Kiemelte: az egészségügy felkészülésének része, hogy háború, járvány és krízis esetén is megfelelően el kell tudni látni a lakosságot. „Ebben az esetben a krízisprotokoll lép előre”, biztosítani kell azt az infrastrukturális hátteret és humánerőforrást, amelyre a legrosszabb forgatókönyv szerint szükség lehet – fogalmazott. Merkely Béla a stabilan 700 alatti lélegeztetettbeteg-számra utalva közölte: „úgy sikerült menedzselni a járvány lefolyását, hogy a békeidőbeli protokolloknak is megfelelünk”.
A rektor úgy látja, ha véletlenül elcsúszott volna a járvány kezelése vagy a kezdeti riasztó adatok ténylegesen beigazolódnak, akkor jóval több lélegeztetőgépre lett volna szükség. „Emlékszünk azokra a képekre, amikor Milánóban a folyosón sírtak az orvosok (...), és amikor az Egyesült Államokban bármit megadtak volna azért, hogy megvegyenek egy lélegeztetőgépet” – fogalmazott. A lélegeztetőgépek beszerzésekor a döntéshozók ebből indultak ki, nem a mostani „konszolidált helyzetből” – hangsúlyozta. „A helyzet nem könnyű, de konszolidált” – összegzett a Semmelweis Egyetem rektora.
(MTI)