A liberális projekteknek miért csak aránytalanul kis része irányul a testközeli nyomorra, míg hazánk szapulására láthatóan sok pénz és energia megy el?
„Tisztelt Liberális Felebarátaink!
Megrendítő, megdöbbentő és cselekvésre ösztönző képsorozattal nyerte el Hajdú D. András az idei Magyar Sajtófotó Pályázaton a MÚOSZ Nagydíját. A nagybányai nyomortelepen élő romák életét bemutató képek nem a világ valamely messzi zugában, nem egy dél-amerikai, afrikai nyomortelep vagy éppen Bombay gettósikátoraiban készültek.
A díjazott fotókhoz kapcsolódóan nyílt levelünk is az Európai Unió egyik húsbavágó, immáron évtizedes távlatban megoldatlan problémájára irányítja rá a figyelmet. Olyan áldatlan állapotokra, melyek egyértelműen jelzik azt a le nem tagadható tényt: a mi portánkon is volna bőven sepregetnivaló. A porta jelen esetben pedig az öreg kontinenst, az épp válságokkal küzdő Európát jelenti.
Kérdezzük tehát, nyíltan és egyértelműen: az európai és magyarországi humanitárius jog iránt elkötelezett szervezetek miért nem mozdulnak e képsorok láttán? A liberális projekteknek miért csak aránytalanul kis része irányul a testközeli nyomorra, míg hazánk szapulására láthatóan sok pénz és energia megy el?
Véleményünk szerint eléggé nyilvánvaló, hogy nem kellene más földrészek lakosai miatt kiemelten és hivatásszerűen aggódni, amikor a mi kontinensünkön is volna megoldásra váró élethelyzet. Lenne számtalan olyan humanitárius vészhelyzet, ahol sokkal jobb helyre juthatnának azok az összegek, melyek most számolatlanul kerülnek a számtalan NGO kasszájába, vagy valamilyen uniós központi döntésre várva az EU bankjaiban pihennek. Afrika, Ázsia és Dél-Amerika lakosságának bajain ott helyben volna észszerű segíteni, hogy el se kelljen hagyniuk hazájukat. Ugyanígy, európai sebeink begyógyítását itthon a Kárpát-hazában és az unióban kellene elkezdeni. Sürgősen.
A fotópályázat nyertesének alkotásai most épp a közösség keleti végein világítanak rá a nyers, kegyetlen valóságra. Most épp az EU-tag Románia, ezen belül is Erdély a példa arra, mennyi tennivalónk volna házunk táján is. De ilyen fotók, földrészünk élő sebeit bemutató művek bárhol Európában készülhettek volna, ahogy erre a keresztény történelmi egyházak elkötelezett romapasztorációs szolgálata is rendszeresen felhívja a figyelmet, és próbál erejéhez mérten segíteni. Miért nem fordul erre az Önök figyelme, miért nem érkezik ide az égetően fontos segítség? Vagy a többi, hasonló szenvedést és kiúttalanságot mutató európai nyomornegyedbe?
Nehéz e kérdéseket megválaszolni, mi mégis arra sarkalljuk Önöket aggódó és várakozó tisztelettel, hogy az európai és magyar nyilvánosság előtti válaszadást legalább próbálják meg.
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége”
(MTI-OS)
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Nicusor Dan liberális államfő nem szeretné kormányra engedni a népszerű szélsőjobbos AUR pártot.
„Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartaniuk a hátukat a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is”.
Az ELTE jogtudósa bírálta azt a 42 kollégáját, akik nyílt levélben amellett érveltek, hogy a jelenlegi közjogi tisztségviselőket kétharmados parlamenti többséggel lehessen leváltani.
Amit állítanak, az a kollektív felelősség, a kollektív bűnösség elvének felélesztése.
A soviniszta AUR már 37 százalék körül áll a felmérésekben, és egyelőre nem látszik remény a konszolidációra.
A legújabb esélyes már saját pártja támogatását sem élvezi.
Az enerigajogász szerint Kapitány István ötletével ellentétben nem a fogyasztói korlátozás a megoldás.
Életemben először felmerült bennem, hogy keresni kellene egy valódi jogállamot és annak az országnak az állampolgárává válni.
