Puzsér Róbert tegnapi őrjöngéséhez nehéz észrevételt tenni
Nem nagyon szeretek perekhez folyamodni nyilvános purpárlék miatt, de ha így folytatja, kénytelen leszek.
Bizonyára én vagyok a kommunista, a Microsoft meg a Kalkuttai Szent Teréz anya.
„Írtam egy cikket arról, hogy mekkora pofátlanságnak tartom a Microsoft világjárvány közepén bejelentett húsz százalékos áremelését, miközben a cég profitja és értéke épp a járvány nyomán meredeken növekszik. Sajátosan gyarmati jelenség, hogy a kommentfalon mindjárt összeült a Microsoft igazgatótanácsa, hogy pár tucat yuppie és tőzsdecápa tőkefétisével felvértezve elmagyarázza, hogy ehhez sem értek.
Nos: köszönöm a törődést, de semmihez sem kell értenem ahhoz, hogy pofátlanságnak tartsak egy húsz százalékos áremelést a megváltozott piaci viszonyokra hivatkozva, amikor minden kib@szott piaci viszony a Microsoftnak kedvezően változott. Az meg, hogy havi ötszáz, háromszáz vagy három forintos emelést jelent-e a húsz százalék, tökmindegy. A hat évvel ezelőtti árfolyamra nem ér hivatkozni, mondván, hogy ennyire rég nem emeltek már, hiába teszi ezt maga a Microsoft is, mert a forint hat évvel ezelőtt is csak tíz százalékkal volt erősebb a dollárnál. Egyrészt jött egy világválság, így a Microsoft termékei iránti keresletnövekedés bőven pótolja az árfolyamváltozás nyomán kieső profitot, másrészt attól, hogy a Microsoft egy amerikai cég, ez még Magyarország, ahol legjobb tudomásom szerint forint a fizetőeszköz. Mivel hat évvel ezelőtt a forint tíz százalékkal volt erősebb a dollárnál, ez legfeljebb tíz százalékos emelést indokol. A Microsoftnak természetesen joga van akármennyivel emelni az árait, nekem meg jogom van leírni, hogy ez a fokú mohóság számomra visszataszító.
Az egyetlen kérdés, kedves gyarmatlakók: hogy lehet megtűrni egy olyan menedzsmentet, amelyik hat éven át nem emel árat, nem törődve a piac vastörvényével: a profitmaximalizálással? Bocs, de én olyan piacgazdaságban akarok élni, ahol ilyenkor fogyasztók tömeges bojkottja veszi el a részvénytársaságok kedvét az ilyen fokú harácsolástól, ahol fogyasztóvédelmi jogszabályok védelmezik az állampolgárokat, és ahol a multik nem hazudhatnak következmények nélkül bármit emberek millióinak a pofájába. Bizonyára én vagyok a kommunista, a Microsoft meg a Kalkuttai Szent Teréz anya.
Aligha van még egy olyan ország a glóbuszon, ahol az öntudatos fogyasztók egy váratlan és indokolatlan áremelés hallatán elégedetten csettintenének, mondván: ilyesmit csak egy igazán szexi, profi módon vezetett cég tesz. Aligha van még egy olyan népség a glóbuszon, amelyik öntudatosan követelné és ünnepelné az áremelést, ami már évek óta járt a potyalesőknek, akik a Microsoft megérdemelt profitját csökkentenék. Aligha van még egy olyan hely a glóbuszon, ahol ha valaki felháborodik egy áremelésen, a többi kioktatja, hogy ez így a jó, sőt: még a Microsoft volt nagyvonalú, hisz hat éven át nem emelt, és így termelt busás hasznot évről évre. Aligha van még egy olyan nyelv a glóbuszon, amelyen hordákba verődött felhasználók szakértelmet követelnek, ha valaki egy járvány közepén arcátlanul drágító cég üzletpolitikáját bírálni merészeli. Szolgák földje: Magyarország.”