyan platformot, amely a tényleges, racionális viták helye – Lengyelországban voltak olyan esetek, amikor egyetemi oktatókat bocsájtottak el vagy vontak eljárás alá azért, mert családpárti vagy életpárti véleményüket fejezték ki, teljesen függetlenül, tényekre alapozva. A lengyel kormány elkötelezett az akadémiai szabadság mellett, mi pedig gyakorlatban is megvalósítjuk a tényleges szólás- és akadémiai szabadság platformját! A közép-európai értelmiség a kezdeményezés mellett áll, nagyon sok nyugati támogató is van: Adrian Vermeule és Gladen Pappin az Egyesült Államokból, Chantal Delsol és Gregor Puppinck Franciaországól vagy Andreas Kinneging Hollandiából csak, hogy pár nevet említsek. Különösen jó példaként szolgál számunkra a Mathias Corvinus Collegium: a tudományos projektünk nyomán pedig
célunk egy új, varsói székhelyű intézmény felállítása, amely kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkezik,
specializálódva az emberi jogokra, Közép-Európára, a politikai tudományokra vagy éppen a klasszikus építészetre. A lengyel állami szereplők is részt vesz a projektben, a magyar támogatás is jelentős – új platform a tudománynak, új intézmény az akadémiai életnek! Hosszútávon az ilyen kezdeményezések fogják alakítani Európát, az életünket, ezek határozzák meg társadalmunk alapjait.