A kritika mögött főleg a magyar kormány azon állítása állt, hogy összefüggés van a migráció és az antiszemitizmus között. Több európai zsidó vezetővel beszéltem már a témáról, akik komoly számokat mondtak, például Franciaországot már tömegek hagyták el. Mi nem csak emlékezünk, hanem a jövőbe is tekintünk: azt mondjuk, hogy elemezni kell a mai zsidó közösségre leselkedő veszélyeket. Mi nem mondjuk, hogy Magyarországon nincsen antiszemitizmus, de a zsidó közösség biztonságát garantáljuk. A nyugati lakosságot egyébként már annyira ráhangolták a migránspárti közbeszédre, hogy a zsidók veszélyérzete lényegében nem téma a nyugati médiában. Odáig nem mennék, hogy ezek az országok elárulják a zsidóságukat, de ez súlyos gond.
Korábban arról beszélt egy interjújában, hogy »Magyarország nem keres mentséget arra, ami megbocsáthatatlan«. De egyesek szerint mégis akadnak a kormány köreiben, akik mentségeket keresnek.
Egyetlen hasonló példát sem tudok mondani a kormány tagjai köréből, de fogadjuk el egy pillanatra, hogy van egy része a közbeszédnek, amely szerint kettős beszéd van. Én nem látok kettős beszédet. Vannak olyan politikai szereplők – messze nem csak a kormánypártok berkein belül – akik a magyar történelem nemzeti vonalát hangsúlyozzák. Amellett, hogy a holokauszt pusztítását kiemelik, beszélnek például a Gulágról vagy a lakosságcseréről is, pusztán utalva arra, hogy a magyar nemzet történelmében voltak más tragédiák is, melyek nagyon is a nemzet húsába vágtak. Én nem gondolom, hogy ez kettős beszéd, ez csupán annak a kijelentése, hogy más események is voltak. Eközben a kormánypártok oldaláról mindenki az elfogadott történelmi narratívát hangsúlyozza a holokauszt kapcsán.