A József Attila-díjas drámaíró, forgatókönyvíró és rendező gondolatait a Színház Online osztotta meg.
Íme Tasnádi István sorai:
„Kétszer felvételiztem ide a ’90-es években dramaturg szakra, hiába. Pedig akkoriban már rendszeresen írtam kritikákat a Színházba és a Magyar Narancsba, de semmiféle »klikkhez tartozás« nem segített. Nem vettek fel, mert nem voltam elég jó. Aztán jóval később ide jártam doktori iskolába. A házi védésemen csupa régi kollégám, barátom ült velem szemben, akikkel hosszú évek óta együtt hoztunk létre előadásokat vagy épp együtt alapítottunk színházat. De ez most nem számított, ők egy doktori bizottság tagjai voltak, én pedig egy aspiráns. Rendesen szét is cincálták a dolgozatomat, én meg védtem, ahogy tudtam.
A végén kiküldtek és kinn tipródhattam a folyosón fél órán keresztül, míg ők benn vitatkoztak az értékelésemen. Mikor visszahívtak, mindenki felállt és a jegyzőkönyvvezető ismertette a döntést. Nem a legjobb minősítést kaptam. Mert nem voltam elég jó. És ez így van rendjén. Ha lett volna valamiféle engedmény vagy részrehajlás, akkor semmire sem tartanám azt a papírt, amit végül kaptam. És nem lennék büszke arra, hogy ezen az egyetemen, ilyen szellemi közegben taníthatom a hallgatókat, akik most az egész országnak példát adnak, hogyan kell megvédeni valamit, amit fontosnak tartunk.”
Fotó: Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, rendező a Kult50 2019 - a kultúra ötven arca című kiadvány bemutatóján a budapesti Rózsavölgyi Szalonban 2019. április 16-án. A Fidelio harmadik alkalommal hirdette meg Kult50 programját. A szakmai szervezetek és a közönség véleménye alapján ötven alkotót, művészt, kulturális szereplőt választanak ki, akik a saját területükön nagyot alkottak. MTI/Mónus Márton
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A magyar költészet egyik legkülönlegesebb alakja pesszimista volt, alkoholproblémákkal küzdött, mégis a romantika prófétájává vált, és világklasszis művésznek tekinthetjük.
Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.
Minden értékes magyar hagyaték külföldre kerülése súlyos vesztesége a magyar kultúrának és a hazai tudományos életnek.
Megszólalt az orosz kiadó.
Ismét hatalmas elismerést kapott hazánk Krasznahorkai László kitüntetésével. Szinte hihetetlen, de az újabb magyar Nobel-díjast faképnél hagyta első angol fordítója.
A mai világban, amikor nem lehet nyugodtan lenni a politika zajától, hasznos és jóleső lehet egy kis irodalom.
A munkahelyi készségek jelentősége folyamatosan nő a munkaerőpiac átalakulásával.
Vitézy Dávid tagad.