Horthy Miklós a mérlegen – vitába szállt Ungváry és Szakály

Idén először e-könyvben jelent meg Ungváry Krisztián Horthy Miklós – A kormányzó és felelőssége 1920 – 1944 című kötete, amelyet rendhagyó módon, online közvetített nyilvános történészi vita keretében mutatott be a Jaffa kiadó.

A résztvevők a szerző, Ungváry Krisztián történész, kutató, az MTA doktora, valamint Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, az MTA doktora voltak. Az eseményt Kolozsi Ádám, az Index.hu újságírója moderálta.

Kezdésként Kolozsi elmondta, hogy a kötet célja vállaltan Horthy Miklós tevékenységének értékelése. Ezek után Ungváryt idézte, miszerint Horthy Miklós tettei egyértelműen kizárják őt azon államférfiak közül, akikre a nemzet feltekinthet.

Ungváry Krisztián ezen állításának alátámasztására két példát hozott fel. Szerinte azokban a krízishelyzetekben, amelyekben Magyarország vezetőjeként Horthynak helyt kellett állnia, nagyon sokszor

Továbbá a működése szerinte nem kötődik olyan szintű, a magyar történelem szempontjából pozitív döntésekhez, mint például Szent István elköteleződése a nyugati orientáció mellett. Leszögezte: nem állítja, hogy Horthynak ne lett volna pozitív szerepe; hanem azt gondolja, hogyha a tetteit mérlegre rakjuk, akkor a negatívak és a középszerűek olyan mértékben kerekednek felül, hogy nem tartja indokoltnak a szoborállítást vagy a hősként kezelést sem.

Szakály ezzel szemben azt vallja, hogy a közösségekre kell bízni, hogy kit tisztelnek és kinek akarnak szobrot állítani. Szerinte az első világháború tragédiájából kilábaló, Trianonban megalázott Magyarország talpra állásában Horthy és a korabeli politikusok nagy szerepet játszottak.

– jelentette ki. Majd hozzátette, hogy ezt azok a döntéshozók – britek, franciák, olaszok – is így látták, akik nélkül Magyarország nem maradhatott volna meg. Emellett Szakály úgy látja, hogy az 1920 és 1938 közötti időszakban Magyarország gazdaságilag, szociálisan és kulturális értelemben is felzárkózott Európa középmezőnyéhez.

Ezek után Kolozsi felelevenítette, hogy Romsics Ignác korábban osztályzattal értékelte a Horthy-korszakot, és felszólította a vita résztvevőit, hogy ők is tegyék meg ugyanezt (Romsics közepest vagy annál valamivel jobb jegyet adott).

Ungváry elmondta, hogy rosszabb osztályzatot adna, hiszen a gazdasági sikereket nem Horthy érdemének tartja, ahogyan Bethlen kinevezését sem. Szerinte a kormányzó nem tehetett máshogy, nem volt reálisan más opciója. Összességében elégtelenre vagy elégségesre értékelte az időszakot, bár azt visszautasította, hogy minden egyes döntést csak ezzel a két jeggyel minősítsen, hiszen elismeri, hogy voltak jó döntései a kormányzónak. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a kritikák, amelyeket a könyvében felsorolt, már a korban is elhangzottak, nem pedig az utókor morális ítéleteinek visszavetítése. Maga Bethlen is gyakorlatilag egy vádiratot írt ellene 1944-ben – mondta.

Kolozsi egy, a kötetben is fellelhető gondolatot vetett fel, amely szerint a múlt értelmezése a mának szól. Ez alapján arra következtetett, hogy a felelősségkeresésnek van egy erősen prezentista olvasata, és nem csupán tudományos kérdés, hanem részben emlékezetpolitikai. Mennyire lehet ezeket a szempontokat elválasztani? – kérdezte.

Szakály a Horthy-korszaknak 4-es osztályzatot adott. Ezután amellett érvelt, hogy

Bírálta, hogy Ungváry főként történészek álláspontjai alapján fogalmazza meg a saját véleményét a könyvében, amelyekről nem gondolja, hogy a korabeli véleményt is tükröznék. Meglátása szerint Ungváry erősen reflektál a könyvében a jelenlegi politikai és gazdasági viszonyokra, és azt állítja, hogy valamilyen formában vissza akarják állítani a Horthy-korszakot.

Kolozsi ekkor közbe vetette, hogy Ungváry nagyon sokszor kritizálta Szakályt, például a numerus clausus vagy a Szovjetunióval való hadba lépés ügyében.

Ezt Ungváry azzal magyarázta, hogy egyértelműen komoly szakmai tekintélyként tiszteli Szakályt, de tévesnek tartja az elképzeléseit, ezért érdemes vele vitatkoznia. Majd reagált a bírálatokra és kiállt amellett, hogy akik komolyan vehető történészek, azokra hivatkozik a könyvében. Azt pedig nem állította, hogy Magyarországon a Horthy-korszakot, mint olyat vissza akarják állítani – szögezte le.

Ezután Szakály kiemelte, hogy

amely nem a forrásszintű kutatásra épül, de ez nem is baj, mert szükség van arra, hogy a témáról normális módon lehessen beszélgetni – mondta. 

Ungváry szerint a felelősség kérdését nem lehet megkerülni a történetírásban. Példaként említette Szakály Protestáns hősök című kötetben megjelent rövid Horthy életrajzát (nagyjából 5 oldal), amelyben semmilyen minősítő kifejezés nem szerepel, de mégis Protestáns hősök a kötet címe. A kontextus megteremti az értékelést, akkor is, ha a történész ezt nem teszi meg – vélekedett. Hozzáfűzte, hogy nem akart úgy írni egy megosztó és vitatott személyiségről, hogy ne segítsen az olvasónak eligazodni.

Ezek után Ungváry felvetésére Magyarország második világháborúba való belépéséről indult el a vita. Szerinte ugyanis megkérdőjelezhető az a döntés, miszerint Kassa bombázását közvetlen veszélynek tekintették, aminek következtében beállt a hadi állapot, a hónapokkal korábbi bombázásokat az ország déli részén pedig nem tekintették annak.

Kassa, 1941. június 26.

A törvények kimondták, hogy az országot közvetlenül fenyegető veszély esetében az államfő dönthet arról, hogy mit nyilvánít közvetlen veszélyforrásnak – vágott bele az érvelésébe Szakály. A korábbi bombázások kapcsán Jugoszlávia felbomlása miatt nem is igen volt kinek hadat üzenni – folytatta. Egy gyors lefolyású német-szovjet háborút vártak, német sikerrel a végén. Werth Henrik úgy gondolta, hogyha a szlovákok és a románok már ott vannak a németek oldalán, akkor Európa újraosztásának esetén rosszabb helyzetben lesz Magyarország, ezért kell belépni. Erre felhívta Bárdossy figyelmét is két memorandumban, amit a kormány elutasított. A korban senki nem cáfolta, hogy szovjet gépek bombázták Kassát, az országot ért nem provokált támadás után pedig beállt a hadiállapot.

Itt valójában nem Horthy döntött – állította.

Ungváry kitartott amellett, hogy Horthy döntötte el azt, hogy a hadiállapotot beálltnak tekinti, ezt közölte Bárdossy Lászlóval is, aki ezen elborzadt, mert nem gondolta, hogy közvetlen és fenyegető a veszély.

– nyomatékosított.

Szakály erre reagálva elmondta, hogy a nemzetközi döntések alapján elért revíziót látták veszélyben, ezért született ez a döntés. Ha a korban népszavazásra bocsátották volna a kérdést, komoly sikert értek volna el – tette hozzá.

Teleki Pál és utódja, Bárdossy László

Ungváry szemében viszont Horthynak ebben az esetben ennél előrelátóbbnak kellett volna lennie, tudnia kellett volna, hogy a német aspirációk nem vezetnek majd sikerhez. Egyébként a kormányzót teljesen következetlennek tartja, hiszen korábban azt hangoztatta, hogy az angolok fognak nyerni és Amerikában kell egy emigráns kormányt pénzelni.

Szakály szerint a helyzet 1941-ben nem volt egyértelmű: csak a britek álltak hadban a III. Birodalommal, és a túlélésért küzdöttek. A korabeli jogszabályok értelmében indokolható volt a döntés,

a döntést pedig mindenki elfogadta – mondta. 

Ungváry viszont úgy látta, hogy túl gyorsan hoztak döntést, még azt sem tudták felmérni, hogy elindultak-e a szovjetek az ország irányába. Bárdossynak józanabb volt az ítélőképessége, Horthy pusztán érzelmi alapon döntött és szégyenről beszélt, ha nem lép be az ország. Horthy lépései mértéktelen önbizalomról és indokolatlan revíziós célokról árulkodnak – jelentette ki.

Az Ungváry-könyv által ábrázolt Horthy Miklós csekély politikai tehetséggel, hiányos műveltséggel rendelkezik és könnyen befolyásolható. Szakály az államfőt ennél felkészültebbnek tartotta. Hangsúlyozta továbbá, hogy elválasztaná a revíziós propagandát a valódi szándékoktól és komolyabban figyelembe venné a korabeli megítélését.

Horthy mozgásterét illetően Ungváry kifejtette, hogy

Minden ilyen esetben van felelőssége Horthynak, még ha ellenezte is némelyik törvény mértékét. 1944-ben, annak teljes tudatában, hogy a történések az érintettek létét fenyegetik, hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországról magyar állampolgárokat tömegesen deportáljanak – mondta.

Budapest, 1944 októbere

Szakály az első zsidótörvényről elmondta, hogy az korlátozó jellegű volt, de némi túlzással a zsidó gazdasági vezetők egy része még egyetértett vele: az iparvállalatok vezetői és a politikai elit egy része is úgy gondolta, hogy ez egy gazdasági alapú intézkedés volt.

azt mondták neki, hogy munkára viszik a zsidókat; amikor szembesült a valósággal, akkor pedig kifejezte, hogy ez elfogadhatatlan – fejtegette.

Ungváry ezzel nem értett egyet, tudomása szerint egy Hitlernek szóló, végül el nem küldött, levelében a kormányzó felrótta a Führernek, hogy azért neheztelt rá, mert nem vett részt a zsidók kiirtásában. Szerinte Horthy le is mondhatott volna, vagy a helyén maradva akadályozhatta volna az eseményeket. Ezt Pétain marsall is el tudta érni, a francia zsidóság nagy részét nem is deportálták.

– fogalmazott Ungváry.

Szakály kiemelte, hogy Magyarországon maradt életben majdhogynem a legtöbb zsidó a megszállt vagy szövetséges területek közül. Ungváry viszont a francia és dél-erdélyi adatokról is állította, hogy jobbak ebben a tekintetben.

Végül Kolozsi megkérdezte, hogy Horthy személye-e általánosságban a viták tárgya vagy maga a korszak.

Szakály Sándor szerint ez a vita a korszakot érinti. Úgy gondolja, hogy ezt az időszakot európai kontextusba kell helyezni: szükséges összevetni más országokkal a magyar helyzetet, és akkor látszik meg, hogy nem olyan fekete-fehér a kép. Valaki szerint azóta ez túlzottan kifehéredett, valakik szerint pedig még mindig nem elég fehér.

– emelte ki.

Ungváry Krisztián szerint ítélkezés mindenképpen történik, hiszen a források kiválogatása is egy értékítélet, akkor már becsületesebb, ha az elején bevalljuk, hogy mit gondolunk – zárta gondolatait.

***

A vita felvétele itt tekinthető meg: