Kedves Kollégák! Tisztázzunk egy fontos kérdést.
Ez a béremelés, amit most megszavazott az Országgyűlés, nem kegy, nem ajándék, nem valami meg nem érdemelt előny, amelyért nekünk különféle ellenszolgáltatást kellene nyújtanunk. Ez egy olyan, évek óta sürgető szükség, amelyet így is az utolsó utáni pillanatban sikerült a döntéshozóknak kezelniük. Egy évtizedek óta fennálló és halmozódó tartozást rónak most le. Ennek a béremelésnek az »árát« az orvostársadalom már régesrég megfizette. Megfizettük akkor, amikor havi 240-300 órát dolgoztunk, amikor hajnali kettőkor kimegyünk helyszínre a rosszul lévő beteghez. Megfizettük akkor, amikor a nyolcadik ügyeletre is bementünk a hónapban, miközben a gyermekünk otthon sírt, hogy anya, miért nem vagy velem, és akkor, amikor kérdés nélkül kitettük magunkat fertőzésveszélynek, sugárveszélynek a beteg életének megmentése érdekében. Megfizettük, amikor 6 + 4 évig vállaltuk, hogy érdemi kereset nélkül tanulunk és kuksolunk a hierarchia legalján, saját pénzből fizetjük a kompetencia-képzéseinket, szabadidőnk rovására tesszük le a második, harmadik szakvizsgánkat. Megfizettük akkor, amikor egyetlen szakorvosként két nővérrel dolgoztunk egy hetven ágyas osztályon, és próbáltuk a lehető legmagasabb színvonalú ellátást biztosítani mindenkinek, miközben volt összesen tíz palack infúziónk a hetven betegre. Megfizettük akkor, amikor az ambulancián a hatórás rendelésre nyolcvan beteg volt előjegyezve, plusz a beeső akut betegek, mert egy héten csak egy napra tudott az onkológiai szakambulancia orvost felvenni.
VISSZAUTASÍTJUK, hogy ehhez a régóta esedékes béremeléshez BÁRMIFÉLE egyéb kötelezettséget, korlátozást csatoljanak a hálapénzt tiltó rendelkezésen kívül. Ez a béremelés nem egy olyan plusz juttatás nekünk, orvosoknak, amelyért cserébe további jogokról kellene lemondanunk és további kötelezettségeket vállalnunk! Az ezért járó ellenszolgáltatást az orvostársadalom már évekkel ezelőtt letette az asztalra, Te, én és mindannyian, minden éjszakával, amit az ügyeletben töltöttünk az otthonunk helyett, minden óra túlmunkával, amit akár az egészségünk rovására is felvállaltunk, minden olyan feladattal, amit zokszó nélkül elvégeztünk annak ellenére, hogy nem orvosi feladat lett volna.