„Zsidók, melegek, rejtőzködjetek!” – üzeni a berlini rendőrfőnök
Különösen akkor kell titkolózniuk Barbara Slowik szerint, ha arab negyedekben járnak.
Az idézetek Karl Marxtól származnak.
„Aki azt hinné, hogy a fenti idézetek egy 19. század végi antiszemita pamfletből, neadjisten a Mein Kampfból vannak, az téved - pontosabban olyan nagyon nem is téved, ha figyelembe vesszük Göbbels hitvallását, miszerint »a nemzetiszocialista azért antiszemita, mert szocialista« A zsidók »antiszociális elemek« ugyanis, ahogy azt a fenti idézetek egyikében is olvashatjuk. Persze ritkán halljuk azt a jelzőt, hogy »nemzetiszocialista«. Sokkal gyakoribb a »fasiszta« jelzővel való dobálózás, ami még mindig annak a szovjet kommunista direktívának a hatása, amely szerint kéretik ezt a jelzőt használni, mert a nemzetiszocialistában mégiscsak kellemetlen a »szocialista« szócska.
A fenti idézetek Karl Marxtól származnak. Mivel a szocialista gondolat egyik legfőbb »alapító atyjának« ilyen veretes gondolatai voltak a zsidóságról, talán nem meglepő, ha a radikális baloldaliság történetében búvópatakként van jelen az antiszemitizmus, amely hol felszínre tör, hol csöndesen csordogál. Ezen persze csak az lepődik meg, aki 1) sosem találkozott a fenti Marx-szövegekkel, 2) elhitte azt a blöfföt, hogy a radikális baloldaliság egyik legjelentősebb történeti megnyilvánulása – a nemzetiszocializmus – »jobboldali« volt. Pedig elég egyértelmű maguknak a nemzetiszocialista vezetőknek a megnyilatkozásaiból is, milyen irányzatot képviseltek. Hitler önmagát »proletárnak« tekintette, a német forradalmat a francia forradalom pontos megfelelőjének tartotta, mozgalmát pedig egyszerre a marxizmus meghódítójának és végrehajtójának – vagyis ama »lényegi és igaz« részének, annak »zsidó-talmudista dogmái« nélkül.
Ahogy fogalmazott az Asztali beszélgetésekben, »több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket a bolsevizmustól… mindenekelőtt a valódi forradalmi mentalitás. Ennek mindig tudatában voltam, és azt a parancsot adtam, hogy a korábbi kommunistákat azonnal be kell fogadni a pártba«. Joseph Bürckel, az Anschlussért felelős Reichskommissar kezet is nyújtott minden politikai erő felé az Anschluss után, beleértve a kommunistákat is, kivéve a nemzetiszocialisták ottani tényleges ellenségeinek, a legitimistáknak.”