Itthon nagyobb a pánik a vírus miatt, mint Kínában – sanghaji magyar egyetemista a Mandinernek

Csaba István tavaly szeptember óta a sanghaji East-China Normal University hallgatója, ahol egyéves ösztöndíjjal kínai nyelvi képzésen vesz részt. Bár ottani tanulmányaiból még hátra van egy szemeszter, a koronavírus-járvány kitörését követően január végén hazajött Magyarországra. Döntéséről és élményeiről kérdeztük.

*

Miért döntöttél úgy, hogy a tanulmányaidat félbehagyva hazajössz Kínából? Volt ennek köze a koronavírus-járványhoz?

Eredetileg a koronavírusról érkező hírek ellenére sem terveztem, hogy hazajövök, szóval a döntésem oka nem a betegségtől való félelem volt. Egy idő után azonban a vírus terjedése miatt bevezetett intézkedéseknek köszönhetően

és az egyetemi környezet. 

Mi történt?

Bár nem örültem neki, de önmagában az, hogy nem utazhattam, nem látogathattam meg azokat a helyeket Kínában, amelyeket szerettem volna, még nem zavart különösebben. A járvány terjedésével együtt azonban mind a városban, mind az egyetemen egyre szigorúbb intézkedéseket vezettek be. Először nem ajánlották, hogy elhagyjuk az egyetem területét, később pedig már csak a tanulmányi osztály külön engedélyével tehettük ezt meg – amit vagy megkaptunk, vagy nem, és akkor is oda-vissza megvizsgáltak minket. A kollégiumba egy idő után csak az ott lakók mehettek be, külsősök nem. Ezzel párhuzamosan egyre több közintézményt, parkot, múzeumot, nevezetességet, mozit bezártak, tehát még ha ott maradtam volna Sanghajban, akkor is legfeljebb a boltokat látogathattam volna.

Ahhoz nem volt kedvem, hogy a kollégiumi szobámban üldögéljek, ezért inkább hazajöttem.

Az egyetemen volt hír arról, hogy valaki megbetegedett?

Nem, az egyetemen és a milliós lakosságú egyetemi városrészben sem volt koronavírus-fertőzött, de egész Sanghajban is összesen nagyjából háromszáz beteget kezelnek. 

A külföldi hallgatók hogyan reagáltak? A többiek is hazautaztak?

Az East-China Normal University-nek a hivatalos adatok szerint nagyjából harminckétezer hallgatója van, ebből nagyjából hétezren külföldiek. Közülük sokan még a vírusról beszámoló első hírek megjelenése előtt ázsai körutazásokra indultak. Sokan maradtunk az egyetemen is, és voltak, akik rögtön hazautaztak, szóval elég vegyes volt a járvány fogadtatása. 

Az East China Normal University egyik campusa

Hogyan kezelték a helyzetet a hivatalos állami szervezetek, hatóságok?

A kínai hatóságok nagyon alaposan és részletekbe menően tájékoztatták a lakosságot a koronavírusról. A lehető legtöbb fórumon – a médiában, óriáskivetítőkön, az interneten – minden információt biztosítottak az embereknek. Felhívták a figyelmet a higiéniai előírások betartására, a megfelelő kézmosás módszerére, gyakoriságára; közölték, hogy milyen maszkot és hogyan érdemes viselni, a nagy forgalmú helyek elkerülését javasolták. Rendszeresen közölték azt is, hogy milyen helyszíneken, közlekedési járatokon, boltokban milyen időpontban észleltek fertőzést, hogy azok, akik akkor ott tartózkodtak, jobban figyeljenek magukra. Arról is tájékoztattak, hogy mit kell tenni, ha betegség tüneteit észleljük, milyen tünetekkel kell – és az egészségügyi rendszer terheltsége miatt milyenekkel nem ajánlott – azonnal orvoshoz fordulni. Az egyetem egyébként szintén mindent megtett a hallgatókért, amit lehetett:

főleg a bezártságra. Elmondták, hogy mit tehetünk a pánik ellen, tanácsokat adtak a benti mozgáshoz, edzéshez, online Ki mit tud?-ot szerveztek a hallgatóknak, hogy ezzel is el tudják foglalni magukat. Az oktatók pedig videokonferenciákon keresztül online képzéseket tartanak.

Hogyan reagáltak a helyi lakosok? Kitört a pánik?

Erre nehéz válaszolni, mert éppen a kínai újévet ünnepelték. Sanghaj lakosságának nagy része nem helyi, csak ott dolgoznak, és ilyenkor az emberek zöme elutazik a családjához. Az éttermek, üzletek jó része is bezárt. A vírus hírétől függetlenül is kiürült a város. Szerintem Kínában kicsit későn jelentek meg az első hírek. A WHO felé december végén jelezték, hogy megjelent a vírus és már többen megfertőződtek, de a kínai médiában január 10-e körül találkoztam az első hírekkel. Akkor viszont még nem volt semmilyen szigorú hatósági intézkedés, és az emberek nagy része nem igazán aggódott. Én is úgy voltam vele, hogy ez is csak egy újabb betegség, itthon meg influenzajárvány van, szóval semmi gond. Aztán egyre több hír jelent meg a megbetegedésekről, az első halálesetekről.

Fura, mert itt, Magyarországon és Európában pedig pánikba estek az emberek. A kínaiak nagy része – legalábbis Sanghajban – nagyon szeret társasági életet élni, ezért a járványról érkező hírek és a hatóság ajánlásai ellenére is összejárnak. Ezt leszámítva viszont a legtöbben fegyelmezetten betartják az egészségügyi ajánlásokat és a hatóságok utasításait. Érdekes, de pont a legveszélyeztetettebb korosztály, az idősebbek kevésbé tartották be ezeket, nem viselték a maszkot, nem feltétlen fogadták meg a higiéniai ajánlásokat. Szerintem nem igazán félnek a fertőződéstől.

Mi az oka, hogy Európában nagyobb a félelem a betegségtől?

Szerintem a média – Magyarországon is – kicsit eltúlozza, felfújja a dolgot. Épp influenzajárvány van, ami statisztikák szerint majdnem ugyanennyire veszélyes, de azzal nem is foglalkozik senki. A héten történt velem, hogy a vonaton elővettem egy kínai könyvet, mire a velem szemben ülő nő egyből felvette a maszkot és elővette a kézfertőtlenítőt. Megnyugtattam, hogy közel egy hónapja itthon vagyok és nincsenek tüneteim, de egyébként is, mivel az elmúlt egy órában, amíg nem vettem elő a könyvet, nem volt rajta maszk, szóval nagy valószínűséggel amúgy is megfertőztem volna. Szóval fontos a lakosság tájékoztatása,

Az fontosabb lenne, hogy a betegség megelőzésének módszereiről kapjanak elegendő és egyértelmű információt az emberek.

Mi történt, amikor hazaértél? Volt valamilyen vizsgálat a repülőtéren? Karanténba kerültél?

Nem, én dohai átszállással repültem Magyarországra. A sanghaji és a dohai reptéren is megvizsgáltak minket, így itthon erre már nem volt szükség. Miután hazaértem, az első két hétben amolyan önkéntes karantént vállaltam, vagyis nem érintkeztem közvetlenül emberekkel, de azért a boltba például lementem vásárolni. Én egyébként nem jártam fertőzött területeken és a bezártság miatt amúgy sem érintkeztem sok emberrel. Orvoshoz nem mentem el, mert nem érzékeltem tüneteket. 

Tervezed, hogy visszamész a második szemeszterre?

Egyelőre kérdéses, hogy elindul-e a második féléves képzés, de ha igen, akkor mindenképp visszamegyek tanulni.