„Hogyan élte meg, hogy egy adott pillanatban – nem is csak egy pillanatban, hanem a nyolcvanas évtized utolsó negyedében – ön volt Magyarország legnépszerűbb embere? Hiszen a köztársaság kikiáltásakor, 1989. október 23-án szó szerint életveszélyben volt az Országház előtt, a rajongók kevés híján agyonnyomták.
Csoda volt... (Hosszan hallgat, könnyezik.) A könyvem címlapján (Azok a daliás idők – a szerk.) az a jelenet látható, amikor a tömegben mindenki aláírást akar szerezni tőlem. Az arcomon látszik, hogy egyszerre vagyok mérhetetlenül boldog és rémült, hiszen valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy agyonnyomjanak. Végül egy hivatásos és két önkéntes »kormányőr« menekített be a Parlament épületébe. Való igaz, hogy két parlamenti cikluson keresztül a történések alakítója voltam, 1994 óta pedig inkább csak szemlélője. Nem volt könnyű az átállás, de sikerült.