Magyarország már nem áll gyámság alatt – Molnár Balázs, az Alapjogokért Központ projektvezetője a Mandinernek

Magyarország tagja az EU-nak és a NATO-nak is. Szuverén ország vagyunk ezzel együtt is?

A válasz egyértelműen igen. A helyzet értelmezésének kulcsa egy olyan lehetőség fennállása, amelynek valóra váltása jelen körülmények között Magyarországnak nem érdeke. Ez pedig az ezen szervezetekből történő kilépés elvi lehetősége. Mindaddig, amíg alkotmányos körülmények között erre sor kerülhet, tehát amíg mi, magyarok döntünk az EU- és a NATO-tagságról, addig „nálunk van a főhatalom”, azaz a magyar nép a szuverén. Emlékezetes módon a belépésről is két népszavazáson döntöttünk, 1997-ben, illetve 2003-ban. A tagság támogatottsága pedig mindkét együttműködés esetén, minden általunk ismert kutatás alapján továbbra is meggyőző mértékű.

Hol húzódik a határ a szuverenitás elvesztése és annak részleges korlátozása/önkéntes feladása között?

A döntő kérdés, amelyről az erről szóló tudományos gondolkodás lassan félezer éve szól, hogy „kinél van a főhatalom?”. A szuverenitás – akár korlátozott – megléte, illetve elvesztése között elméletben éles határ húzható, hiszen amikor nem az adott ország dönthet magáról alapvető ügyekben, már nem beszélhetünk állami szuverenitásról. A gyakorlatban persze sokszor nehéz meghúzni ezt a határvonalat. Az elmúlt évtizedben több európai ország is adósságválságba került, és végre kellett hajtania a hitelezők – így például a Nemzetközi Valutaalap – által diktált memorandumokat. Ezen országok döntéshozóinak mozgásterét a gyakorlatban erősen korlátozták. Ezzel együtt a helyzet az, hogy ezeket a politikusokat az adott ország polgárai választották meg. Így például Görögország önálló döntésképességét a gyakorlatban éveken át korlátozták, teljesen világos, hogy fontos gazdasági ügyekben nem dönthettek a saját sorsukról, a döntéseket gyakorlatilag egyes nemzetközi szervezetekhez „szervezték ki”. Ez egyébként viszonylag gyakori jelenség,

Ugyanakkor a görög parlament alkotmányban szabályozott alapvető feladatkörei nem csorbultak, és annak tagjait továbbra is a görög emberek választják meg. Ma újra a nehéz döntéseket felvállaló görög jobboldal van hatalmon.

Az Európai Unión belül egységes a szuverenitás értelmezése/definiálása?

Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a magyar alkotmányos szabályozás világos. Az uniós csatlakozással Magyarország nem adta fel a szuverenitását, nem engedte át azt az Európai Uniónak, hanem egyes hatásköröket a többi tagállammal közösen gyakorol, amely viszony kölcsönös. Ami a szuverenitásról való gondolkodást illeti: az egy közös európai hagyomány, amely egyébként a kontinensünkön kívül nem is alakulhatott volna ki, hiszen mélyen a római jogban és a középkori Európa keresztény kultúrájában gyökerezik. A projektünk részeként egyébként elemzést közöltünk a szuverenitás történelmi értelmezési csomópontjairól. Ami a mai uniós vitákat illeti, azok valódi tétje a szuverenitás, és a küzdelmek a fogalom értelmezése körül is zajlanak. Elsőre talán nehezen érthető, de

Egy olyan kontextust teremtettek köré, amely által ez a kifejezés nem egyszerűen a föderalisták, az Európai Egyesült Államok ellenfeleit takarja, hanem a „demokrácia ellenségeit”, sőt, időnként a „fasisztákat” is. Elképesztő, hogy időnként olasz, német vagy éppen angol nyelvű lapokban a kommunista átmenet éve, 1948 retorikája tűnik fel. Ez az a környezet, amelyben az Európai Néppártban már egyre kevésbé marad hely a „másként gondolkodóknak”, akik nem hisznek a liberális bürokrácia győzelmének egyetlen útjában.

Ha komoly eltérések vannak, tehát nem közös az alap, akkor mi értelme van vitatkozni?

Itt a vita tétje leginkább az európai közvélemény, azaz a választók meggyőzése. Az elmúlt években a szuverenitással kapcsolatos gondolkodás reneszánszát tapasztalhatjuk, amelyben néhány konzervatív politikusnak és filozófusnak, így például a nemrég elhunyt Roger Scrutonnak felbecsülhetetlen érdemei vannak. Budapest ma a kormány hozzáállása miatt a szuverenitásról való gondolkodás egyik európai fellegvárává vált, ahol egymásnak adják a kilincset a komolyabbnál komolyabb gondolkodók. Egyre világosabban látszik, hogy míg korábban a liberális történelemértelmezés és ideológia szerint egy közös európai szuperállam létrejötte elkerülhetetlen szükségszerűség, „csak idő kérdése” volt, addig mára egyre többen kérdőjelezik meg egy ilyen „brüsszeli paradicsom” üdvös voltát. Erről szólt nemrég a brit választók Brexitet megerősítő döntése is. Most

Vagy megértik, hogy egy Európai Egyesült Államok erőltetése szorosabb integráció helyett csak még több vitát, ellenérzést szül, vagy haladnak tovább a junckeri úton, a pofonok völgyében.

A kutatói érdeklődésünket éppen az keltette fel, hogy a szuverenitás kulcsfogalommá vált. Ez a szó rajzolja ki ugyanis korunk két meghatározó eszméjének hívei, a globalizáció, illetve a nemzetállamok iránt elkötelezettek közötti küzdelem határvonalát. Ha az ember megnézi az egyik legnagyobb balliberális hírportál keresőjét, 2009-ben 55-ször fordult elő ez a kifejezés az írásaikban, 2019-ben pedig 155-ször. A célunk pedig a projekt indításakor is az volt, és a jövőben is változatlanul az lesz, hogy a magyar szuverenitásra, az önálló magyar nemzetállamra veszélyt jelentő jelenségeket beazonosítsuk, értelmezzük. Ezek közül a legfontosabbak közt a már beszélt föderációs elképzeléseken túl a globalista gazdasági szervezetek törekvéseit, valamit a technológiai óriások digitális szuverenitást korlátozó behatásait azonosítottuk. Utóbbi kapcsán további elemzéseket publikálunk a következő időszakban.

Mi a garancia arra, hogy ezt az értelmezést mértékadónak fogják tekinteni?

Ebben csak reménykedni tudunk, de eddig többnyire pozitív visszajelzéseket, illetve előremutató, építő kritikákat kaptunk, mindkettőt köszönjük. Azt látjuk, hogy 2019 első felében, az európai parlamenti választási kampány időszakában inkább a pártpolitikusok, míg második felében inkább a kutatások, így a mi elemzéseink kapcsán került előtérbe a szuverenitás kérdése. Ez azt mutatja, hogy van értelme a munkánknak.

Az európai parlamenti választások alkalmával a kormánypártok után a DK szerepelt a legjobban. Az előbbi az erős nemzetállamok szövetségét hirdette, az utóbbi pedig az Európai Egyesült Államok koncepcióját. Ez a két út létezik csak? Az EU-n belül nincsenek egyéb irányzatok?

Tertium non datur, nem látszik harmadik út. Meggyőződésem, hogy a köztes álláspont tartósan nem állhat fenn, hanem ezen két lehetőség között dönthetünk. Ami a magyar pártok álláspontját illeti, az említettek mellett a Momentum is egyértelműen föderalista, nemrég Fekete-Győr elnök úr jelezte, hogy „ha valami nem tetszik nekünk, könnyen odébb költözünk néhány határral”. Az MSZP is kiállt a föderalista Timmermans elbukott bizottsági elnöksége mellett, a Párbeszédet vezető

A Jobbik-jelenség különösen érdekes: ők ugye sokáig egy harmadik, EU-n kívüli utat szorgalmaztak, de ezt aztán feladták, majd valahol a szuverenista és a föderációpárti álláspont között, utóbbi felé száguldva tűntek fel. Kisebb utóvédharcok még zajlanak, de úgy tűnik, hogy a globalista elkötelezettség lesz számukra is a végállomás. Hasonló a helyzet az LMP-vel is, amely Schiffer András idején még máshogy állt a kérdéshez. Mindent összevetve, 2019 arról szólt, hogy a magyar politikában a kormánypártok egyedül maradnak a szuverenista oldalon.

Ha a külpolitikát nézzük, akkor viszont nincsenek egyedül, ott vannak a V4-ek. Ha például erről a társulásról beszélünk, nem áll fenn a veszélye annak, hogy egy adott országban politikai irányváltás történik és egy esetleges új kormányzat más irányt szeretne szabni ennek a társulásnak?

A V4-ek egyik fő kötőereje a közös múlt, a baloldali diktatúra és a külföldi megszállás tapasztalata. Erre természetes immunválaszt jelent a nemzetállami szuverenitás melletti kiállás, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy mit veszíthetünk.

amelyek komoly külföldi támogatással jöttek létre. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a keresztény kultúra megőrzésével, vagy éppen az EU jövőjével kapcsolatban ezen országok polgárai nagyon hasonlóan gondolkodnak, és szinte teljesen azonosak az érdekeik. Ez most, a következő hétéves költségvetés vitájában még inkább megerősítheti az egyébként is az EU egyik legerősebb szövetségeként működő, pártpolitikai oldalakon átívelő, szuverenista V4-es összefogást.

A Fidesz néppárti pozíciójának gyengülésével is sikeres lehet a szuverenisták érdekérvényesítése?

Valójában a szuverenisták érdekérvényesítési lehetősége látszik gyengülni az Európai Néppártban, amely vészes sebességgel tolódik balra. Ha ebben nem történik választás 2020 első hónapjaiban, a Fidesz és a Néppártban helyet foglaló többi szuverenista erő számára sokkal jobb lehetőségeket teremthet egy karakterében új, jobbközép, a nemzetek Európájában gondolkodó pártcsalád létrehozása. Nem véletlen, és részben belpolitikai okokkal magyarázható, hogy kik álltak ki mostanában a Néppártban a Fidesz mellett. A francia republikánusok, a spanyol néppártiak, az olasz Forza Italia, vagy a keletnémet CDU politikusai pontosan tudják, hogy miről szól a történet. Ők a mindennapokban tapasztalták meg, hogy milyen az, amikor hirtelen megjelenik mellettük egy velük megegyező erővel rendelkező, vagy náluk is népszerűbb szuverenista néppárt, akivel meg kell küzdeni a tradicionális szavazóikért. Az Európai Néppártnak azt kell eldöntenie, hogy a svéd vagy a finn törpepártjai útjára lép, vagy a tavalyi EP-választásokon legjobban szereplő pártja irányába indul.