Szalay-Bobrovniczky Vince: Nem hagyhatjuk, hogy relativizálják a kommunizmus bűneit

Kötelességünk felfedni a XX. század bűneit a jövő nemzedéke előtt, és biztosítani, hogy ezek soha ne ismétlődhessenek meg – mondta a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából rendezett ünnepségen vasárnap Budapesten, a Honvéd téren. Szalay-Bobrovniczky Vince hangsúlyozta: beszélnünk kell az üldöztetésekről, az internálásokról, a Gulágokról, a koncentrációs táborokról, a megbélyegzésről, a koncepciós perekről, a kínzásokról, az intézményesített terrorról, tudnunk kell arról „mit tettünk a gonosz ellen”, kik voltak azok, akik nem hódoltak be a zsarnokoknak, és emlékeznünk kell az elpusztítottakra. Gyermekeink nemzedéke nem élte át a diktatúrák szörnyűségeit, ezért nekünk kell emlékeztetnünk őket arra, hogy a szabadság nem magától adódó dolog, harcolnunk kell érte, és meg kell védenünk – fogalmazott. Felidézte: a kommunista diktatúra után két évtizedet kellett várni, hogy térségünk kezdeményezésére az Európai Unió 2011-től közös emléknappá nyilvánítsa a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját. A nyugati világ ezzel elismerte, hogy a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűnök hasonló súllyal esnek latba, mint amelyeket a nemzetiszocialista diktatúra alatt követtek el – mondta.

Kiemelte: ez az emléknap mindkét diktatúra emberellenes rendszerére emlékeztet, amelyek Európa számos közösségét pusztulásra ítélték, kollektív alapon bélyegeztek meg társadalmi csoportokat, valamint létrehoztak egy új uralkodó osztályt, amely tökélyre fejlesztette a besúgás rendszerét, miközben a társadalom egészét teljes kontroll alatt tartották. A náci és a kommunista diktatúra is hazugságokra épült, és mindkét rendszer addig ismeretlen mértékben alkalmazta az erőszakot vélt és valós ellenségeikkel szemben. Az emberi életek millióit követelő bűntetteket az osztály- vagy fajgyűlölet logikája alapján hajtották végre a Gulág-világban és a koncentrációs táborokban. Hangsúlyozta: nemcsak azokra kell emlékezni, akiket faji, vallási vagy politikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg, hanem azokra is, akik túlélték a diktatúrák szörnyűségeit, de a lelkükben mély sebeket okoztak. Nem feledhetjük el, hogy zsidó polgárok milliói lelték halálukat egy őrült ideológia következtében – fogalmazott a helyettes államtitkár, hozzátéve: ami a 2. világháború alatt megtörtént, arra nincsenek szavak, és meg kell emlékezni arról is, hogy a holokauszt egy szisztematikus kísérlet volt az európai zsidóság megsemmisítésére.

Szalay-Bobrovniczky Vince rámutatott: ugyanígy a szovjet uralom is szenvedést hozott a kelet- és közép-európai országoknak, a kommunizmus a nemzetiszocializmushoz hasonlóan legálissá és hétköznapivá tette az emberek kirekesztését, kínzását és meggyilkolását. Magyarország is súlyosan megszenvedte a kommunizmus pusztítását, a mai idősebb generáció a saját bőrén tapasztalta meg a rémtetteket, ezért „sem fogadhatjuk el azokat a fel-felbukkanó nyugati hangokat, amelyek a kommunizmus bűneit relativizálják, (...) és olyan politikai akciókat sem, amikor az Európai Bizottság immáron volt elnöke Karl Marx emléke előtt hajbókol” – fogalmazott. Hozzátette: „a minap a német külügyi államtitkár nemes egyszerűséggel leantiszemitázta a magyar kormányt”. Mindezt egy olyan ország képviselője tette, ahol a berlini főpolgármester nemrég arra szólított fel, hogy nem tanácsos kipában kimenni az utcára, „mert bármi történhet". „Egy ilyen ország szociáldemokrata államtitkára antiszemitáz minket, ez egészen hajmeresztő és elképesztő, alaptalan és igazságtalan” – fogalmazott. Rámutatott: „minden ilyen értelmetlen és igaztalan szó devalválja az erőszakuralmi rendszereket, és ezáltal vérig sértik az áldozatokat is” legyen szó a nácizmus vagy a kommunizmus áldozatairól.

Nagyné Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy szülei mindketten Gulág-rabok voltak. Elmondta: akik 1953-ban hazatérhettek, azokra elfojtás, hallgatás, mellőzés, állástalanság, belügyi megfigyelés, testi és lelki egészségi problémák, családi és egzisztenciális nehézségek vártak. Hartmann Klára Gulág-túlélő elcsukló hangon beszélt arról, hogy 9 évet élt rabságban. „Elvették a fiatalságomat, elvették a boldogulásom, a tanulás lehetőségét, még Kádár idején is megbélyegezettként éltünk mi, Gulág-rabok” – fogalmazott a 90 éves asszony. Azt mondta: egyetlen üzenetem van a fiataloknak, hogy „őrizzék meg törékeny szabadságunkat, legyenek felelősek egymásért, tegyenek a közért, tartsanak össze, becsüljék és hallgassák meg egymást, és bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek, én is igyekszem ezt tenni”.

Európában augusztus 23-án, az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulóján tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapját. A Honvéd téren álló, Veszprémi Imre szobrászművész alkotta emlékmű a világon elsőként állított emléket a Gulág áldozatainak. A carrarai márványból faragott, stilizált emberalakot ábrázoló szobrot 1993-ban állította a Gulág Alapítvány a Szovjetunióba elhurcoltak és elpusztultak emlékére. Az emlékművet 1993-ban katonai tiszteletadás mellett avatták a túlélő rabok, azóta itt minden évben tartanak koszorúzást. A megemlékezést követően levetítették az Akik maradtak című magyar filmet.

(MTI)