Tasnádi István író: az SZFE az egész országnak példát ad

Íme Tasnádi István sorai:

„Kétszer felvételiztem ide a ’90-es években dramaturg szakra, hiába. Pedig akkoriban már rendszeresen írtam kritikákat a Színházba és a Magyar Narancsba, de semmiféle »klikkhez tartozás« nem segített. Nem vettek fel, mert nem voltam elég jó. Aztán jóval később ide jártam doktori iskolába. A házi védésemen csupa régi kollégám, barátom ült velem szemben, akikkel hosszú évek óta együtt hoztunk létre előadásokat vagy épp együtt alapítottunk színházat. De ez most nem számított, ők egy doktori bizottság tagjai voltak, én pedig egy aspiráns. Rendesen szét is cincálták a dolgozatomat, én meg védtem, ahogy tudtam.

A végén kiküldtek és kinn tipródhattam a folyosón fél órán keresztül, míg ők benn vitatkoztak az értékelésemen. Mikor visszahívtak, mindenki felállt és a jegyzőkönyvvezető ismertette a döntést. Nem a legjobb minősítést kaptam. Mert nem voltam elég jó. És ez így van rendjén. Ha lett volna valamiféle engedmény vagy részrehajlás, akkor semmire sem tartanám azt a papírt, amit végül kaptam. És nem lennék büszke arra, hogy ezen az egyetemen, ilyen szellemi közegben taníthatom a hallgatókat, akik most az egész országnak példát adnak, hogyan kell megvédeni valamit, amit fontosnak tartunk.”

Fotó: Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, rendező a Kult50 2019 - a kultúra ötven arca című kiadvány bemutatóján a budapesti Rózsavölgyi Szalonban 2019. április 16-án. A Fidelio harmadik alkalommal hirdette meg Kult50 programját. A szakmai szervezetek és a közönség véleménye alapján ötven alkotót, művészt, kulturális szereplőt választanak ki, akik a saját területükön nagyot alkottak. MTI/Mónus Márton