Sajnos a legutóbbi zágrábi kongresszusunkon erre nem került sor. Éppen ellenkezőleg: termékeny vita helyett olyan elnököt választottunk, aki behozta a lengyel belpolitikai konfliktusokat és érdekeket az EPP-be. Ezt a tényt a legutóbbi Politikai Közgyűlésen mindenki saját maga is megtapasztalhatta.
Mi, a Fidesz tagjai sohasem rejtettük véka alá az itt olvasható véleményünket. Mi úgy gondoljuk, hogyha egy pártcsaládnak egy tagpártja módosítani akarja a politikai irányvonalunkat, az demokratikus, legitim és természetes törekvés. A demokrácia, a politikai
siker mindig élő, vitázó folyamat eredménye lehet csak.
Ezért mi azt javasoljuk pártcsaládunk tagpártjainak, hogy fontolják meg az EPP stratégiai irányvonalának módosítását.
Azt javasoljuk, hogy térjünk vissza a martensi örökséghez. Wilfried Martens sikerrel egyesítette a jobbközép és a jobboldal különböző gyökerű és földrajzi hátterű pártjait, szövetséget kötött a hagyományos, kontinentális kereszténydemokraták és az északi konzervatívok között, offenzív bővítési politikával bevonta a volt kommunista országok keresztény, jobboldali, nemzeti irányultságú pártjait az EPP-be. Ezzel tudtuk megelőzni az addig legerősebb szocialista baloldalt az Európai Parlamentben. Szoros frakciószövetséget kötött a torykkal és együttműködési megállapodásunk volt az ECR frakcióval. Wilfried Martens az unión kívül is szövetségeket keresett a törökökkel, az oroszokkal. de még a kínaiakkal is. Az amerikai pártokra, különös tekintettel a republikánusokra természetes szövetségesként tekintett.
Azt javasoljuk, hogy tagpártjainkat ne csak a baloldallal, de a jobboldallal való otthoni együttműködésben, koalíciókötésben is támogassuk. Azt javasoljuk, hogy az EPP vezető testületeiben fejeződjön ki pártcsaládunk sokszínűsége és a centrista irányzat mellett a jobboldali keresztény irányzat képviselői is kapjanak helyet. Az egység a legfontosabb, de a mai helyzetünkben az egységhez, egy új egységhez csak az őszinte belső vitákon keresztül juthatunk el.”