A globalizmus előretörése a legveszélyesebb és legpusztítóbb dolog

„Tapasztalatai szerint hogy viszonyulnak a nyugati társadalmak a nemzeti kisebbségek kérdéséhez?

Nincs Kelet, és nincs Nyugat, sokféle társadalom és életfelfogás jellemzi Európát. A kisebbségekhez való viszonyában Magyarország kiemelkedik. Elég, ha Szent István fiához, Szent Imréhez címzett intelmeire utalok, amelyben felhívja figyelmét a magyar korona alatt élő kisebbségek védelmére. Tehát ez itt immár ezeréves érték! Miközben Nyugaton, például a magát régi demokráciának tartó Spanyolországban e pillanatban is kilenc katalán vezető tölti fejenként több mint tízéves börtönbüntetését. És az unió többsége csak hallgat.

A kampány nagyrészt online formában folyt, de Spanyolországban ön személyesen járt. Ennyire nehéz feladatnak ígérkezett ez a terep?

Igen. Először a katalánokhoz mentem, és aztán a baszkokhoz. Tárgyaltam a legfontosabb influenszerekkel, azaz a közösségi média hozzánk húzó tartalomalkotóival, véleményvezéreivel és az érintett politikai vezetőkkel. Amúgy mindig két nyomvonalon haladtunk. Az egyik irányt a közösségi média véleményvezérei, a másikat pedig a politikai szervezetek jelentették, és aztán kombináltuk a kettőt.

Mi egy ilyen kampányban a legnehezebb?

Elérni a Magyarországtól több ezer kilométerre élő, számunkra részben idegen kultúrákat, kommunikálni velük, áthidalni a nyelvi, kifejezésbeli nehézségeket, és persze meggyőzni az ottaniakat céljaink felől. Beszélnünk kellett például szárd, baszk vagy török nyelven is. A 2020-as tavasz valamivel könnyebb is volt, pár hét alatt megszereztük az egymillió aláírást itt, a Kárpát-medencében. Nem is értettük, miért bukik el a legtöbb polgári kezdeményezés. De jött az ősz, és nem indult be semmi a többi országban, megszakadtunk, annyit dolgoztunk, és nem mozdultak a számok. Szerintem nem a járvány volt az oka ennek, hanem az, hogy előttünk még soha senki sem csinált ilyet.”