A válság következményeként közelebb jöhetnek a cégek Ázsiából?
Berényi szkeptikusan állt a kérdéshez: a V4-es régió már annyira drága, hogy
nem feltétlenül éri meg a cégeknek bármit is ide kiszervezni.
Sziller megjegyezte, hogy a sebezhetőség és a kiszolgáltatottság együtt jár a globalizációval. Kifejtette, hogy a 2002-es SARS-vírus esetében is beesett a GDP, pedig a távol-keleti régióban pusztított igazán a járvány. Mindez az ellátási láncok akkori sérülékenységét mutatta, pedig Kína ekkor még csak 4 százalékot adott hozzá a globális GDP-hez. Ma ez a szám ennek az ötszöröse, a német vállalkozások 80 százaléka pedig valamilyen módon beépítette a kínai alkatrészeket az ellátási láncába, így érthető, hogy mindez miért okoz ekkora sokkot. Ha nem is lesz radikális változás, el fognak gondolkodni a vállalatok ezeken a veszélyeken – összegezte.
Érdemes most profilt váltani?
Berényi egy érdekes esetet vázolt fel: egy Vuhan térségéből gyógyászati segédeszközöket importáló ügyfelük üzleti modellje a bezárások következtében megsemmisült, de tudták, mi várható Európában, így átálltak a maszkok importjára és sikerrel jártak, életben maradtak.
Tomán Szabina szerint teljes profilváltásba csak ritkán érdemes kezdeni, de szükséges bővíteni a kínálatot és kimozdulni a komfortzónából.
Milyen a helyzet a hazai és EU-s pályázatok terén?
Sziller kiemelte, hogy
sokkal jobb a helyzet, mint 2008-ban.
A jegybankok és kormányok rendkívül gyorsan reagáltak és segítettek a vállalkozásoknak. A kereskedelmi bankok is figyelnek arra, hogy az emberek könnyen hozzáférjenek a pénzükhöz, állami garanciákat, korlátlan mennyiségű hitelt biztosítanak. Mindez nem csak válságkezelésre alkalmas, hanem akár a növekedés elősegítésére, a fejlesztésre is – egészítette ki.
Össze lehet hasonlítani az országok gazdasági hozzáállását?
Mindenki másképp értékelte a helyzetet, a hatásokat majd a végeredmények ismeretében lehet értékelni, amelyet nem lehet elválasztani az egészségügyi hatásoktól – vélekedett Sziller.
Mi várható a munkaerőpiacon?
Berényi megállapította, hogy a kis cégeknél kerülik az elbocsátásokat, szorosabb emberi kapcsolatokról beszélhetünk, mint egy-egy nagyvállalatnál.
Aki most nyer, az nagyot nyerhet, mert felszívhatja máshonnan a munkaerőt,
ami komoly növekedést eredményezhet számukra. Egy visszaállásra is lehet számítani rövidtávon, például akik átálltak a házhoz szállításra, azok visszatérnek feltehetően a korábbi munkájukhoz. Ahol komolyabb szakemberhiány volt eddig: az építőiparban, az IT-szektorban vagy a vendéglátás terén, feltehetően lesz átrendeződés – jelentette ki.
Tomán Szabina elmondta, hogy összesen egy embert kellett elküldenie, és már keresik az új munkaerőt a pozíciójára. Megjegyezte továbbá, hogy a válság átvészelése után kialakulhat egy olyan bizalmi kötelék a munkahelyeken, ami segíthet a csapatoknak a továbbiakban.
Megkezdődött már a visszaállás?
Sziller alapvetően a közepes és nagyobb vállalatoknál is lassú visszaállásra számít.
Mik a fontos tanulságok eddig?
Berényi a megértés és empátia szerepét hangsúlyozta, ami jelentősen javíthatja az együttműködést.
Sziller Olivér felhívta a figyelmet arra, hogy a home office és a munka kiszervezése könnyen ment, és
sokkal előrébb járunk a digitalizáció terén, mint amennyit ebből eddig kihasználtunk.
Tomán Szabina felülírta a válság előtti véleményét, miszerint a vállalkozók egyedül vannak, mert ha bevonja az ember a kollégákat, akkor lehet úgy együttműködni, hogy a hatékonyság mellett jól érezzük magunkat – zárta szavait.