Íme Tasnádi István sorai:
„Kétszer felvételiztem ide a ’90-es években dramaturg szakra, hiába. Pedig akkoriban már rendszeresen írtam kritikákat a Színházba és a Magyar Narancsba, de semmiféle »klikkhez tartozás« nem segített. Nem vettek fel, mert nem voltam elég jó. Aztán jóval később ide jártam doktori iskolába. A házi védésemen csupa régi kollégám, barátom ült velem szemben, akikkel hosszú évek óta együtt hoztunk létre előadásokat vagy épp együtt alapítottunk színházat. De ez most nem számított, ők egy doktori bizottság tagjai voltak, én pedig egy aspiráns. Rendesen szét is cincálták a dolgozatomat, én meg védtem, ahogy tudtam.