Brutális adatok derültek ki a fővárosi fenntartású idősek otthonáról

Méltatlan bánásmód uralkodik Budapest, VI.ker. Rózsa u. 67. Idősek Otthonában. Az Idősotthonba viszonylag jó állapotba került be a barátnőm, mondhatom energikus volt. Bekerüléskor már arra kért az egyik vezetőnek nevezhető dolgozó, hogy nem kell ám sűrőn jönni és nem kell ételt és folyadékot hozni, mondván mert megszokja és ez a többieknek nem jó. A kedves, aranyos, energikus kisbarátnőmet hamar leamortizálták. Amikor meglátogattam szinte mindig azzal szembesültem, hogy folyadék sem volt előtte. Elmondása szerint reggelire és vacsorára többnyire zsíroskenyeret és teát kaptak. Az ebéd nagyon gyenge volt, íztelen, mennyiségileg viszont idős embernek elegendő. A barátnőm úgy került be, hogy járóképes volt és rövid időn belül járóképtelenné vált. Pár hónap elteltével viszont a kiszáradás határán, legyengült állapotba került. Amikor az épületbe beléptem, egyszer a gondozók hangos vihorászását hallottam, máskor meg azt tapasztaltam, hogy olyan ingerült állapotban voltak, hogy a gondozottak meg sem mertek szólalni. Meg voltak félemlítve. A panaszukat nem volt kinek elmondani, mert ha szóltak volna is a hozzátartozójuknak, retorzió következett volna. A kisbarátnőm olyan büdös volt, nem fürdették rendszeresen. Szó szerint bűzlött.Elmondása szerint pedig többször kérte, hogy fürdessék meg. Látogatásaim során azt tapasztaltam, hogy aki ágybanfekvő beteg, azt a gondozók nem etetik és nem itatják. Aki még járóképes, az a reggelit, ebédet és a vacsorát az étkezőben el tudja fogyasztani, de akit már ki kell szolgálni, etetni, itatni, fürdetni, tisztába tenni, arra kegyetlen bánásmód vár. A szerződésben viszont nem ez áll. Az épületben orvos sem volt. "Majd jön, ha lesz valami" mondták a gondozók. Orvossal nem találkoztak, a betegségükkel kapcsolatos panaszukat el sem tudták mondani. A gondozók a panaszukat figyelmen kívül hagyták. A másik fontos dolog amit látogatásom során tapasztaltam, hogy még a nővérhívó sem üzemelt, mert nem volt bekapcsolva. De ha még be is lett volna kapcsolva, több súlyos ágyhozkötött beteg el sem érte volna, mert az ágy úgy volt fordítva, hogy el sem érnék. A folyosón, ahogy végigmentem, az egyik szobában megdöbbenésemre olyant láttam, hogy az egyik ágybanfekvő idős nénin sapka és kesztyű volt. Az ablakok tárva nyitva, nyilván a bűzt engedték ki. A szobák hidegek. Könnyebb egy ablakot kinyitni, mint egy ágybanfekvőt megfürdetni. Hamar egyértelművé vát számomra, hogy a gondozóknak fogalma sincs arról, hogy mivel jár egy betegség, ahogy arról sem, hogy mit jelent egy idősgondozás. A gondozók közül többen érzéketlenek, nem tudják kezelni a betegeket. Idegesek, türelmetlenek, hangosak és a végén persze, hogy nem marad más eszköz, mint a gyógyszer. Több gondozott ember olyan volt,mint a zombi. Az otthon mellett mindössze az szólt, hogy az épület tiszta volt és könnyen megközelíthető. A Rózsa u. Idősotthon nem az a hely, amit az ember egy Idősek Otthonától elvárna. Ez nem Karácsony Gergely főpolgármester hibája, hanem az ottani vezetőség és az ott dolgozó gondozók embertelen, kegyetlen bánásmódja.

Ezek az állapotok ugyanilyen brutálisak voltak Tarlós idején is Csak akkor tilos volt róla beszélni.

Ki hitte volna, hogy ilyen embertelen állapotok uralkodnak a fővárosban?

Trója rontott falain Babilon bús romjain nyílik még a pitypang, hallatszik a madárszó.