Nem kis bátorság kellett Gulácsi tettéhez, ismerve a közeget

„Edukációban élen jár a magyar válogatott kapusa, Gulácsi Péter, aki a minap a feleségével párban, tenyerén „a család az család” mozgalom jelképét mutatta egy Facebook-posztjában. Amivel az ellen tiltakozott, hogy immár miniszteri engedély szükséges ahhoz, hogy egyedülállók örökbe fogadhassanak, az azonos nemű párok pedig lényegében megfosztatnak ettől a jogtól. Noha bő tízszer annyi lájkot, szívecskét, ölelést, megosztást kapott a poszt, mint anyázást, azért az utóbbi társaság is több ezres közönség, és sokan arra a radikális következtetésre jutottak, hogy míg Gulácsi védi a magyar kaput, nem járnak válogatott meccsre. Ön már Gulácsi előtt beleállt „a család az család” kampányba, igaz, nem tenyérrajzzal, hanem Grecsó Krisztián vonatkozó posztjának megosztásával, amiben egyebek mellett azt olvashattuk, hogy: „Mennyi apróra metélt gyereksors kell még, hogy világos legyen, a család az család; hány újszülöttnek kell még csecsemőotthonok rémült magányban lesni az árnyak kegyét, egy apró érintést; miközben gyerektelen felnőttek könyörögnek boldogságért égi istenekhez, rimánkodnak alapítványi félisteneknek, tegyeszes összekötőknek!”

A számos díjjal elismert írónál jobban kevesen tudnának ennyire jól összeszedni, megfogalmazni egy adott témában gondolatokat, s felhívni a figyelmet egy problémára, annak következményeire, kivetüléseire. Gulácsi Péter első aktív sportolóként emelt hangot egy igen érzékeny közéleti kérdésben. Nem kis bátorság kellett hozzá, ismerve a közeget és bejegyzésének előre látható következményeit.

Ön azonnal kiállt Gulácsi mellett. Arra futtatta ki a véleményét, hogy „ha szeretnél tapsot, vállveregetést, elismerést, akkor nem lesz elég Ronaldo hárított ziccere és egy Mbappé közeli bombánál vagy Werner kontránál bemutatott bravúr, a sok kapott gól nélküli összecsapás, a gondolataidat is akarjuk”. Ki akarja azokat a gondolatokat? Mi lehet a büntetés?

Utalni szerettem volna arra, hogy egy kis, de annál hangosabb csoport addig örül a teljesítményednek, ameddig a számára is fontos kérdésekben is ugyanúgy gondolkozol, mint ő. Vagy inkább ne is gondolkozz. A sportoló feladata a szórakoztatás, az is csak a pálya vonalazásán belül, nem pedig a véleménynyilvánítás. Viszont sokan látnák szívesen azt is, ha egy-egy híres, jelentős követői bázissal rendelkező hang nemcsak a mérkőzéseket követően mondana egy-két sablonos szakzsargont, hanem ilyesformán is felelősséget, együttérzést vállalna fontos társadalmi kérdésekben. Aki csak minimálisan is próbál figyelni a másikra, megpróbálja meghallani, elfogadni a másik gondolatait, az nem hiszem, hogy bármilyen módon szankcionálja ezt.”