„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Történelmi és aktuálpolitikai okai vannak annak, hogy a jobboldalra antiszemita bélyeget próbálnak sütni.
„A gettó felszabadításának Dohány utcai megemlékezésén mondott beszédét sok kritika érte a közösségi médiában, nem is igazán annak tartalma miatt, hanem minden jel szerint azért, mert egy a migrációval szemben erősen kritikus kormány képviselője beszélt a toleranciáról. Bűnösnek érzi magát?
A kritika kicsit meglepett, hiszen visszagondolva a saját beszédemre, nem látom azt a pontot, ahol meg kellett volna bántódni. Azért voltam ott, mert tisztelem az áldozatokat és a leszármazottakat. Ott és akkor a beszédemnek nem volt rossz visszhangja, maga Heisler András Mazsihisz-elnök is gratulált.
A magyar állam felelősségét kiemelő részeket nem, hogy nem hallgattam el, de még hangsúlyoztam is. Az osztrák kormány az évforduló kapcsán azzal az üzenettel állt elő, hogy »emlékezünk«. Ez méltatandó, de mi azt is hozzátettük, hogy »soha többé«.
A kritika mögött főleg a magyar kormány azon állítása állt, hogy összefüggés van a migráció és az antiszemitizmus között. Több európai zsidó vezetővel beszéltem már a témáról, akik komoly számokat mondtak, például Franciaországot már tömegek hagyták el. Mi nem csak emlékezünk, hanem a jövőbe is tekintünk: azt mondjuk, hogy elemezni kell a mai zsidó közösségre leselkedő veszélyeket. Mi nem mondjuk, hogy Magyarországon nincsen antiszemitizmus, de a zsidó közösség biztonságát garantáljuk. A nyugati lakosságot egyébként már annyira ráhangolták a migránspárti közbeszédre, hogy a zsidók veszélyérzete lényegében nem téma a nyugati médiában. Odáig nem mennék, hogy ezek az országok elárulják a zsidóságukat, de ez súlyos gond.
Korábban arról beszélt egy interjújában, hogy »Magyarország nem keres mentséget arra, ami megbocsáthatatlan«. De egyesek szerint mégis akadnak a kormány köreiben, akik mentségeket keresnek.
Egyetlen hasonló példát sem tudok mondani a kormány tagjai köréből, de fogadjuk el egy pillanatra, hogy van egy része a közbeszédnek, amely szerint kettős beszéd van. Én nem látok kettős beszédet. Vannak olyan politikai szereplők – messze nem csak a kormánypártok berkein belül – akik a magyar történelem nemzeti vonalát hangsúlyozzák. Amellett, hogy a holokauszt pusztítását kiemelik, beszélnek például a Gulágról vagy a lakosságcseréről is, pusztán utalva arra, hogy a magyar nemzet történelmében voltak más tragédiák is, melyek nagyon is a nemzet húsába vágtak. Én nem gondolom, hogy ez kettős beszéd, ez csupán annak a kijelentése, hogy más események is voltak. Eközben a kormánypártok oldaláról mindenki az elfogadott történelmi narratívát hangsúlyozza a holokauszt kapcsán.
A másik oldal nem ilyen egyértelmű, ott van pár köpönyegforgató, akik korábban hangosan zsidóztak, most pedig a baloldallal bútoroznak össze. Érdemes hozzátenni, hogy a baloldal sincsen felmentve az antiszemitizmus vádja alól, gondoljunk csak a brit példára. Történelmi és aktuálpolitikai okai vannak annak, hogy a jobboldalra antiszemita bélyeget próbálnak folyamatosan sütni.”