Világhírű kutató: Meg kell vizsgálni, mi a törvények szerepe az emberi jó elérésében
Képes a természetjog javítani az emberek életén? Mi a művészet szerepe, és hogyan segít rajtam, ha másokon segítek? Erről is szó volt az MCC konferenciáján.
Az emberi test megőrzése, a testpolitika a modern korban – ez a legújabb Kommentár folyóirat fő témája.
Megjelent a Kommentár folyóirat legújabb száma (2020/3), melynek témája ezúttal az emberi test megőrzése a modern korban, a testpolitika.
Hegedűs Zoltán történész, a Tranzit rendezvénysorozat szervezőbizottságának tagja Tihanyi jobboldal címmel közölt írást a folyóiratban. Mint írta, „az új évtized rég nem látott kataklizmával indult. Újév napján senki sem gondolta, hogy néhány héten belül elnéptelenednek az utcák, kiürülnek a boltok, és az emberek a négy fal közé húzódnak. Persze egy járvány a történelemben egyáltalán nem számít rendkívülinek, de a nyugati civilizáció elhitte, hogy a jólét megingathatatlan, a történelemnek meg már amúgy is vége”. Hegedűs szerint a koronavírus-válság „rávilágított arra, hogy nem volt jó ötlet a nemzeti államszervezetek leépítése”. A „nemzeti konzervatív ellenállás központja ma egyértelműen Magyarország”, a konzervatív gondolkodóknak pedig Ralf Dahrendorf német szociológus után szólva hatvan éve van arra, hogy átalakítsa a társadalmat.
Pokol Béla jogász, alkotmánybíró a kettős államszerkezet, azaz a demokratikus és jurisztokratikus megosztás történetét tekinti végig. Mint írja, az echte alkotmányjogászi szakma „jórészt eltűnt”, helyét a politológusok veszik át, akiknek viszont nincsenek meg a kellő jogi ismeretei. A jogászképzést illetően azt javasolja, hogy „kapja vissza az államjog azt, ami őt illette”.
Fricz Tamás politológus a föderalizmus és a nemzeti szuverenitás ellentétét vizsgálja. Az Európai Unió történetét végigveszi a Monnet-féle radikális föderalizmuson át, a kormányköziség és a gazdasági együttműködés korszakán keresztül, az erősödő föderális törekvésekig és a migrációs válság óta erősödő vitákig. Mint összegzi, az alapító atyák „főként föderalista és globalista személyekből” álltak, ám az utóbbi években egyre markánsabb a nemzeti szuverenitást képviselő tábor (A V4-ek, részben Ausztria, Olaszország, Dánia).
Veszprémy László Bernát történész az 1944-es ellenállás kérdéseiről ír. Új levéltári források alapján bemutatja, hogy szemben Ungváry Krisztián és Karsai László történészek állításaival, igenis volt ellenállás 1944-ben, ami nemzetközi perspektívában hamar fejlődött ki, és korán ért el szemléletes eredményeket. A történész rámutat, hogy az ellenállók a források szerint nem mindig voltak magyar etnikumú egyének, és alkalmanként valószínűleg kommunista ellenállók is szerepelnek a forrásokban. Azonban tény, hogy
Csejtei Dezső filozófiatörténész Heidegger és Harari humanizmusfelfogásáról ír. Mint érvel, „ősrégi felismerés, hogy az ember számára minden titkok legnagyobbika saját maga”. A humanizmus „az egyik leggyakrabban használt megnevező fogalom az ember jellemzésére”. „Harari felől nézve” „Heidegger koncepciója tűnik afféle későromantikus” álláspontnak, „Heidegger felfogása felől nézve Harari koncepciója úgy fest, mint a léttörténet metafizikai korszakának végső beteljesülése (...”.
Jean Renaud kanadai író, filozófus Molnár Tamás és a techno-ideológia gyökereiről írt. Molnár írt a moderitás miatt elveszett emberi lélek iránti platóni és keresztény aggodalomról, a dilemmáról, miszerint kit választunk: az embert vagy a robotot?
Horváth Márk esztéta és Lovász Ádám filozófus a társadalmi gyorsulás fatális techno-logikájáról közöltek esszét. Céljuk a technológiának mint az emberi valóságtól egyre fokozódó mértékben elkülönülő, autonóm társadalomformáló tényezőnek a bemutatása három francia szerző, Jacques Ellul, Paul Virilio és Jean Baudrillard írásainak tükrében. Horváth és Lovász arra figyelmeztetnek, hogy
Pogrányi Lovas Miklós filozófus „Európa: élet vagy halál” címmel írt a Kommentárba. Mint kifejti, „a nyugati kultúrkörben (…) jelenleg nem gyümölcsöző erkölcsi kérdésekről vitát folytatni. Mindenekelőtt azért, mert erkölcsi fogalmaink – különösen a kötelességre vonatkozóak – egy olyan korban születtek, melyet a kereszténység dominált, és e szavak abban a világban bírnak valódi jelentéssel”. A szerző úgy érvel, hogy nem tévedés stratégiai céljainkat „közvetlenül a történelmi felekezetek társadalmi tanításából” levezetni.
Miša Đurković szerb politikafilozófus a homoszexualitás (geo)politikájáról értekezett. Szerinte „a történelemben számos példa található arra, hogy egyes közösségek bizonyos időszakokban szisztematikusan bátorították és ösztönözték a homoszexuális viselkedést”. A szerző szerint ez azonban főleg a túlnépesedő társadalmakra volt jellemző, így a mai Nyugat viselkedése „példátlan történelmi paradoxon”. A szerző rámutat, hogy még Magnus Hirschfeld is úgy vélte, a lakosságnak 2,14 százaléka körül mozog a homoszexuálisok aránya, így a homoszexualitás mai propagálását a szerző mesterségesen gerjesztett jelenségnek tekinti.
Szilvay Gergely újságíró, a Mandiner főmunkatársa „Antitest-politika” címen írt tanulmányt. Szilvay rámutat, hogy míg különböző felmérések szerint a nők 0,001 százaléka és a férfiak 0,033 százaléka szenved identitászavarban, addig manapság az 512 milliós EU-ban 1,5 millióra teszik a transzneműek számát. Ennek oka a definíció mesterséges tágításra, és „a klinikai útmutatók politikai nyomásra elrugaszkodtak attól a szemlélettől, amely a fizikai realitással, azaz a biológiai testünkkel való harmonikus viszonyt tekintette egészségesnek”.
A lap újra közli Bernard Dumont beszélgetését Molnár Tamással, melynek címe: „Jobboldali vagyok meggyőződésből”.
Czopf Áron történész Salvador Dalí kulturális forradalmáról kulturális forradalmáról írt a folyóiratba. Tanulmánya rögtön ezzel a Dalí-idézettel nyit: „Karl Marx azt írta, a vallás a nép ópiuma. De a történelem be fogja bizonyítani, hogy az ő materializmua a koncentrált gyűlölet mérge lesz, amitől az emberek a modern élet mocskos, bűzös, szétbombázott aluljáróiban fognak elpatkolni”. Czopf arra jut, hogy
Iványi Márton filológus a takijjáról, vagyis az iszlám hagyományban sokat vitatott színlelésről írt tanulmányt. Mint írja, a jelenségről már a posztkolonialista beállítottságú szerzők is írtak, így arról tudomást kell venni, rögzítve, hogy a viselkedésminta nem általános.
Francesco Giubilei olasz történész Olaszország vírus alatti és utáni helyzetéről írt a Kommentárba.
Csutak Zsolt politológus az amerikai múltértelmezés kérdéseit boncolgatja a 2020-as tengerentúli zavargások kapcsán.
A Kommentár legfrissebb számában továbbá recenziókat olvashatunk a következő szerzők műveiről: Sipos József: A bethleni kétharmad (Gali Máté recenziója), Paár Ádám: A populisták h(ősei) (Zsolt Péter) és Kötter Tamás: Férfiak, fegyverben (Megadja Gábor).