„a szíve megszűnt dobogni. Felmerülő orvosi költség, 100 Ft”.
Mansfeld testét aztán a 301-es parcellába vitték és jeltelen sírba temették. A fiú édesanyja összeomlott a hír hallatán: nem tudta elképzelni, hogy mindez megtörténhet. Aztán értesítést kapott, hogy menjen el a Keleti pályaudvar melletti postára, mert csomagja érkezett. Elment. A fia nadrágját, ingjét és óráját rejtette a csomag, amiért fizetnie kellett. Két rossz cipő is volt a pakkban, de az nem volt ismerős neki. Valaki elvette az új cipőket, amit ő küldött a gyerekének, és a helyére két kopott, használt lábbelit tett.
Az inget aztán Mansfeld Péter öccse hosszú éveken át hordta: ilyenkor megnyugvást érzett és azt, hogy erősebb, mint valaha. Minderről Kósa Csabának mesélt, aki a kilencvenes években könyvet írt Mansfeld Péterről. Mansfeld László akkor már évek óta házalt a könyv ötletével, a kézirattal, de senki nem támogatta a kiadását.
A közvélemény igazán csak 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén ismerte meg Mansfeld Péter történetét, mindenkinek feltűnt, hogy csupán 18 évesen akasztották fel. Az öccse akkor a következőt nyilatkozta: „Én csak egyet szeretnék: mondják ki hivatalosan: az én bátyám, a 18 évesen kivégzett Mansfeld Péter nem volt bűnös. Nem volt kötélre való gonosztevő.”
Kimondták. Hivatalosan is. Az édesanyja amúgy 1989-ben aludt el örökre. Abban az évben, amikor a fiának 31 év után igazságot szolgáltattak.