Egy biztos, száz százalékosan már nem tudunk visszatérni ahhoz az élethez, amit 2019-ben éltünk. Interjú.
„Egy éve, hogy megjelent a koronavírus Magyarországon. Mi jut erről először az eszébe?
Talán az első hullám, hiszen az volt a legijesztőbb amiatt, mert még egyáltalán nem ismertük az ellenséget. Radikálisan megváltozott az életünk, és reménykedtünk abban, hogy nem lesz második hullám, most pedig már itt vagyunk a harmadik kellős közepén, noha az elejétől fogva tudtuk, hogy érdemi megoldást csak a vakcina jelent majd.
Most mégis sokan tartanak az oltásoktól, és ennek hangot is adnak
Engem személy szerint elkeserítenek a kétkedő hangok, irracionális és veszélyes az, amit az oltásellenesek csinálnak. Hitkérdés lett, hogy ki melyik vakcinával szimpatizál, de ezeknek a megnyilvánulásoknak a legtöbb esetben semmi alapja. Pozitív, hogy ahogy telik az idő, nő a bizalom az oltások irányában, hisz látják, hogy akik megkapták, jól vannak.
Egyesek mégis kitartanak szélsőséges véleményük mellett, és támadják azokat, akik »beálltak a sorba«.
Én is kaptam ilyen támadásokat, főleg online, ott általában tíz hozzászólásból kettő szkeptikus vagy negatív. A kedves, szeretetteljes üzenetek dominálnak, de mindig van, aki számonkéri rajtam, miért nem viselek maszkot futás közben, miközben sportoláshoz köztudottan nem kell. De ez mind semmi ahhoz az internetezőhöz képest, aki tömeggyilkosnak nevezett, majd megkérdezte, »miért irtom ki a magyar népet«. Ja és még azt is hozzátette, hogy »sebaj, majd jól megbűnhődök mindezért«. Igyekszem ezeket a helyzeteket derűsen kezelni. Ez mindig jó stratégia, még akkor is, ha sokszor nehéz optimistának maradni.”