Maróth Miklós: Szigorúbban számon kell kérni a munkát a kutatókon

„Tudom, méhkaptárba dugtam a fejem, ám az, hogy a tudományban eddig nem túl nagy eredményeket felmutató, annál nagyobb öntudattal rendelkező emberek kvázi halállal fenyegetnek, inkább csak növeli a munkakedvemet” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Maróth Miklós akadémikus, akit öt évre nevezett ki az MTA-ról leválasztott kutatóintézeteket tömörítő Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot irányító testület elnökének Orbán Viktor miniszterelnök Lovász László MTA-elnök és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter konszenzusos javaslata alapján. 

Maróth a lap kérdésére válaszul kifejtette: „a kormányzatban tudatosult, hogy a magyar tudomány vezető szerepe megingott a térségben. Elkezdtünk lecsúszni. Ezzel párosult az a felismerés, hogy az Akadémia állami támogatásán lényegesen, nominálisan nem módosítottak a rendszerváltoztatás óta. Jellemzően egyébként a baloldali kormányok inkább elvettek belőle, a polgári kabinetek pedig hozzáadtak.”

Az akadémikus, az MTA volt alelnöke arra is emlékeztetett: „Kóka János lényegében fel akarta számolni, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter pedig az innovációt kérte számon rajtunk. A jelenlegi kormány most jelentősen megemelte a támogatást, cserébe azt várta el, hogy ne lyukas hordóba öntse a vizet. Ez abszolút legitim kívánság.”

Maróth Miklós kifejtette: nem tudja értelmezni azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint a kormány „bedarálta” az akadémiát, minthogy „az MTA áll, ahogy az intézeti hálózat is sértetlen”, és „csak a szervezeti forma változott meg. Kétségtelen, az Akadémia ennek nyomán kénytelen újraértelmezni a szerepét, illetve visszatérni az eredeti küldetéséhez. Ebben azonban inkább lehetőséget kellene látni.”

A jövővel kapcsolatban a frissen kinevezett elnök azt mondta a Magyar Hírlapnak: „a kutatás töretlenül folytatódik az intézetekben, az ott dolgozók keveset fognak érezni a változásból. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a munkát szigorúbban számon kell kérni, mint eddig, egyértelműsítve a követelményrendszert. A kutatás szabadsága azonban nem sérülhet.”

Végül Maróth Miklós rámutatott: nem távoznak tömegesen külföldre a fiatal kutatók. „Tömeges elvándorlásról nincsen szó, hiába hangoztak el erre vonatkozóan bizonyos jóslatok. Jómagam támogatom a külföldi tapasztalatszerzést, sőt, minden érintettet erre buzdítok. Egyúttal arra is, hogy utána jöjjenek haza, folytassák itthon a kutatást.”