kitért az elől, hogy „ebben a kényes helyzetben” válaszoljon a kérdéseinkre.
Holott ő valóban szakértője a témának. Tavaly novemberben egy ünnepi konferencián A Széchenyi lánchíd felújításának független szakértése, célvizsgálata” címmel tartott előadást. A műegyetem honlapjáról kiderül, hogy „Dunai László és munkatársai 2016-ban kezdték független statikai számításaikat. Modellezték a csomóponti kialakításokat és vizsgálták a láncelemek állapotát; ha a korrózió miatt utóbbiak nem mozognak kellőképpen, nemkívánatos feszültségek, nyomatékok alakulhatnak ki. Az acélszerkezeteken fáradásvizsgálatokat végeztek a környezeti hatásokra roncsolódott részeket is figyelembe véve. A próbaterhelés alkalmával végzett nyúlásmérés igazolta a feltételezést, hogy a láncszemek csapjai befeszült állapotban vannak, így a láncköteg az erre kidolgozott modellel vizsgálható. Dunai elmondta, most a károsodott pályaszerkezet vizsgálatán dolgoznak: a használat és az élettartam összefüggéseit kutatják, és javaslatokat dolgoznak ki a felújításig tartó időszakra a használatot illetően.”
A BME dékánja maga helyett Horváth Adriánt javasolta, aki a Főmterv híd- és szerkezettervezési ipari professzora. 2013 végén egy konzorcium egyik tagjaként ez a cég nyerte el a Lánchíd engedélyezési, kivitelezési és tendertervének elkészítésére kiírt közbeszerzési pályázatot.
Horváth Adrián a Mandinernek kijelentette, Magyarországon tízévente részletesen, testközelből vizsgálják a hidakat – ami nem minden országról mondható el –, így
a Lánchídról is mindig tudták a szakértők, hogy éppen milyen állapotban van.
Amikor tavaly szeptemberben kiderült, hogy a főváros pénzhiány miatt eredménytelennek nyilvánítja a közbeszerzést, a Főmterv felkérést kapott arra, hogy mondják meg, milyen intézkedések és beavatkozások szükségesek addig a forgalom biztonsága érdekében, illetve milyen várható következményekkel jár, ha a híd felújításának megkezdése legfeljebb egy évvel később kezdődik meg. A megbízás keretében alulról végigpásztázták a híd pályaszerkezetét, s a leginkább károsodott helyekről anyagmintákat vettek szilárdságuk és korrózióállapotuk kísérleti megállapítása érdekében, mondta el a professzor.
Ezeknek az eredményeire támaszkodva – a Budapesti Műszaki Egyetem Hidak- és Szerkezetek Tanszékének bevonásával – a szokásos számítási eljárásoktól eltérően sztochasztikus modellekkel vizsgálták a szerkezet megbízhatóságát. A részletes modellekkel nem csupán a biztonság szintjét tudták megállapítani, hanem az esetleges „tönkremeneteli folyamat” lefolyását is elemezni tudták. Megállapították, hogy
a pálya alatti hossztartók nagyon rozsdásak, de a pályaszerkezetnek még nem kritikus a teherhordó képessége,
fogalmazott Horváth Adrián. Az északi oldalon az úttest mintegy három négyzetméteres felületén javasoltak sürgős beavatkozást, mert ott a korrózió hirtelen teherbírás-csökkenést is eredményezhet. A járdákat is rendszeresen karban kell tartani, mert a nagyon vékony vasbetonlemezek is súlyos korróziós károkat szenvedtek. Közvetlen veszélyről tehát nem beszélhetünk, fogalmazott az ipari professzor.
Ugyanakkor a helyzet súlyosságát jelzi, hogy egyes helyeken az anyagnak már a 80 százalékát ette meg a rozsda, máshol „csak” a felét, de még ez az 50 százalékos teljesítmény is azt jelenti, hogy a pályaszerkezet szerencsés kialakítása miatt még megfelelőnek tekinthető a biztonság, állítja Horváth Adrián.
Így a személygépkocsi-forgalmat továbbra sem kell korlátozni, s a gyalogosok sem jelentenek gondot, feltéve, ha nem hatalmas tömegben lepik el a hidat. Tehát attól nem kell tartanunk, hogy Budapesten is megismétlődik a tavalyi genovai hídomlás vagy ahhoz hasonló katasztrófa. De azt hangsúlyozza a szakértő, hogy a híd állapotát – folyamatosan és gyorsulóan – pusztító folyamatokat sürgősen meg kell állítani. Mert ugyan az útpályát egy meghatározott ideig bármikor át lehet építeni, ám a láncok előbb-utóbb menthetetlenek lesznek, s akkor maradnak a pillérek, s a teljes felszerkezet újra kell építeni.