Hogyan tudják az egyházak megszólítani a fiatalokat?

2019. szeptember 04. 20:55

Más nyelvet beszélnek, más világban nőnek fel a fiatalok. Mégis, hogyan lehetséges megközelíteni őket? Hogyan lehet átadni a keresztény értékeket az új generációknak? A budapesti nemzetközi keresztény konferencián Böjte Csaba, Bese Gergő és külföldi vitapartnereik kereszték a választ a nemzedéki kérdésekre.

2019. szeptember 04. 20:55
Kecskés Csoma

A Budapest Forum for Christian Communicators konferencián kerekasztal-beszélgetés keretében keresték a választ arra, hogyan lenne lehetséges eljuttatni a fiatalokhoz a keresztény értékeket. Hangsúlyos téma volt a közösségi média szerepe. A beszélgetés résztvevői: Böjte Csaba ferences szerzetes, Bese Gergő római katolikus pap, tanár, a 777 blog szerkesztője, Anthony Ridge-Newman, a Liverpool Hope University tanára, Rifat M. Bader jordániai pap, diplomata és publicista, valamint Michael Williams indiai újságíró, tanár voltak.

Bese Gergő atya pedagógusként látja, hogy az a négy-öt óra, amit a fiatalok az online világban töltenek, kiszakítja őket a való világból. Szerinte

az egyházzal is az az egyik legnagyobb baj, hogy nem érti a 2000 után születettek nyelvét.

Ezért is dolgoznak a 777 blognál azon, hogy megpróbálják „lebontani azt a falat, ami a nyelvi meg nem értésből adódik”, illetve olyan témákkal foglalkozni, amely érdekli a fiatalokat.

Más generáció, másik közösségi média

Anthony Ridge-Newman arról beszélt, az egyetem, ahol tanít, egy anglikán egyetem, ahol a tanulókat igyekeznek bevonni a keresztény életbe. Nagy hangsúlyt fektetnek az offline világra is. Kifejtette, szerinte a digitális technológia önmagában kevés a megszólításhoz, meg kell találni a megfelelő nyelvet. Elmesélte, hogy Canterbury érseke is mostanában jelent meg a Facebookon, hogy onnan szólíthassa meg a fiatalokat.

A Facebook azonban szerinte már az idősebb generációk platformja.

Elmondta, nagy különbség van aközött, hogy melyik generáció milyen közösségi médiát használ, például a 11 és a 15 éves unokahúga is teljesen más platformon mozog. 

Michael Williams kifejtette, a fiatalokat akkor kell megszólítani és megtartani, amikor még gyerekek, ebben nagy a szülők és pedagógusok felelőssége. Kiemelte, tizennégy éves kor után már nagyon nehéz újra megnyerni a fiatalokat, és ha újra meg kell őket nyerni, az azt is jelenti, hogy időközben már egyszer elveszítették őket, ennek nem szabad megtörténnie.

„Aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be”

Böjte Csaba kiemelte, a keresztény kommunikáció legfontosabb része az imádság. „Nagyon fontos, hogy a Nagyfőnököt meghallgassam, ő indítson. Annak idején, huszonöt évvel ezelőtt miséztem, eszembe nem jutott volna hogy gyermekekkel foglalkozzam. Jött egy néni, hozott egy kislányt, mondta, hogy itt hagyja nekem. Mondtam neki, hogy maga találta, vigye haza! Mondta, hogy őt a férje elhajtsa. Mondtam erre, hogy engem meg a püspök úr hajt el. Kezdődik a mise, imádkozok, hogy majd a Jóisten megvilágosítson, hogy mit kellene tegyek. Az Evangélium első sora arról szólt, hogy aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be. Én olvastam fel. Felnéztem, a kislány mosolygott, és magamban arra gondoltam: Uram, kicsit összeszedhetted volna magadat, ha már eljössz. Szutykos hajléktalan leány volt a leányka.” 

Isten nem ment nyugdíjba, biztos hogy munkálkodik – jelentette ki a ferences szerzetes.

Rifat M. Bader jordániai pap hangsúlyozta, a fiatalok tanítása során nem szabad csak a dogmákra koncentrálni, valamint nem szabad hagyni, hogy azok elkülönüljenek a mindennapi élet olyan valós problémáitól, mint a környezeti problémák, a szegénység, a menekültek. Kijelentette:

„Bíznunk kell a fiatalokban, nem szabad félni attól, hogy ők lesznek a holnap vezetői”.

Bese Gergő atya elmondta, fontos, hogy a pap is az ifjúság között éljen. Legyen szó szülinapról, szalagavató afterpartyról vagy arról, hogy a Budapest Parkba hívják a gyerekek Caramel-koncertre, ő elfogadja a meghívást. Szerinte rengeteg negatív sztereotípia terjeng a papokról. „Ilyenkor oda kell állni és megmutatni, hogy nem ilyen sötét a kép.” Kiemelte, mivel rengeteg a csonka család, a gyerekek kétharmadában nincs pozitív apa- és férfikép, ezért még nagyobb a papok felelőssége.

A népszerűség addiktív

Anthony Ridge-Newman visszakanyarodott a nyelvkülönbség fontosságára. Míg szerinte az ő generációjának fontosak a tradíciók, a család, de a fiatalok az „amerikai modellben” nőnek fel, hírességek a példaképeik, aki átveszik az Úr szerepét az ő életükben. A professzor arról is beszámolt, ha megkérdezi a fiatalokat, hogyan képzelik a jövőjüket diploma után, legtöbben azt mondják, híresek, népszerűek akarnak lenni. Szerinte ez egy torz kép, ami a közösségi médiában is egyre erőteljesebben terjed. Kiemelte, a népszerűség addiktív dolog, ezzel is összefüggésben van, hogy

a fiatalok rengeteg mentálhigiénés problémával küzdenek,

a feladat ennek a gyökerének a megtalálása. Szerinte a keresztény kommunikátoroknak meg kell találniuk az egyensúlyt a fiatalok igényeinek kielégítése és az értékek közvetítése között.

Michael Williams szerint „nincs új a nap alatt”, a fiatalok keresnek valamit a közösségi médiában: kapcsolatokat, kapcsolódási pontokat, értelmet, válaszokat. Felhívta a figyelmet a történetmesélés fontosságára: „A jó történeteket mindenki hallani akarja. Így a jó »mesemondók« korunk legbefolyásosabb emberei.” Szerinte ugyanez a helyzet Krisztusnál is.

Elmondta, az ember keres egy narratívát, próbál mindent megszépíteni. Azonban „nincs baj azzal, ha valaki megsérül, mert majd meggyógyul”. Az indiai tanár szerint meg kell tanítani a gyermekeket járni, de elesni is, hogy aztán fel tudjanak állni. Azokhoz a történetekhez, amelyeket Krisztus elmondott, tudtak kapcsolódni az emberek. Ha nekünk is sikerül megtalálnunk a megfelelő narratívát, könnyebben tudjuk majd rávenni az embereket, hogy kapcsolódjanak – fejtette ki Williams.

Böjte: A közösségi média olyan, mint egy svédasztal

Böjte Csaba a közösségi médiát egy svédasztalhoz hasonlította, amin rengeteg minden megtalálható, és ez szerinte így is van jól. Panaszkodott azonban, hogy amikor felnőtteknek keresett a Facebookon keresztelkedési lehetőséget, nem találta semmit. Kiemelte:

„nekünk is fel kellene raknunk erre az asztalra azt, amiben hiszünk.”

A beszélgetők egyetértettek abban: a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne leginkább elérni a fiatalokat, az a közösségépítés.

Zárszóként minden résztvevő kiemelte a számára legfontosabb üzenetet. Bader: „Legyenek barátok!” – hangsúlyozta Bader. „Közösség! Ne féljenek a csendtől! Nyitott szív, nyitott fül!” – üzente a fiataloknak Bese Gergő. „Legyenek interaktívak!” – emelte ki Ridge-Newman. „Ne ítélkezzenek!” – fűzte hozzá Williams. „Bízzunk Istenben! Vigasztaljuk, lelkesítsük, bátorítsuk a fiatalokat!” – zárta le a beszélgetést Csaba testvér.

Összesen 40 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kürti Gábor
2019. szeptember 05. 20:24
Abba kell hagyni a hátrálást. A kereszténység akkor vonzó ha erős, és ésszerű mértékben radikális. Ez most nincs. Kultúrkatakombákba vonultunk, de most szinte önként. Fontos lenne még, hogy az egyház magát finanszírozza. Ettől sokkal erősebb lesz, a tagjai elkötelezettebbek. Persze lehet ebben átmenet, az állam pl. oktatási területen maradhat aktív támogató, de az alap hitéleti tevékenységet ne az állam tartsa ki.
syphax
2019. szeptember 05. 19:07
Amit ajánlok, mint fiatalok keresztény közösségé alakitásának-alakulásának útját-módját BEVÁLT, kipróbált és jelenleg is működő modell. Lényeg: plébániák, protestáns lelkészségek "árnyékában", fizikai környezetében működnek ú..n KERESZTÉNY IFJÚSÁGI KÖRÖK. FIATAL NŐK, FÉRFIAK. LÁNYOK, FIÚK A TAGJAI akár "párosan" akár szingliben--mindkettőféle létezik egy-egy ilyen ifjúsági körben. Ezek a csoportok hetenként vagy kéthetenként egy-egy napon össze jönnek--beszélgetnek, bibliát olvasnak, énekelnek, de "világi" élményeiket is megosztják egymással: családjukkal, munkájukkal, kultúrális és sport élményeikkel töltve ki az alkalmankénti 1 1/2 --2 órás időt. Kirándulni-túrázni is járnak együtt sőt. alkalmasint egyikük-másikuk kertjében-udvarán bográcsoznak, főznek...kisgyíerekestül vagy nélkülük, pappal, vagy pap nélkül mikor hogy...Szilveszterkor, nyári ünnepekkor úgyszintén együtt vannak. Van akit az irodalom érdekel, ő fölolvassa irásait--verset, egyebet--van akit a zene, néptánc-társastánc...etc...etc.Lényeg: komolyak, istenhivők, keresztények ill. keresztyének..Az életüket épitik, a családjukat vagy akinek még nincs: a jövőjüket. NEM ÁLOM NEM MESE EZ, MINDKÉT FELNŐTT FIAM ILYEN KISKÖZÖSSÉG TAGJA: FELESÉGEIKKEL, GYEREKEIKKEL JÁRVA EBBE. IGAZ, ŐK MÁR NEM TELJESEN FIATALOK, FÉLIG-MEDDIG KÖZÉPKORÚAK: EGYIK FIAM 41 ÉVES A MÁSIK 39. Lehet, a fenti cikkiró fiatalabb korosztályokra gondolt, de! Ezekben a kisközösségekben vannak fiatalabbak is, mint a fiaim, másrészt lehet ilyeneket létrehozni alapitani fiatalabbakkal is, nemcsak a "fiamkorabeliekkel".
gonterl
2019. szeptember 05. 17:40
A közösségi célra épült épületeket közösségi célra kell használni. Régen a közösséget a túlvilágtól való félelem vitte a templomokba, a mai embereket más érdekek mozgatják. Az egyházaknak tudomásul kell venniük azt, hogy az egyházi értékeken kívüli értékek felé is nyitni kell. Ha a fiatalok nem a templomokba mennek, akkor meg kell látni azokat a helyeket, ahova a fiatalok járnak, és ott mit csinálnak. Lehet, hogy a látottak nem keresztény értékeket tükröznek, de a valóság sem elhanyagolható szempont.
kizökkentidő
2019. szeptember 05. 09:10
"az egyházzal is az az egyik legnagyobb baj, hogy nem érti a 2000 után születettek nyelvét." Az egyházzal az a legnagyobb baj, hogy nem érti az Isteni rendszer működését. Még tanítja a megörökölt szövegeket (amik helyesek), mint a papagáj, de nem érti, ezért elmagyarázni sem tudja.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!