Használati utasítás

„Az a gondolat, hogy »akik jönni akarnak, azok jöjjenek«, igaz lehet a pártépítésben – párttagszinten. De azt azért ne akarja senki elhitetni, hogy egy polgármester átlépése mindennapos ügy. Ennél is rosszabb, hogy Gyurcsány Ferenc saját bevallása szerint egyszerre három fővárosi alapszervezetet próbál visszatartani: ez a mondat már megint azt a szörnyűséges pártkamarillázást vetíti előre, amiből ennek az országnak olyan sokszor elege lett már. A pébék meg a kollégiumi hálótársak belterjes machinációit nem lenne jó, ha felváltanák az ambiciózus pártelnök reggelizőasztala köré gyűlő pártvezetők zártkörű megbeszélései. Ha ennyire éles a helyzet, nem lett volna már ideje nyílt vagy legalább részlegesen nyitott pártegyeztetésnek? Miért kell folyton azt érezni, hogy állati fontos emberek suttyomban egyeztetnek a külvilág számára titkos kérdésekről?

Ez a politika! – emelkedik ilyenkor a politológusi mutatóujj, amitől a közélet iránt érdeklődő közeg megmaradt egyedeinek föláll a hátán a szőr. Ez pontosan annyira téves, mintha egy gyilkosság még ki sem hűlt áldozata fölött állva tárgyszerűen megállapítanánk: ez is egy megoldás. (Ahogy ma szakírók írják: ez is egy opció.) Egyformán badarság a kettő. Az ölés jogszerűtlenségén túl éppúgy nem lehet megoldás semmire, mint amennyire elfogadhatatlan, hogy a közéleti sunyiság, hazugság és a tömegek félrevezetése lenne a politika maga. Furcsa, hogy átvert tömegek maguk adnak föloldozást a legelítélendőbb politikusi viselkedésre, természetesen a segítségükre siető közvetítő közeggel. Lásd feljebb.

Gyurcsány az elmúlt évtizedben komoly pártszervezői teljesítményt produkált. Gyakorlatilag a klinikai halálból hozta vissza magát és pártját a magyar politika alakító tényezői sorába úgy, hogy az ország jelentős része már-már kiátkozta őt. Politikai programjának alapelemei progresszívek, amennyiben atlantisták, zöldpártiak és piacbarátok. Hogy végül mi lesz, azt a közeljövő eldöntheti: ha lesz ereje kivárni, és nem akciózik meggondolatlanul, még sikeresebb lehet. De azt érezni, hogy már ennyi siker után is képtelen nyugton maradni. Nem fér a bőrébe. Kényes pillanat. Erre a stádiumra pontosan illik a hetvenes-nyolcvanas évek használati utasítása: A Trabant nagy sebességre képes, de ne engedjünk a csábításnak.”