Az Európai Bizottság elnöke után a hétvégén az Európai Tanács elnöke is olyan jelzést küldött egy interjúban, amely szerint mégiscsak erős jogállamisági fegyvert kapna a kezébe Brüsszel ahhoz, hogy a problémásnak ítélt tagállamok EU-pénzeit 2021-től visszatartsák, vagy megvágják – írta meg a Portfolio.hu.
Ez gyökeresen más kimenetelt jelentene, mint amit a magyar és a lengyel kormányfő a maratoni EU-csúcsot lezáró sajtótájékoztatón mondott, igaz még nincs végső döntés, az csak az ősszel várható, ami így minden bizonnyal forrónak ígérkezik. Miután felfedte a maratoni EU-csúcs sikeréhez vezető 9+1 tárgyalási technikáját Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, a hétvégén több interjút is adott vezető európai lapoknak, köztük a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak is, amelyben a jogállamisági szankciós rendszerhez vezető utat ismertette.
Charles Michel értelmezése
Michel szerint világosan kimondták az állam- és kormányfők az elfogadott szövegben, hogy az EU-pénzek védelme érdekében be kell vezetni egy új jogállamisági mechanizmust, amely a kidolgozása után részletesen lefekteti a kritériumrendszert és a szankciós rendszert. Ezt a mechanizmust az Európai Bizottság dolgozza ki és Michel kijelentése szerint ennek a mechanizmusnak a bevezetéséről szavaznak majd sima minősített többséggel az állam- és kormányfőket tömörítő Tanácsban (nem pedig a mechanizmus alapján születő szankciókról, mint ahogy azt a magyar és a lengyel kormány igyekszik elérni, illetve az EU-csúcs óta kifelé kommunikálni).
Mivel együttdöntési eljárásról van szó, így a mechanizmust rögzítő bizottsági rendelettervezetről érthetően minősített többség mellett szavaznak a Tanácsban, így nem véletlen, hogy ugyanezt az értelmezést mondta múlt héten Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is egy tv-interjúban. Ő viszont emellett már azt is hangsúlyozta: az általuk már 2018-ban kidolgozott jogállamisági feltétel- és szankciórendszer rendelettervezetét csak átdolgozzák a friss iránymutatás alapján, azaz nem készítenek újat (mint ahogy azt a magyar és lengyel kormány szorgalmazza) és erről várják a Tanácsban a döntést minősített többséggel.
Ebben a 2018-as javaslatban pedig már az volt benne, hogy ha a Bizottság jogállamisági problémákat lát egy-egy tagállamban (pl. bírósági rendszerben, médiapiaci viszonyoknál), akkor a neki folyósított EU-s pénzeknél ezzel arányos szankciókat vethet ki (folyósítás leállítása, csökkentése, megvonása), amelyeket a Tanácsban csak fordított minősített többségű szavazással lehetne felülbírálni, blokkolni. Fontos, hogy ezt a fordított minősített többség szerinti blokkolási lehetőséget kétszer már kirostálták a tagállamok a bizottsági rendelettervezetből és a Tanács sem fogadta még el eddig sosem.
A Bizottság törekvése azonban egyértelműnek tűnik: ezt a fordított minősített többség szerinti szavazást erőlteti, mert ez az erősebb jogállamisági fegyver (ld. alább). Michel értelmezésében „nincs még teljesen tisztázva az eljárás” (a szavazási mód – a szerk.) a jogállamisági mechanizmus azon szakaszára, amikor majd a Bizottság szankciókat javasolna és arról szavazni kellene a Tanácsban. Ezért térnek vissza erre a kérdéskörre rövidesen, mint ahogy azt az elfogadott szöveg is rögzíti. Michel ezen jelzése nagyon fontos, mert nem azt mondta ki, hogy a szankciókról is egyszerű többség mellett döntenek majd a Tanácsban, mint ahogy az a végső szöveg 17. oldalának mondatából kiolvasható (az angol szöveg nem ennyire egyértelmű) és ahogy azt a magyar és lengyel kormány értelmezése sugallja, hanem azt, hogy ezt a kérdést még nem döntötték el a legfőbb politikai fórumon.
Az Európai Tanács elnökének friss jelzése alapján két fő forgatókönyv látszik jelenleg:
Számunkra kedvezőtlen
Továbbra is benne van a pakliban az a magyar és lengyel kormány számára kedvezőtlen forgatókönyv, hogy a Bizottság dönt a szankciókról, amelyekkel ha nem ért egyet az érintett tagállam, akkor a Tanács elé viheti az ügyet és ott fordított minősített többséggel tudja blokkolni az ellene irányuló szankciót. Ezt elég nehéz lenne elérnie például a magyar és lengyel kormánynak, ha valóban születne a vélt jogállamisági problémák alapján szankciós javaslat a két ország ellen, hiszen ha ők együtt is szavaznak a blokkolás érdekében, még további 13 tagállamot kellene maguk mögé állítaniuk és velük együtt az uniós összlakosság legalább 65%-át kellene felmutatniuk.
Ha tehát például a németek és a franciák, illetve még egy-két nagyobb tagállam (például a hollandok) csendben, passzívan belemennek a Bizottság által javasolt szankciók támogatásába, akkor a magyar-lengyel páros még együttes vétó esetén sem tudná megakadályozni a valamelyikük elleni esetleges pénzügyi szankciót. Ez a kilátás még akkor is fennállna, ha év végéig esetleg tényleg lezárulna a két országgal szembeni jogállamisági eljárás (mint ahogy azt szeretné elérni a magyar kormány), mert a Bizottság akár ettől függetlenül is találhatna jogállamisági problémát, amire hivatkozva kezdeményezhetné a szankciót.
Számunkra kedvező
A magyar és lengyel kormány számára kedvező forgatókönyvként a Bizottság a 2018-as rendelettervezetét úgy dolgozza át a friss tanácsi útmutatások alapján, hogy abból kiveszi a szankciók fordított minősített többség melletti blokkolásának lehetőségét és átírja arra, hogy a szankciók elfogadásához csak sima minősített többség kell a Tanácsban. Utóbbinál tehát az elfogadáshoz kellene sima minősített többség (a blokkoláshoz pedig blokkoló kisebbség, ami legalább 12 tagállamot és legalább az összlakosság 35%-át jelenti, amit könnyebben össze tudna hozni a magyar-lengyel páros), nem pedig a blokkoláshoz fordított minősített többség. A sima minősített többségű elfogadási szavazás esetén könnyebben össze tudná hozni a magyar-lengyel páros a blokkoló kisebbséget, míg a fordított minősített többségű elutasítási szavazás mellett nagyon nehezen tudná összehozni a blokkolást.
Miközben tehát csak egyetlen szó körül megy a felhajtás, azaz rendes, vagy fordított minősített többségű szavazási mód legyen a Tanácsban a szankciók elfogadásánál, illetve elutasításánál, aközben valójában ez az egész szankciós rendszer lelke: leegyszerűsítve ezen az egy szón múlik az, hogy valóban komoly pénzügyi következményekkel járó jogállamisági fegyverről van szó, vagy inkább csak egy „játékpisztolyról”. Ezért nagyon nem mindegy, hogy mi lesz ennek az ügynek a kifutása, amikor ősszel visszatérnek erre az állam- és kormányfők.
Vannak figyelmeztető jelek, hogy a rosszabb kimenet valósulhat meg
Az elmúlt egy hétben több olyan fejlemény is történt, amelyek afelé mutatnak, hogy a fentiek közül inkább az első, azaz a magyar és lengyel kormány számára kedvezőtlenebb kimenet valósulhat meg ősszel, vagy legalábbis nagyon komoly erők mozdulnak meg afelé, hogy ez legyen a végső kimenet: Ursula von der Leyen bizottsági elnök múlt kedden, az EU-csúcs lezárásának estéjén azt mondta: tényleg erős jogállamisági fegyvert kapott a kezébe a Bizottság az állam- és kormányfők által elfogadott szöveg alapján, amely majd hathatós lépéseket tesz lehetővé a bírósági rendszerbeli, vagy médiapiaci függetlenségi problémák esetén, csak ki kell várni a végét. Azt is hozzátette: ha pedig a mostani döntés szövege alapján a mechanizmust majd vitatni fogja a magyar és a lengyel kormány, akkor nyugodtan vigyék a független Európai Bíróság elé az ügyet és ott majd eldől a kérdés.
Rá egy napja múlt szerdán az uniós nagykövetek ülésén a magyar és a lengyel fél azt akarta elérni, hogy a Bizottság ne a már 2018-ban kidolgozott rendelettervezetet faragja át a friss tanácsi iránymutatások alapján, hanem egy teljesen új rendelettervezetet készítsen, de számos tagállam nem támogatta ezt a Politico információi szerint. Végül a soros EU-elnökséget betöltő Németország nagykövete azt mondta az ülésen: az eredeti bizottsági rendelettervezetet fogják kicsit átdolgozni, azaz nem lesz új rendelet (ugyanezt megerősítette a csütörtöki európai parlamenti felszólalásában von der Leyen is). Így tehát kevesebb az esély arra, hogy a Bizottság rendelettervezetéből kivegyék a magyar és lengyel szempontból problémás fordított minősített többség mellett blokkolási lehetőséget. Közben az is jó kérdés és a magyar-lengyel kormány kedvező értelmezését erősíti, hogy ha a jogállami feltételrendszerről elég sima minősített többség mellett szavazni a Tanácsban, akkor miért ne lenne elegendő az ez alapján születő szankciós javaslat jóváhagyásáról is így szavazni (amit aztán könnyebb lenne blokkolniuk).
Európai Parlament és Európai Tanács
Rá egy napra, múlt csütörtökön az Európai Parlament nagy többség melletti állásfoglalása is azt rögzítette, hogy nem szabad felpuhítani az EU-pénzek jogállamisági feltételekhez kötésének szankciós rendszerét, tehát az EP is afelé szorítja a Tanácsot, hogy ne engedje a sima minősített többség szerinti szavazást a szankciók jóváhagyásánál (mert ott a blokkoló kisebbség könnyebben összejön), hanem a keményebb fenyegetést jelentő fordított minősített többség szerinti blokkolási verzió maradjon a szövegben. Az EP szava azért fontos, mert neki jóvá kell hagynia az egész uniós költségvetési tervet, benne a jogállamisági feltételrendszerrel.
Rá szintén egy napra, múlt pénteken az újabb uniós nagyköveti ülésen nem véletlenül szorgalmazta azt a lengyel kormány illetékese a Politico szerint, hogy csakis a Tanácsban mondhassák ki a végső szót a tagállamokkal szembeni szankciók ügyében, azaz ne tudja a Bizottság lényegében direktben szankcionálni a tagállamokat. (Ez arra utal, hogy a lengyel fél tart attól, hogy a Bizottság rendelettervezetében benne marad a fordított minősített többségű szavazási mód, így azt nehéz lenne blokkolni a Tanácsban, és így kvázi egy tagállam ellen a bizottsági szankció érvényesülne).
A magyar uniós nagykövet is megszólalt
A brüsszeli lapnak a magyar uniós nagykövet is nyilatkozott, és azt hangsúlyozta, hogy semmi sem dőlt még el addig, amíg minden költségvetési kérdés el nem dőlt. Ezzel arra utalt, hogy van még mozgástere a magyar és lengyel félnek javítani a szavazási mód körüli helyzeten, igaz a lap értelmezése szerint lényegében azt jelezte a nagykövet, hogy az időhúzásra játszanak. Ez azt jelenti, hogy minél később szavaznak a jogállamisági mechanizmus második lépcsőjéről a Tanácsban, a koronavírus miatt bekövetkezett károk nyomása alatt, a 2021-2027-es uniós költségvetés esetleges kései elindulásától tartva remélhetőleg rá tudják venni a tagállamokat arra, hogy végül a puhább szavazási módszer lépjen életbe a szankciókról szóló szavazáskor.
Még csak csatát nyertünk
Egy biztos: ahogy Varga Judit igazságügyi miniszter is előrevetítette: tényleg forró ősz elé nézünk, mert a jogállamiság és az EU-s pénzek összekötésének kérdésében az igazán fontos dolgok még nem dőltek el. Ugyanerre utalt Orbán Viktor kormányfő is a múlt pénteki rádióinterjújában, amikor arról beszélt, hogy még csak csatát nyert a kormány, nem pedig háborút – írta meg a Portfolio.hu.
Kép forrása: MTI/EPA/Stephanie Lecocq. Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b-j) az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának első napi ülésén 2020. július 17-én. A tagállamok vezetői a koronavírus-járvány miatt utoljára februárban találkoztak személyesen.
A TISZA Párt elnöke „céljai elérése érdekében mindenkin keresztül gázolva a magyar nyugdíjasokat emberi méltóságában sérti meg” – mutatott rá korábban az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke.
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
Nem csak Ukrajnában terjednek a vadabbnál vadabb pletykák.
Az Euronews oldalán írt vendégcikkében a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette: a novemberi kettős európai csúcstalálkozó bizonyította, Magyarország nincs diplomáciai elszigeteltségben.
Az Európai Bizottság cinikusan használja a jogállamiság fogalmát.
Az idő gyorsan fogy, az új német kormánynak a gazdaság megmentése érdekében a legrettegettebb tabunak, az adósságféknek kell nekimennie. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lesz szükség. A cél mindenképpen szentesítené az eszközt.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A Nyíregyházi Törvényszék szerdán rendelte el a körözést a lány ellen.
