Ami nekünk fontos lenne, hogy az egyetem alatt is lehessen szülni – ez régen tipikus jelenség volt, akkor kezdték el a munkát az emberek, amikor már hároméves volt a gyerek, és nem kellett félbehagyni a karriert. Kidolgoztunk egy tervet ennek elősegítésére, amit befogadott az EMMI, és tárgyalunk is róla. Azt látjuk, hogy a gyermekek közösségben születnek, ezért mi közösségeket teremtünk. Ha „divat” a gyerek, akkor az is vágyik rá, aki addig nem akart. Ha az egyetemeken kisbabákkal rohangálnának a kismamák, másnak is megjönne a kedve a gyermekvállalásra, hiszen nagyon nagy a fiatalokban a félelem a gyermekvállalással szemben. Három problémájuk van ugyanis: nem találnak párt, félnek a szülői szereptől, és csak ezután jönnek az anyagi indokok – miközben
a túlnyomó többség házasságban szeretne élni, és átlagosan két és fél gyermeket vállalna.
Mit gondol a családbarát kormánypolitika azon kritikáiról, amelyek szerint az nyomást gyakorol a nőkre és kirekeszti azokat, akik nem gondolkodnak gyermekvállalásban?
Végtelenül felháborító gondolkodás ez. Én magam is csináltam karriert, mielőtt megszületett a gyermekem – bár nekem csak egy adatott. Nem létezik nő, aki csak pénzért vagy nyomásra szülne. Azért szülnek, mert nagy boldogság a gyermekvállalás. Fontos persze a támogató közeg és a segítség, a szociális háló. Ha a szomszéd segít az első gyermeknél, néha vigyáz rá, visz át élelmiszert, akkor könnyebben vállalunk másodikat. Mindannyiunk felelőssége tehát, hogy megszülessenek a kívánt gyermekek.