Osztie Zoltán hozzáteszi: „a magyar társadalom egy emelkedett, komoly, elkötelezett, intelligens nemzet. Ők nem tartoznak ilyen módon közénk, a magatartásukkal kizárták magukat ebből a közösségből. Kérdésem, hogy a társadalom rendje, boldogulása, vagy az emberi kapcsolatok fönntarthatóak-e ezekkel a magatartásformákkal? Azért fontos kérdés ez, mert nem pártpolitikáról, nem keresztényüldöző-mániáról van szó, már az egész társadalmat érinti ez a kérdés. Nem érdekes, hogy pártok, papok, vagy egyháziak. Nem érdekes, fehérek vagy feketék, nők vagy férfiak. Olyan dimenziókat öltött ezen bűnök jelenléte, ami mára össztársadalmi kérdéssé vált. És azért sem kérnek bocsánatot, mert tényleg így gondolják.”