Az évente több mint 200 millióból gazdálkodó Újpest Média hazudott egy orbitálisat

A magyar állam képviselőinek szabadidős tevékenységét egy, a magyar állammal igen "sikeres üzleti viszonyban" lévő oligarcha szervezi. Ez normál esetben, még ilyen demokratikus értelemben periférián lévő országban is mint Magyarország azonnali lemondással járna.

Kamaszos vágyakozás teszi vonzóvá az ellenzéket. Bár ahhoz kell már egy adag perverzió, hogy valaki kamaszként egy Vásárhelyi Máriára vagy Heller Ágnesre izguljon (az utóbbi már nekrofilia)

Örkény István: Páratlan rendőrbravúr Ifj. Novák II. Lóránt levele az Óbudai Rendőrtovábbképző Intézetből idősb Novák Lóránt rendőr századosnak, Veszprémbe Édes Apu! Nahát! Ha tetszene látni! Megőrülök a boldogságtól! És nemcsak én, hanem az egész iskola, tanárostul, hallgatóstul egyszerűen paff! Ilyeneket hallani: "Egyedülálló! Világszenzáció! Új fejezet a bűnüldözés történetében!" Még én is ki vagyok borulva, pedig mindig tudtam: nem ismer lehetetlent az én apum! Írom hát sorjában. Kedd este Veszprémből megérkezett egy új előadónk, és rögtön hívatott, tudván, hogy én is odavaló vagyok. Elbeszélgettünk Apuékról, és aztán, csak úgy mellékesen, beszámolt az utóbbi napok eseményeiről. Őszerinte hétfőn, december 6-án, délután 5 óra 40-kor, a téli délután sötétjében, az 5 óra 40-kor beálló áramszünetet kihasználva, P. Szabó Ervin büntetlen előéletű ajkai lakos két társával behatolt a veszprémi főposta helyiségébe, ahol egy husánggal úgy fejbe verték a pénztárost, hogy 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, aztán fölfeszítették a lemezszekrényt, és a benne őrzött 170.000 forintot magukkal vitték. A lopott pénzből nagyobb összeget - kb. 20.000 forintot - még aznap este elmulattak, elittak. A rendőrséget riadóztatták, és elrendelték a postarablók országos körözését. Na, gondoltam, szép, szép, de ügy ez? Az én Apumnak? Az én apum, ha elindult, hamm, bekapja őket, mint a kutya a legyet. Az eset, mire lefeküdtem, ki is ment a fejemből. Tudtam én is akkor, mire ébredek! Hát arra, apu, hogy a reggeli sorakozón az iskolaparancsnok fölolvasta a legfelső helyről érkezett körlevelet, mely jóváhagyólag ismertette a veszprémi bűnüldöző szervek (szervek? Az én Apum!) egy postarablási ügyben követett nyomozati eljárását. Rajtam tetőtől talpig ide-oda hullámzott a forróság, miközben a parancsnok ajkán csüggve végighallgattam a már ismert esemény valóságos lefolyását. A körlevél szerint december 6-án, délután 5 óra 30 perckor, tehát tíz perccel az áramszünet beállta előtt egy rutinszerűen nyomozó csoport (csoport? Apu! Az én Apum!) rohamkocsija megállt "Az ökör iszik magában" néven ismert pinceborozó előtt, és a bennülőket igazoltatva, az ott iddogáló P. Szabó Ervin büntetlen előéletű, ajkai szobafestőt, két cinkosával együtt, előállították a főkapitányságra. Kihallgatásuk rövid volt, mert a gyanúsítottak se csűrni-csavarni, se tagadni nem is próbáltak semmit. Mindhárman beismerték, hogy ha 5 óra 40-kor véletlenül áramszünet találna beállni, akkor ők a sötétség leple alatt behatoltak volna a veszprémi főposta helyiségébe, ahol a pénztárost husánggal úgy leütötték volna, hogy 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedjen, a lemezszekrényt fölfeszítették volna, a benne levő 170.000 forintot magukkal vitték volna, és a lopott pénzből nagyobb összeget - kb. 20.000 forintot - még aznap este elittak, elmulattak volna. Miután aláírták a jegyzőkönyvet, mindhármukat átadták a megyei ügyészségnek. A körlevél dicsérő elismerésben részesítette a veszprémi nyomozókat (nyomozókat? Aput!), eljárásukat pedig az egész ország területére kötelezővé tette mindenfajta vagyon-, ember- és társadalomellenes bűncselekmények elkövetői ellen. A fölolvasást néma csönd követte. Mindenki átérezte a perc nagyszerűségét. Hogy jöttél rá, apu? Persze, utólag minden egyszerű. Minek kell bevárni a bűn elkövetését? Mindenkit jó előre el kell fogni, és akkor nem lesz többé betörés, erőszak, emberölés. Apu, én büszkeségem, az emberiség jótevője, akinek, könnyes szemmel csókolja kezét szerető fia

A libsi média már csak ilyen! Előre tud mindent... ha meg nem úgy történt, akkor "DE MI TUDJUK HOGY AZT AKARTÁK"...