Meg fogjuk nyerni ezt a választást! – Szanyi Tibor és Tóth Ádám a tiszaújvárosi időköziről

Hogy áll a kampányuk?

Tóth Ádám: Köszönöm, nagyon jól! Ahhoz képest kifejezetten, hogy honnan indultunk. Meg fogjuk nyerni ezt a választást!

Mire alapozza ezt a magabiztos kijelentést? Ismer olyan közvélemény-kutatási eredményt, amely szerint ön a legnépszerűbb jelölt?

T.Á: Nem, az emberek hozzáállására alapozom, akikkel a körzetet járva találkozom. Tízből nyolcan általában nagyon pozitívan állnak hozzánk. Ha ebből páran le is morzsolódnak, még akkor is többen fognak ránk szavazni, mint vagy az össz-ellenzéki jelöltnek nevezett Bíró Lászlóra, vagy a fideszes Koncz Zsófiára.

Korábban panaszt nyújtott be a választási bizottsághoz a Fidesz jelöltje, Koncz Zsófia ellen, mert a kampányban gyerekekkel együtt szerepelt egy fényképen…

T.Á.: Igen, mert azt szeretném, hogy ez a választás a demokrácia ünnepe legyen, és nem sértenék meg a törvényeket. Egyenlő esélyekkel, fair módon kellene kampányolni. Én sem állítok oda magam mellé kampányfotóra pár kisgyereket, hogy cukibbnak látszódjak, és több szavazatot kapjak. Tudtommal, és a környezetemben lévő jogászok tudtával ez törvénytelen. 

„Tízből nyolcan általában nagyon pozitívan állnak hozzánk.”

Mit gondol ellenfeleiről, Koncz Zsófiáról és Bíró Lászlóról? 

T. Á.: Koncz Zsófia szerintem egy fideszes báb. Nem szeretnék róla semmi negatívumot mondani. Szerencsi ő is, mint én, egy iskolába jártunk, egyidősek is vagyunk. Ő pár éve elment a tengerentúlra dolgozni, azóta nem nagyon volt itthon. Én is Budapestre járok dolgozni, de hetente három-öt napot itt vagyok,

Meg azért érdekes helyzet ez, hogy az édesapja halála után elindul a választáson. Ha nekem valakim meghalna, nem azon gondolkodnék, hogy hogyan lehetnék országgyűlési képviselő az ő helyén, hanem gyászolnék. Bíró Lászlóról hallottam, hogy antiszemita kijelentései voltak, amiért persze bocsánatot kért. Hát ezt az fogadja el, aki akarja. Azt tudom, hogy a megyei közgyűlés tagja, de listáról került be, ha jól tudom egyéniben még nem nyert választást. Nem követem a pályafutását, de nem tudok semmilyen érdemi dologról, amit ő kezdeményezett és vitt volna végig a közgyűlésben, vagy amit tett volna politikusként a megyéért. Az aktív politizálás szerintem ezt jelenti, hogy teszek a közösségért, amit képviselek. Egy választott politikusnak az a dolga, hogy képviselje azokat az embereket, akik megválasztották, meghallgassa a problémáikat és tegyen azért, hogy megoldódjanak. Sokan nem ezt teszik, hanem csak évek óta ülnek egy önkormányzatban, vagy a parlamentben és nyomkodják a gombot. Ez nem politikusi teljesítmény.

Ön mit lát a választókörzetében a fő problémának? Mit szeretne megoldani?

T. Á.: A szociális háló Magyarországon egyszerűen siralmas. Budapesten is, de főleg itt, vidéken. Az, hogy huszonnyolc ezer forint a nyugdíjminimum, nonszensz. Tudok olyanról, akinek ennyi a nyugdíja, és harmincötezer forint lenne a havi gyógyszere. Hogy oldja meg egy nyugdíjas ennyi pénzből, hogy élelmet vegyen, rezsit fizessen, gyógyszert vásároljon, és ha netalántán elmenne egy nyugdíjas klubbal kirándulni, kifizesse a háromezer forintos utazási költséget? Normális országokban annyi nyugdíjat kapnak az emberek, amennyiből meg tudnak élni. Huszonnyolcezer forintból nem lehet megélni, de a magyar kormány ezt valamiért nem látja be. De még negyvenhétezer forintból sem lehet megélni, pedig korábban ezt mondták a politikus urak. Erre azt tudom mondani, hogy jöjjön le egy hónapra vidékre, és próbálja ki. Ismerek olyat, aki szívesen cserélne vele. Kap negyvenhétezret egy hónapra, éljen meg belőle.

Szanyi Tibor: Ádám nem említette, de annak ellenére, hogy még nem képviselő máris aktívan politizál. Székely Sándor parlamenti képviselővel együtt kidolgozott és benyújtott egy határozati javaslatot a rendvédelemben dolgozók szociális hátterének rendezéséről, életpályamodelljükről, visszamenőleges kárpótlásukról. Nyilván a parlamentbe kerülése esetén elsősorban a választókörzetével fog foglalkozni, de a rendvédelem, mint szakpolitikai terület, szintén hozzá közel álló terület.

Ebben nyilván szerepe van, hogy korábban rendőr volt. Ma viszont már vállalkozó. Miért váltott? 

T. Á.: Valóban rendőrként kezdtem a pályafutásomat. Nagyon szerettem is, de ma Magyarországon nem jó rendőrnek lenni.

Minden egyes intézkedésért büntetőjogi felelőssége van, bármit elront, meggyanúsítják és a rendőrök legtöbbje már volt gyanúsítva. A legtöbb ilyen eljárást persze bűncselekmény, vagy bizonyíték hiányában megszüntetik, de a rendőrt azért addig rendesen megrángatják. Ez pszichésen kikészíti az embert. Nagyon sokan ezért hagyták ott a rendőrséget. Biztos vagyok benne, hogy az állományra vonatkozó statisztikák nem mind igazak, hiszen van olyan település, ahol az alosztályvezető megy ki járőrözni, mert nincs emberük. 

 „Ez nem politikusi teljesítmény!”

Függetlenként indul, de az Igen Szolidaritás támogatásával. Miért nem lép be a pártba? Az ISZOMM felvenné Tóth Ádámot?

T. Á.: Igen, jelenleg van egy politikai megállapodásunk, amely szerint az ISZOMM több más szervezet mellett támogat engem. Annak idején azért indultam független jelöltként, mert korábban nem találtam a hiteles ellenzéki szerepre alkalmas pártot. Aztán egymásra találtunk az Igen Szolidaritással, és bennük látom a számomra is fontos baloldali értékrend hiteles és elkötelezett képviseletét. Tudom, hogy ha valaki hosszabb távon komolyan szeretne politizálni, akkor függetlenként nagyon nehéz dolga lesz, de azt is látom, hogy egy párt tagjának lenni kötöttségekkel is jár. Egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy az ISZOMM tagja legyek, sőt eléggé ebbe az irányba húz a szívem, de ez sok tényező függvénye. Ez egyelőre a jövő zenéje, de hamarosan el fogom dönteni a kérdést, most azt mondom, valószínű, hogy be fogok lépni a pártba.

Sz. T.: Az Igen Szolidaritás minden becsületes baloldali ember előtt nyitva áll, így természetesen Ádámot is örömmel fogadjuk tagjaink közé. A politikai megállapodásunkból is egyértelműen látszik, hogy

Azt pedig, hogy ő akar-e taggá válni, és mikor, majd eldönti.

Kik szervezik, támogatják a kampányát? Kik az aktivistái?

T. Á.: Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) mellett a Székely Sándor-féle Szolidaritás, a Normális Magyarországért Mozgalom, a család és a barátaim, valamint nem utolsósorban azok a kiábrándult ellenzéki szavazók, akik finoman szólva is nagyon elégedettek az ellenzéki összefogás jelöltjével, a jobbikos Bíró Lászlóval. Ha néhányan nem is nyíltan, de ők is kampányolnak nekem.

Hogy érti, hogy nem nyíltan támogatják?

T. Á.: Korábban sokan inkább tartózkodtak, vagy azt mondták, hogy nyíltan nem tudnak támogatni, de egyre többen és többen vállalják, hogy engem támogatnak.

Miért nem vállalták ezt nyíltan? Féltek valamitől?

T. Á.: Sok oka van ennek. Az aktivistákon vagy a párttársakon túl az emberek szinte sehol nem vállalnak például közös fotót, satöbbit a nem-kormánypárti jelöltekkel. Az én esetemben pedig az van, hogy jó páran és folyamatosan pártolnak át hozzám, csak még hátra van, hogy ezt nyilvánosan felvállalják. Tamás Gáspár Miklósnál például ez úgy alakult, hogy a jobbikos jelölt miatt korábban minden ellenzékit igyekezett lebeszélni egyáltalán a szavazásról, ma pedig azt írta egy cikkében, hogy szavazzanak rám. Anélkül, hogy valaha akár egy szót is váltottunk volna. 

„Azonos az értékrendünk.”

Ezzel rendesen belekevernek az ellenzéki kártyákba.

T.Á.: Nem bomlasztani szeretnénk az ellenzéket, de ha előválasztást szerveztek volna, az legitimálta volna a győztes jelöltet. Nagyon sokan értenek ebben egyet velem, hogy ez így nagyon nem jó.

vagyis megbeszélik a dolgot kiválasztanak egy jelöltet. Azzal a különbséggel, hogy fél éve arról beszélnek, hogy előválasztáson kell dönteni a jelölt személyéről. Egy előválasztás ráadásul segített volna kiszűrni Bíró László problémás ügyeit, amelyekkel a Fidesz folyamatosan támadja őket.

Tóth Ádám megnyerte volna az előválasztást?

T. Á.: Ha ezek az ügyek már akkor kiderülnek, akkor igen. Persze.

Sz.T.: Egyféle előválasztást már megnyert Ádám. Ő volt az, aki elsőként leadta az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket. 

T.Á.: A fideszes jelölttel holtversenyben.

Sz.T.: De egy héttel megelőzve Bíró Lászlót.

T.Á.: Igen, ilyen értelemben nem én indultam az összellenzéki jelöltre, hanem ő indult rám. 

Mi lehet az oka annak, hogy az ellenzék nem volt hajlandó az előválasztásra?

T. Á.: Szerintem a Jobbikon kívül egyik párt sem vette komolyan az itteni jelöltállítást. Ezen a vidéken csak nekik volt valódi táboruk – bár az elmúlt években ez is elég erőteljesen megkopott. Én hiába jeleztem függetlenként, hogy indulnék egy előválasztáson, a Jobbik erősködött, hogy korábban harminc százalékot értek el, a saját emberüket tolták előtérbe. Végül el is érték, hogy előválasztás nélkül őt nevezze meg az ellenzéki összefogás jelöltként. Senki nem foglalkozott azzal, hogy én is itt vagyok. Bár

Sz.T.: Eddig két ellenzéki előválasztást rendeztek, és mindegyik alkalommal sem a legesélyesebbnek tűnő jelölt nyert, hanem – Baranyi Krisztina és Karácsony Gergely személyében – az, akit a helyben élő emberek leginkább akartak. Ezért szerintem bármelyik jelölt joggal bízhat benne, ha ő helyben a legjobbnak érzi magát, meg fogja nyerni az előválasztást. Persze ehhez egyenlő esélyek is kellenek, egyforma lehetőségek a bemutatkozásra. Ádám korábban megkereste a pártokat, hogy elindul, támogassák őt, ha szeretnék. Mi páran igent mondtunk neki, a többiek – DK, MSZP, stb… fütyültek az egészre. Augusztus elején nyilvános sajtótájékoztatón bejelentettük, hogy Ádám a jelöltünk és ezt követően minden ellenzéki pártot megkerestünk levélben, kérve, hogy ha nincs jelöltjük, támogassák a miénket, ha pedig van, szervezzünk előválasztást. Erre ők augusztus 13-án, mintha mi se történt volna, bejelentették, hogy a jobbikos Bíró a jelöltjük. Ezek után mit tudunk mi csinálni? Nyilvánvaló volt, hogy az ellenzéki összefogás nem volt érdekelt egy közös jelöltben. Nem engedtek sem a civil társadalomnak, sem a többi pártnak beleszólást, hanem a fejünk felett döntöttek. Ráadásul az MSZP-n és a Jobbikon kívül egyik pártnak sincs egyetlen embere sem ebben a körzetben, szóval nem is tudtak volna saját jelöltet állítani.

T.Á.: Csak a Fidesznek van több embere, de azok fizetett aktivisták, a mi támogatóink pedig önkéntesek, s így azért nehéz versenyezni.

Sz.T.: Persze, de hát a Fidesznek bármelyik polgármester vagy intézményvezető haptákba vágja magát és kampányol, meg fényképezkedik. Mindenki meghajol a hatalom előtt.

T. Á.: Ez persze nem tisztességes, de hát ezt már megszokhattuk az elmúlt tíz évben. 

„Ha előválasztást szerveztek volna, az legitimálta volna a győztes jelöltet.”

Amennyiben mégsem önök nyernek, előfordulhat, hogy az ellenzéktől vesznek el szavazatokat. Talán épp annyira meggyengítve őket, hogy ezzel a kormánypárti jelöltet segítik győzelemhez. Nem félnek ettől? Előfordult, hogy emiatt a „fideszbérencnek” nevezték?

Sz.T.: El kell felejteni ezt a hülyeséget, hogy ki kitől vesz el szavazatot! Minden párt és jelöltjei saját maguk kapnak voksokat. A választókörzetet járva azt tapasztaljuk, hogy nagyon-nagyon sokan vannak, akik ugyanúgy utálják az ellenzéket, mint a kormányt. Ezek az emberek semmilyen körülmények közt nem mennének el szavazni, ha Ádám nem indult volna, de most azt mondják, hogy „igen, Ádám, miattad elmegyünk, rád szavazunk!”. Mi az ellenzékből kiábrándult szavazókat próbáljuk aktivizálni, és egyre több ilyen van! Nagy ívben teszünk az ellenfelekre. Mi a magyar közéletben keletkezett baloldali űrt kívánjuk betölteni, és ebben ez a választás is jó lecke lesz. A valaha volt baloldaliak szerencsétlenségükre átsodródtak egy szélsőséges jobbikos mögé.

Pontosabban igen, mert a volt MSZP-s párttársaim közül sokan panaszkodnak emiatt.

T.Á.: Tegyük fel, hogy így lenne, és tőlük vennék el szavazatot. Mi lett volna erre a megoldás? Mert én tudom: egy előválasztás! Magukra vethetnek, hogy nem mentek bele! De valóban hülyeség ez az elképzelés, hogy az ő szavazóik pártolnak át hozzám. Rám az ellenzéki pártokból kiábrándult emberek fognak szavazni. Azok, akik megelégelték, hogy az úgynevezett ellenzéki politikusok az elmúlt tíz év Fidesz-kormányzása alatt semmit sem csináltak, közben pedig felvették a nagy pénzeket. Ezt tudják az emberek! Ott ülnek a Parlamentben és nyomkodják a gombot, úgy, hogy sokszor azt sem tudják milyen törvényjavaslatról szavaznak. Ezeket hívom én megélhetési politikusoknak. Az ellenzéknek az lenne a dolga, hogy értelmes kritikát gyakoroljon, és ösztönözze a kormányt arra, hogy jobban vezesse az országot. Ezek nem ezt teszik, csak egymást támadják. Az nem politizálás, hanem egy szappanopera, amit művelnek. Esetleg megpróbáljon kompromisszumos megoldást elérni, és ha ez nem megy, rákényszerítse az akaratát a kormányra, vagy váltsa le a kormányt. 2018-ban erre lett volna lehetőség, nem tették meg. Nem tudom, hogy egyáltalán szeretnék-e leváltani a kormányt 2022-ben. 

„Volt MSZP-s párttársaim közül sokan panaszkodnak.”

Önök hogyan kényszerítenék rá az akaratukat a kormányra?

Sz. T.: Az ellenzék akkor tudja rákényszeríteni az akaratát a kormányra, ha arra valós fenyegetettséget jelent. Hogy Orbán Viktor is értse – mert őt mindent a focira vezet vissza – tegyük fel, hogy van egy kormánypárti és egy ellenzéki focicsapat. Az ellenzék a pálya baloldalát üresen hagyta, átengedték a kormánynak. Na, erre az üres területre fogunk mi berobbanni és innen fogunk gólt lőni a kormánynak. Mert, bár egyetlen részletében sem értek egyet azokkal az intézkedésekkel, amiket ezen a területen tesznek, tény, hogy a kormány politikájának domináns része a családpolitika. Bármilyen hamis és hazug módon teszik, ezek egyfajta baloldali – vagy annak hazudott – intézkedések. A Fidesz meg azon röhög, hogy balról tudja pofozni az ellenzéket. Itt fogunk mi nyerni. Mert, ahogy a foci, úgy a politika is rengeteget változott. A baloldal európai szinten is elcsúszott egy liberális, rétegszerű kisebbségvédelembe. Mi viszont a társadalom többségét védjük, amikor kijelentjük, hogy kétszázezer forintra kell felemelni a minimálbért. Hát négymillió munkavállalóról, és hárommillió nyugdíjasról beszélünk!

Mi azt mondjuk, hogy legyen százezer forint a minimum jövedelmet, beleértve a legalacsonyabb nyugdíjat is. Egyszerűen azért, mert a létminimumot minden egyes embernek biztosítani tudjuk. Ott a lakhatási válság. Milliószámra vannak olyan fiatalok, akiknek negyvenéves koruk előtt nincs esélye arra, hogy saját otthonuk legyen! Ezt nem hitelekkel kell megoldani, ahogy a Fidesz csinálja. A hitel egy métely, abba bele fog pusztulni egy komplett korosztály. Menjen a pokolba a Fidesz az összes hitelkonstrukciójával együtt! Közösségi megoldásokra, önkormányzati és állami bérlakások építésére, lakásszövetkezetekre, pályakezdőknek szóló kollégiumi rendszerre van szükség. 

T.Á.: Tökéletesen egyetértek. Harminc éves vagyok, tudom, hogy nagyon sok velem egykorú fiatal vidéken szeretne boldogulni. A százharmincezer forintos minimálbérből egy családot nem tudsz eltartani, nem hogy saját otthont teremteni! Még itt vidéken sem, pedig itt viszonylag megfizethető áron lehet házat venni. Budapesten pedig hiába keres valaki százezer forinttal többet, ha a lakások tízszer-hússzor annyiba kerülnek a lakások, mint Szerencsen. 

„Innen fogunk gólt lőni a kormánynak.”

Lesz kereslet az Igen Szolidaritás programjára? Van még szükség egy újabb baloldali pártra Magyarországon?

SZ. T.: Hogyhogy újabb? Magyarországon ma rajtunk kívül nincs országgyűlési képviselettel rendelkező baloldali párt. Mert a DK és az MSZP biztosan nem azok. Persze, minden pártban vannak baloldali értékek. Még a Fideszben is. Mérték kérdése. De egyébként egy évre visszamenőleg meg kell nézni a DK és az MSZP témáit. A társadalmi szolidaritás, az emberek segítése, a szociális dimenzió alig-alig szerepel benne. Minden másról rengeteget beszélnek. Az összes magyar párt szerint tök rendben van a kapitalizmus, a Fidesz, az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP, és a Momentum egytől-egyig neoliberális gazdaságpolitikát képviselnek. A baloldaliságnak viszont vannak kőkemény kritériumai. Ilyen például a rendszerkritika, ami kapitalizmuskritikát jelent. A mi programunkban komoly kritika szerepel a kapitalizmus mai formájával – főleg a magyar változatával – szemben. A másik fontos feltétel a szociális elkötelezettség. Nem véletlenül az a jelszavunk, hogy: pénzt az embereknek! Egy ilyen válságos időszakban, amikor a jövedelmek elapadnak, még a legvadabb kapitalisták is felismerik, hogy jövedelmi utánpótlást kell biztosítani az embereknek. Ezt csinálták a járvány alatt mindenhol, Németországtól ez Egyesült Államokig, csak itt, Magyarországon nem. A kormány katasztrofális módon kezelte a járvánnyal járó egészségügyi és főleg a szociális válságot! Teljesen magukra hagyták az embereket, akik kifogytak az összes tartalékukból, és

T.Á.: A kampányom során sok olyan emberrel találkozom, aki szinte az életéért küzd, mert a hónap végén nem tud ennivalót, meg tűzifát venni magának és a családjának. A minap  egy „segítségkérés” tárgyú levelet kaptam egy hölgytől, aki két gyerekével harmincezer forint körüli összegből kénytelen megélni. Azt kérdezték, hogy a Szolidaritás Mozgalmon keresztül ruhával, élelmiszerrel és esetleg valami játékkal tudjuk-e őket segíteni. Jeleztük, hogy igen, ám két nap múlva a hölgy kérte, hogy töröljük a levelezést, mert megfenyegették, hogy hozzám, egy ellenzéki jelölthöz mert fordulni. Amúgy katasztrófa, amit a járványhelyzetben művelt a kormány, de ez nem most kezdődött. A Fidesz-kormány elfelejtette, magukra hagyta az észak-kelet magyarországi régióban élő embereket! A nagy hangon hirdetett közmunkaprogram vagy van, vagy nincs, egyébként meg a fideszes polgármesterek földesurak módjára annak adnak munkát, akinek akarnak. A közmunka nem valós megoldás.

„Sok olyan emberrel találkozom, aki szinte az életéért küzd.”

Sz.T.: A mi programunkban négy szám szerepel: nettó kétszázezer forintos minimálbér, százezer forintos minimális nem munka alapú jövedelem a nyugdíjasoknak, otthonápolóknak, munkanélkülieknek, pályakezdőknek, mindenkinek. Emellett a jelenlegi összeg több mint háromszorosára, harminchétezer-ötszáz forintra emelnénk a családi pótlékot, és minden egyes nyugdíjasnak ugyanekkora összegű korpótlékkal növelnénk a nyugdíját. A magyar gazdaság, még jelenleg, a válság alatt is képes ennek a forrását kitermelni.