Kizárható, hogy az eredeti terv valósuljon meg

„Ön mit gondol a katedrális ötletéről, nyilvánosságra került tervéről, kivitelezhetőségéről?

A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, Makovecz Imre viszonylag szerény körülmények között élt a Villányi úton, és Óbudán alkotott, de csak Budapesten kívül valósultak meg munkái. Vidéken és a történelmi Magyarország területén azonban számos szakrális építményt emelt, az ő nevéhez fűződik a csíksomlyói búcsújáróhely szabadtéri oltára is. Kevesen tudják, hogy már előrehaladott állapotban van egy Makovecz-templom építése Rákoskerten, így az idő most kedvezőbb egy fővárosi nagytemplom alapkövének letételére is, amennyiben a vele járó nem csekély anyagi terheket vállalják az érintettek.

Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a templom elsősorban Isten népe, így valós ereje nem a kő tömegében, nem a befektetett pénz mennyiségében, hanem a közösség hitében és aktivitásában mérhető. A mi istentiszteletünk Jézus Krisztus idején született, míg az első törvényes bazilikák csak háromszáz évvel később, Constantinus római császár rendeletére épültek Rómában, Jeruzsálemben és Betlehemben. Gyakorlatiasabban fogalmazva, a templomot a gyülekezete szentesíti, noha egy katedrális közössége nem szűkíthető le egy plébánia területére. Emiatt nem volna szerencsés, ha a templom egyfajta emlékműként, az egyház tevékeny részvétele nélkül valósulna meg, hiszen Makovecz is élő térhasználatban gondolkozott.

A javarészt kézzel készült vázlatoknak többféle változata ismert. Makovecz nem tudta befejezni művét, így hagyatéka alapján Nagy Ervin volt országos főépítész dolgozott tovább a templom tervein. Így sem a nyilvánosan hozzáférhető tervanyag, sem az Apor Vilmos téri helyszín nem tekintendő véglegesnek, habár a térre készült korábban egy katolikus nagytemplom terve is. Utóbbinak meg is épültek az alapfalai, de a kivitelezés a múlt rendszerben elakadt.

Az alapfalakra később a szomszédos felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébánia, egy modern és art déco szellemben fogant, 1934 óta ott álló templom közösségi házát húzták fel. Főként emiatt gyakorlatilag kizárható, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően valósuljon meg az a 2005-ös önkormányzati pályázaton nyert terv, amelyet Makovecz neve fémjelez. A szűkös, buszmegállóval és villamospályával keretezett tér amúgy sem lenne megfelelő foglalata a századfordulós nemzeti útkeresést felidéző építészeti látomásnak. A város más, akár földrajzilag is kiemelkedő pontjait erre sokkal alkalmasabbnak tartom.”