Mi az a keresztény szabadság?

A rendezvény céljáról Koltay András rektor már megnyitójában elmondta, hogy reméli, „közösen fogunk gazdagodni a következő időszakban”. Hozzátette, a tudomány magas színvonalú művelése lassú folyamat, ám a közélet aktuális kérdéseire gyorsan kell reagálni.

Az est témájára rátérve emlékeztette a hallgatóságot, hogy Orbán Viktor „éles különbséget” tett a liberális és keresztény szabadság közötti

amire rögtön a saját szavaival válaszolt: az állam elnyomásától. Ismertetése szerint azonban a keresztény szabadság felveti azt is, hogy mi célból vagyunk szabadok, és azt is, hogy az állam miképpen támogatja ezt. Visszatérve a két szabadság közötti kapcsolatra, úgy vélte, nem áll éles ellentétben egymással a keresztény és a liberális szabadság.

A rektor Isaiah Berlint is idézte: az állam alapvető feladatait határozza meg, hogy mitől és mi célból vagyunk szabadok, ez pedig a szabadság pozitív és negatív aspektusa. A rektor beszédét azzal a kérdésfelvetéssel zárta, hogy miképp orientálja a keresztény szabadság az általános közjó felé az államot.

Mi a szabadság?

A moderátor, Süveges Gergő is köszöntötte a vendégeket. Előre elmondta, egy óra beszélgetés után a kérdéseké lesz a főszerep, amelyből az első azt boncolgatta, hogy a keresztény szabadság politikai vagy vallási fogalom-e.

A keresztény szabadságnak ma is fontos politikai jelentése is van, ma ez inkább az érdekes, nem a vallási – jelentette ki Molnár Attila Károly vallásszociológus, konzervatív eszmetörténész. Szerinte a liberális szabadság azt jelenti, hogy „ott vagyunk szabadok, ahol a törvény csendben van”. Ezzel szemben a keresztény előtag arra utal, hogy a szabadság nem jelent korlátozatlanságot, vannak törvények, vannak normák, amelyek korlátokat állítanak. A keresztény szabadság ezért szerinte pozitív, mert vannak intézményesített és lelkiismereti korlátok.

Bogárdi Szabó István református püspök, és zsinati elnök történeti távlatba helyezte a kérdés: a nyári, kormányfői beszéd utáni vitától visszafelé indulva szerinte egészen a 16. századig kellene visszamenni a fogalom eredetéig; ez alapján kiderül, hogy már a 16. század közepén kitört a hisztéria, ha a kereszténységről volt szó – „jönnek a keresztyének, és mindent ránk fognak kényszeríteni”, idézett egy korabeli szöveget. De vissza lehetett volna menni szerinte Szent Ágostonig, Terolianusig vagy Pál apostol vizsgálati fogságáig is akár. Ebből is látszik – fogalmazott – hogy a feltett kérdés rendkívül bonyolult, politikai természetű kérdés, százéves intermezzo az európai civilizáció történetében. Itt tért ki arra is, hogy az iszlámban ugyanakkor nincs vita, sem kerekasztal-beszélgetés. Ezután kijelentette:

– itt nyílik fel a keresztény szabadság igazi jelentése.

Prőhle Gergely, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője szerint a keresztény szabadság az identitás része, így alapvetően vallási fogalom. Luther is idézi, amikor azt állította, hogy ezt használta a pápával való levelezés során is. De emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy van e fogalomnak eszmetörténeti háttere is. Kijelentette: valóban nem minden a politika, de annak idején, amikor Luther ezeket megfogalmazta, a politika a reformáció terjesztésében legalább akkora szerepet játszott, mint maguknak a tanoknak a terjedése. Erre példának azt hozta fel, hogy volt anyagi különbség az északi és a déli térségek között, és a Luther-tanok terjedése egybeesett azzal, hogy a német választófejedelmek szerették volna, ha a vásárlóerő pénze ott marad északon, nem megy a déli katolikus területekre a búcsúcédulák révén – ebből levonta azt a következtetést Prőhle Gergely, hogy

Hörcher Ferenc, az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézet vezetője – aki önmagát a katolikus álláspont képviselőjeként aposztrofálta – súgy fogalmazott, nem az egyéni szabadság aspektusa fontos, hanem a politikai. Aláhúzta, a szabadságot a történelem során nem a keresztények veszélyeztették, hanem a török vagy a kommunisták. Felidézte II. János Pál pápát, aki a kommunizmus végnapjaiban pont ezt hirdette, a keresztény szabadság hittel kivívott példáját ajánlotta. Úgy érvelt, a keresztény szabadság egyenlő a keresztény hittel kivívott szabadsággal.

Van mérőszáma a szabadságnak?

„Tehát akkor mindenki azt ért ezalatt, amit akar? Egyáltalán megmozdít valamit a lelkünkben?" – kérdezte ezt követően Süveges Gergő.

Bogárdi Szabó István válaszában úgy fogalmazott, a liberalizmus lényege, hogy a szabadság minősít mindent, így a vallásban is azokat a dimenziókat preferálják, ahol az egyén szabadsága érvényesül. Feltette a kérdést ugyanakkor, hogy mi kvalifikálja a szabadságot.

Molnár Attila Károly szerint a szabadságnak nincs mérő- vagy viszonyszáma. Sokféle értelmezése a sok ezer éves kultúránkban sok mindennek van, de egy közös elem létezik szerinte, ez pedig a bátorság. Mint kifejtette, a keresztények nem „evilágra” valók, de minden lépése a kereszténységnek bátor volt, lásd a totalitárius rendszerek elleni ellenállást Lengyelországban.

aminek persze volt borzalmas kilengése is a történelem folyamán, de borzalmas bátorságot is tudott adni.

Újra Prőhle következett, aki arról beszél, hogy egy-egy ilyen szókapcsolat óriási teret ad az interpretációnak, úgy vélte, hogy az értelmi szerző – ebben az esetben Orbán Viktor – „nagy élvezettel figyeli”, milyen módon próbáljuk szabadságunkban ezt értelmezni. Mi kvalifikálja a szabadságot? – ismételte meg a kérdést.

Kitért arra is, hogy a mai európai értékrendben nagyon érzékeny egyensúly a zsidó-keresztény és a felvilágosodás hagyománya között. Viszont ha a feltételezzük, hogy valami egyensúlytalanság van, akkor vissza kell taszajtani ezt az értékrendi kisiklást, jelentette ki, azaz szerinte nem árt emlékeztetni Európát a keresztény örökségre.

A 21. században a keresztény szabadság fogalma, különösen a szabadság része egy képesség valaminek a megtételére – fogalmazott Hörcher Ferenc. Ha képes vagyok megtenni valamit, és nem teszem meg, akkor az az én felelősségem, jelentette ki. Hozzátette: az Alaptörvény szerint felelősségem van,valaminek a megtételére. Ebben az olvasatban a keresztény szabadság nem egyéni elszámolás Istennel, hanem a közösséggel való elszámoláson alapszik.

Mi a keresztény szabadság?

Az Orbán Viktor által elmondott bibliai idézetére utalva Süveges Gergő harmadik körben azt kérdezte meg a meghívottaktól, hogy miként néz ki a keresztény szabadságra épülő ország?

Bogárdi Szabó István az Orbán által idézettel kapcsolatban kikérte, hogy „mióta tilos Bibliát idéznie egy politikusnak?” Egy nyolcvanas évekbeli történetből kiindulva úgy fogalmazott: hogy lehet az, hogy egy ismerőse azért van felháborodva, mert Orbán Viktor a Bibliából idézett, holott egy párttitkár már Bibliából idézett közel négy évtizede, most meg fel van háborodva, hogy a magyar kormányfő is. Szerinte ha van képmutatás, akkor ez az. A kérdéssel kapcsolatban elmondta, egy ilyen ország a keresztény szabadság elvén alapszik, két fő motívum meghatározásában jeleskedik: az elsőben jól állunk, a másodikban rosszul. Szerinte a keresztény szabadság egyet nem tesz meg, a naturát nem akarja megváltoztatni, a férfi férfi, a nő nő. Úgy fogalmazott:

A szabadság egy adomány, mi terheltek vagyunk, akik fölszabadulnak a bűneik alól, a törvények alól, de felelősséggel él. A másik motívumról elmondta: a keresztény szabadság megóv a hübrisztől – ebben nem állunk jól, rengeteg elcsúszást lát, „ez már a hübrisz előszobája”. Egy jó tanáccsal élt a magyar politikának: lejjebb a gőggel, a kevélységgel; a keresztény szabadság adomány.

Amerikai politikus is mondta az Orbán Viktor által elmondott idézetet, sőt, sok példa is van arra, hogy bibliai idézeteket használtak politikusok – fogalmazott Molnár Attila Károly, aki szerint nem az intézményes beilleszkedésre utaltak Orbán Viktor szavai. Úgy vélte, sok utópia a szemünk előtt pukkadt ki, és most nem érdemes politikai eszményekről beszélni, nagy a kiábrándultság. A keresztény szabadságban, ahol vannak korlátok, ott van elvárás is, és ebben képmutatás is, jelentette ki. Vannak hangadói annak is, hogy nincsenek normák, nincsenek korlátok – fejtegette. 1935-ben Mórus Tamás a politikusok védőszentje lett: neki nem csak evilága volt, hanem egy másik is. A példájából kiindulva elmondta: vannak normák, így a keresztény egyházhoz való hűség is az, viszont úgy látja, hogy

Hörcher Ferenc úgy vélte, vannak a keresztény szabadságnak félreértései, rossz célra való felhasználása. Ilyenek tartotta a keresztény hittérítést, ami tudott kárt okozni, de ehhez a keresztes háborúkat és a felekezetek közötti konfliktusokat is. A felvilágosodásról elmondta:

de elvezetett egy szekuralizált beszédmódhoz. Ez eredményezte azt, hogy a szabadság nemhit vagy kvalifikáció nélküli, pedig ez téves gondolat, és félreértésen alapszik, a felvilágosodás korától egészen máig. Ellenpéldának az amerikai felvilágosodást tekintette, mert az vallással volt telítve. Úgy vélte, nem kell elválasztani egymástól a hitet és a szabadságot.

Prőhle szerint

majd (újra) felidézte Antall József utolsó mondatait, aminek kapcsán megállapította, hogy a keresztény kurzus tele volt félelmekkel a magyar demokrácia hajnalán. Bogárdi Szabó István ekkor közbeszólt: úgy vélte, hogy Dabas-Sári példája ezt cáfolta. „Volt keresztény kurzus? Ugyan már.” Prőhle azonban kitartott véleménye mellett, csak finomított rajta: szerinte ha nem is volt kurzus, de legalábbis tematizált lett a közbeszédben. Erre Bogárdi Szabó István az Élet és Irodalomban megjelent cikkekre utalva ezt mondta: „Ez lett az ÉS-ben 14 évfolyamban teleírva, hogy húú mi lesz itt.” Prőhle azonban nem engedte el a témát, és arról beszélt: a magyar politikai diskurzusba bekerült a kereszténység. Majd az éppen pogácsát evő Bogárdi Szabóhoz fordulva azt mondta: „De bizonyos kérdésekről csak pogácsa felett lehet elmerengeni.”

Prőhle a folytatásban megjegyezte: azt, hogy mi, keresztények hogy is állunk a hübrisszel, a Tízparancsolattal, számonkérésként kapjuk pont azoktól, akiknek nem sok közük van a kereszténységhez. Kijelentette: a keresztény szabadság által minősített lét nagyon is modern létforma. A Szentírás sem egy unalmas valami, fogalmazott, nem egy, a gondolkodást megspóroló mű, azt szerinte alakítani kell, azon gondolkodni kell. És nem csak egy jobboldali frazír, hogy a Bibliából idéz egy politikus – jelentette ki.

Lehet a felebaráti szeretet egy állam része is – utalt egy parancsolat és a modern állam kapcsolatára. Felhívta arra is a figyelmet, hogy vannak blaszfém megnyilvánulásai a Biblia idézésének. Szerinte aki ezt a kockázatot vállalja, megkockáztatja azt, hogy a politikai hatalmának „fitogtatását” a baloldali keresztények nem ugyanúgy interpretálják, mint a jobboldaliak.

Ennél a pontnál Bogárdi Szabó István kifakadt; a dunamelléki református zsinat világ elnöke kijelentette, a kereszténységnek már nem a sarokban a helye, mint ahogy a kommunizmusban, de most már lejárt a hallgatás, a szégyen ideje. Viszont attól is óvott mindenkit, hogy a bátorságnak az lenne a lényege, hogy csákánnyal megyünk mindenkinek, aki rosszul veti a keresztet, „mint ahogy ez megjelent az ÉS-ben”. Úgy vélte, a keresztény szabadság története nem idén nyáron indult, hanem akkor, amikor II. János Pál pápa azt mondta, hogy ne féljetek. Úgy fogalmazott: a visszaélés nem szünteti meg a helyes gondolatokat – a kereszténységgel vissza lehet élni, de a helytelen nem helyettesíti a helyest – idézte Aquinói Szent Tamást. Prőhle szerint ezt mondta Kádár János is ugyanezt mondta.

Hörcher Ferenc erre csak annyit reagált: politikai értelemben a keresztény szabadságot érvényre juttatni nem csak bátorság, hanem okosság is, ami megtudja magát mérettetni választáson is.

Kiürülnek a templomok

Molnár Attila Károly vette át a szót újra, aki elismerte, hogy „kultúrpesszimista”, ennek egyik oka az, hogy szerinte elég nehéz elképzelnie, ahogyan a politikai elit magára veszi a kereszténységgel járó béklyókat. Másik oka a "68-as tömegkultúra és annak utórezgéseinek a globális jelenléte, amelyet őt angolszásznak és erőteljesen hedonistának jellemzett, és amivel főleg az a legnagyobb gond, hogy ebben nincs vagy alig van jelen a kereszténység. Prőhle Gergely itt megkongatta a vészharangot: szavai szerint amíg ők ott a problémákon „rágódnak”,

szúrt oda a mellette ülő Bogárdi Szabónak.„Aggódva várom a jövő évi népszámlálást” – jelentette ki. Szerinte az, hogy 25%-os a visszaesés a templomba járók között, annak ellenére nem jó a missziós parancsnak való megfelelés szempontjából, hogy látható az intézményi bővülés és a kormányzati törekvés.

Bogárdi Szabó István, erre úgy reflektált: nem jó ez a fajta pesszimizmus, ezzel szemben van a jóféle, a pozitív pesszimizmus. Hogy ez nála mit takar, arra hamarosan fény derült: szavai szerint 1941-ben volt első egyházkutatás, amiből kiderült, hogy az akkori ország 92%-a volt keresztény, de csak a lakosság 15%-a járt templomban. Szerinte ez van ma is, azzal a különbséggel, hogy kevesebb a templom,

„Ezért épülnek a stadionok” – vetette közbe Molnár Attila Károly, újabb derültséget okozva a nézők között. Bogárdi Szabó István az utolsó szó jogán kijelentette: Pál korinthusiakhoz íródott levele megmutatta, hogy a misszió nem indok arra, hogy kikerüljük a bátorságot.

Rizikós a politikai kereszténység?

Az első közönségkérdés mindjárt arra vonatkozott, hogy nem rizikó-e a kereszténység politikai termékké való válása. Molnár Attila Károly szerint egyáltalán nem lehet olyan fogalmat kitalálni, ami ne siklana félre. A keresztény szabadság mint fogalom szerinte már politikai termék, mert egy politikus használja, mégpedig egy jó politikai termék. De arra számít, hogy emiatt mindenképpen támadni fogják támadni. Szerinte ez a „mi” felelősségünk, hogy figyelmeztessük a másikat, hogy „hé, ez sok”. Feltette a kérdést: vajon könnyebb dolga lesz az ellenfélnek, ha ez elmarad? A normativitással kapcsolatban elmondta: ha az megvan, akkor lesznek, akik megszegik, de attól nem fog sérül a norma, nem vész el.

Hörcher Ferenc szerint az egy nappal azelőtti választás kifejezte a lelkiismereti reakciót a titkos szavazással, és úgy vélte, „erős a norma”, mert befolyásolta a választást. Ehhez kapcsolódóan Szabó István kijelentette: nem már elmenni olyan helyre, ahol polgármester megjelenik,

Azt elárulta: Budaörsön és Kispesten járt. De ennek ellenére nem fogná csak a győri botrányra a választási eredményt, ellenben a baloldaltól megkérdezné: ha nálatok nincsen következmény, akkor miért oktattok?

A második releváns kérdés arról szól, hogy fel kell-e szólalnia a keresztény egyházaknak a norma megsértése esetén.

Bogárdi Szabó István szólalt meg újból, szerinte igen, fel kell, de úgy vélte, „nem tarthatjuk a 365 napon készültségben a zsinatot”. Hozzátette: időnként valóban fel kellene olvasni a Tízparancsolatot, de – fordult Prőhle Gergely felé – a lutheránus istentiszteleteken mindig felolvassák a Tízparancsolatot.

persze, egy KDNP-s politikustól ez „elvárható lenne”, de amúgy az egyházaknak nincs erkölcsi hatósága egy politikus felett. Megjegyezte, régen ez világosabb volt, sokkal kivitelezhetőbb volt, mert lehetett tudni adott politikusról, hogy milyen felekezet tagja.

A harmadik kérdező a nem keresztény egyházak és a keresztény szabadság viszonyáról tette fel a kérdését. Újra Bogárdi Szabó István vette magához a szót elsőként: ő válaszában úgy vélte, a keresztény szabadságban más vallási közösségek is megkapják a vallási szabadságot. Prőhle Gergely a kérdés kapcsán a migrációról is beszélt, szerinte mire a klimatikus viszonyok miatt az afrikaiak millió elindulnak Európába, sokkal keresztényebbek lesznek, mint az európaiak. Úgy vélte, abban a pillanatban, hogy felbomlik Európában a felvilágosodás-kereszténység kényes egyensúlya,

Úgy vélte, türelemmel és elfogadással kell viseltetni a más vélemény iránt, viszont a hit páncélját a keresztényeknek magára kell ölteniük akkor, amikor radikális támadás éri őket.