„Száz év múlva is legyen magyar szó ott, ahol ma még magyarul beszélnek" – interjú Pesty Lászlóval

A Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtésbe kezdett, amelynek Ön a kampányfőnöke. Miről is szól ez a kezdeményezés?

A kezdeményezés üzenete röviden, néhány pontban összegezhető. Bár székely kezdeményezésről van szó, maga a javaslat elég sokakhoz és sokakról szól. Az Európai Unió területén több mint 25, úgynevezett nemzeti régió van. Ezek azok a közösségek, amelyek jól elkülöníthetőek etnikai szempontból az őket körülvevő népességtől. Gyakran mondjuk ebben a kampányban is, hogy gondoljanak a kedves olvasók a baszkokra vagy a katalánokra. De nyugodtan beszélhetnénk az okszitánokról, a provanszálokról, a bretonokról; ha nem lett volna Brexit, akkor a skótokról és az írekről, de akár a walesiekről is. S ami a magyarokhoz talán földrajzilag közelebb van: szóba hozhatnám Sziléziát vagy Dél-Tirolt. Vagy akiket ritkán említünk, mert egy kis politikai mellékíze is van, például a Baltikumban élő oroszok. Másik fontos üzenet, hogy ez a mostani sztori alapvetően különbözik az elmúlt évtizedekben megfogalmazott nyilatkozatoktól és politikai aktusoktól, amelyek a határon túli magyarok helyzetének javítására születtek meg, mert ez most a pénzről szól. Persze ez erős leegyszerűsítés. Kicsit pontosabban vagy bővebben úgy fogalmazhatnám meg, hogy a nemzeti régiók – köztük a székelyek – hadd pályázzanak Brüsszelhez kohéziós pénzekért, hadd kaphassanak közvetlenül a brüsszeli kasszából olyan támogatásokat, amelyek a megmaradásukat segíthetik. Mindez felveti azt, hogy igen, ad abszurdum a saját kormányaik megkerülésével, konkrét példával élve akár Bukarest vagy Madrid tudta és beleegyezése nélkül. 

Miért jó, ha aláírjuk? 

Jó egyrészt, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok – mint európai uniós állampolgárok – aláírhatják ezt a petíciót, Magyarországon, Szlovákiában vagy Erdélyben, másrészt jó azért, hogy segítsünk a kisebbségi sorban élő határon túli honfitársainknak. Sokan kérdezik, hogy miért oly kevés az aláírás például Székelyföldön – „ők nem látják, hogy ez jó nekik?” Ezt a kérdést az elmúlt hetekben, ha nem kaptam meg legalább két tucatszor különféle interjúkban, akkor egyszer sem. Felvidéken vagy Székelyföldön, ahol valóban kevesebb az aláírás a mai napig, mint amire sokan számítottak, sajnos úgy érzem, hogy az emberek jelentős része nem értesült erről a kezdeményezésről. Akik lehetőséget kaptak arra, hogy elolvassák a petíciót, elsősorban az internetes felületeken, azok többsége igenis belátja, hogy ez jó nekik, hosszútávon a megmaradásukat segíti. És a magyarországiak is tudják ezt, csak sajnos eltelt úgy kilenc hónap, hogy jóformán semmiféle erőfeszítés nem történt arra vonatkozóan, hogy a szlovákiai, erdélyi, magyarországi magyarok elolvashassák ezt a szöveget, és aláírhassák. Mindez a megmaradásról szól, mert lássuk be, mindenhez pénz kell. Pénzre van szükség az infrastruktúra fejlesztéséhez Székelyföldön és Csallóközben ugyanúgy. Pénz kell ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődhessenek, ezáltal erősödjön a gazdaság, és erősödjön annak a népességmegtartó ereje, hogy ne legyen olyan mértékű az elvándorlás. Ez ugyancsak a megmaradásról szól. Pénz kell a kultúrához és az oktatáshoz is. Még a könyvkiadáshoz is, és nagyon az élet nagyon sok területéhez. Ez mind-mind arról szól, hogy megmaradjunk, hogy

Hogy áll most a kezdeményezés?

Kedd reggel van, mikor mi beszélgetünk, tehát a mostani állapotot tudom közölni. Egyrészt ez a petíció tavaly, egy éve május 7-én indult útjára. Kilenc hónap alatt, azaz idén január közepéig az egymillió kívánt aláírás 5%-át sikerült begyűjteni. Ez ötvenezer, ami nagyítóval is alig látszik. Január végén, mikor elkezdtünk dolgozni, beindult az aktivitás. Ezek után jött a koronavírus, aminek következtében háromhetes megfeszített munkával a teljes stratégiát át kellett alakítanunk. Hiába dolgoztunk január 31-től, az addigi előkészítő munkákat majdnem mindenestül kidobhattuk. Elmaradt a vírus miatt a jótékonysági koncert, a jótékonysági futballmeccs, lehetetlenné vált standolni az utcákon, vagy járni a lépcsőházakat és gyűjteni. Nagyon sok minden elmaradt, ami a papíralapú aláírásgyűjtéshez kell. Teljesen beszorultunk a digitális térbe. Az új stratégia, az IRDALA.HU kampány és annak online felületei pár hete, nagypénteken nyíltak meg. Az aláírásszám még akkor is a katasztrofális napi ezer darab volt. Persze ez sokkal jobb, mint a januári állapot, amit átvettem, de még mindig elkeserítő szám. Amikor az IRDALA.HU és annak digitális leágazásai, a Twitter, Instagram, Youtube és Facebook oldalai elkezdtek dolgozni, és a szakembereink, aktivistáink, illetve a felhasználók tömegei elkezdték ezeket megosztani, megmozdult valami. Pár napja, pénteken ez a napi ezer aláírás elérte a napi huszonhétezret, másnap szombaton a 40 ezret, vasárnap pedig a hetvenötezret. Szerintem ezek beszédes számok. Hétfőn volt egy kis visszaesés, de nem jelentős. Aztán kedden felment jóval nyolcvan fölé. Összességében tehát azt mondhatom, hogy a mai, szerdai állapot a kétszáztízezer papír alapon gyűjtött aláírás mellett a most már a jóval több mint félmillió digitális aláírással együtt nyolcszáznyolcvanezer.

Hogy látja az esélyeket? Összegyűlhet még a szükséges mennyiségű aláírás? Nagyon kevés idő maradt.

Másfél napunk van 7-e éjfélig. Korábban, amikor még volt kedvem viccelni, azt válaszoltam az ilyen kérdésekre, hogy innen szép nyerni, sőt, 3 hónapja gyakran sütöttem el azt a szófordulatot, hogy „ha az online tér velünk, ki lehet ellenünk?” Azt gondolom, hogy ez a körülbelül 8-900 ezer aláírás egyrészről kevés, hiszen ha csak egyetlen egy aláírás is hiányzik, amikor lejár a határidő, akkor az egész kezdeményezés semmissé válik. Ráadásul az európai térfélen, a többi EU-tagállamban is produkálni kellett volna aláírásokat. A jogszabály 7 országban ír elő egyfajta limitet, ha azok nem teljesülnek, megint csak vesztettünk. És nem állunk jól. A külfölddel úgy tűnik, senki nem foglalkozott. Aminek nagyon-nagyon hosszú távú, drámai következményei lesznek.

És történelmi katasztrófa. Ugyanakkor el kell mesélnem egy kis történetet. Még januárban beszélgettem egy barátommal, aki mögött rendkívül sikeres, 30 évnyi diplomáciai pálya áll. Nemcsak a székely helyzetet ismeri, de az egész európai politikai porondot. Józan, nemzetben gondolkodó emberről van szó. Ez egy januári beszélgetés. Ő azt mondta: „Nézd Laci, szerintem ennyi idő alatt majdnem képtelenség elérni az egymilliót, de dolgozzatok keményen. Ez az 5% olyan felháborítóan kevés 9 hónap után, hogy ha így marad, május 7-re sem lesz több, mint 60 ezer, azaz 6%. Szégyenletes eredmény. A román nacionalistáktól kezdve az európai térképen az összes kisebbségellenes nacionalista erő ünnepelni fog. Pezsgőt bontanak örömükben. Ezért tegyétek a dolgotokat, próbáljátok feltornázni ezt az 5%-ot 50–70-90%-ra, mert egy 6-7-800 ezres eredmény már nem kellemetlen. Azt mondhatjuk, hogy volt érdeklődés, volt munka, volt aktivitás – megéri dolgozni.”

Kik írták alá eddig a kezdeményezést?

El kell mondjam, hogy annyi évtizedes megosztottság után ebben a végzetesen és végletesen kettéfűrészelt társadalomban, ahol nemcsak a politikusok esnek egymásnak a nap 24 órájában, de a különféle irányzatokhoz tartozó művészek és egyéb közéleti emberek (akár a médiamunkások is), számomra is meglepő egységet sikerült kialakítani.

A kampány egy kommunikációs termék. És ebből három hónap alatt, a szívós munkának köszönhetően mellékesen egy politikai termék is született és én ezt nemzeti összefogásnak nevezném. Ez egy nagyon érdekes, unikális jelenség, és az elmúlt évtizedekben ilyennel nem nagyon találkoztam. Ezek a közéleti emberek, akik ezen a nagyon széles spektrumon mögénk álltak azt üzenik a 10 millió magyarnak: „Gyertek, mi is egyetértünk, aláírtuk, ti is írjátok alá!” illetve mind elmondják kamerába is a szlogent : „Írd alá !" Ebből generáltuk a domaint, az irdala.hu-t is.

Mit üzen azoknak, akik még nem írták alá?

Szeretném felhívni a kedves olvasókat, hogy a maradék csaknem 48 órában szánjanak rá négy percet, és látogassanak el a www.irdala.hu oldalra. Azt gondolom, ez a domain név, mely egyben az egyetlen fontos kampányüzenetünket is tartalmazza, elég jól megjegyezhető, könnyen megtalálható, az oldal pedig áttekinthető, és üzenete egyértelmű: írd alá! Láthatod ott, kedves magyar honfitársam, hogy minden mérvadó politikai erő mellettünk van, a weboldalról ellátogatva a többi digitális felületre, (például a YouTube-csatornánkra), megnézheted azokat a kampányvideókat, amiket népszerű magyar művészekkel, sportolókkal és más közéleti személyiségekkel készítettünk, és ahol politikai pártállásra tekintet nélkül elmondják, hogy ők miért írták alá, miért tartják fontosnak a székelyek vagy a többi európai kisebbség támogatását. Az adófizetőknek mindez egy fillérjébe sem fog kerülni, mert brüsszeli pénzről beszélünk, és emellett nagyon sok kisebbség hosszú távú megmaradását segíthetjük.