Ha összekötjük a koronát meg a heraldikát, nagyon aktívan részt vettél abban, hogy a koronás címert fogadják el.
A fő hordószónok voltam. Ott kezdődik a dolog, hogy a koronát a királyság jelképének szokás tartani. A köztudatban koronája a királynak van, pedig a korona egyúttal a szuverenitás szimbóluma. Kossuth-címerről akkor beszélhetünk, amikor Mátyás király a 15. században egy címeradományt tett Kossuth Miklósnak, a későbbi kormányzóelnök egyik ősének. Az úgynevezett Kossuth-címert, amit 1945 után kaptak fel, valójában az 1918-as Károlyi-címer, mert Károlyi abban a hiszemben, hogy a korona a királyság szimbóluma, levetette az államcímerről. Ezt általában úgy hajtották végre, hogy egyszerűen bicskával a bélyegzőből kivágták a koronát. Az ún. Kossuth-címernek az a legjobb kontrája, hogy Kossuth 1849-ben emigrációba vonult, majd kiment Amerikába, és nyomtatott bankjegyeket. Azokon még a korona nélküli címer van. Amikor pedig 1860-61-ben kitört az olasz-Habsburg háború, a Londonban élő Kossuth elhatározta, hogy a román fejedelemségeken keresztül betör Erdélybe. Ismét bankjegyeket nyomtatott, hogy majd ezzel leváltják az osztrák pénzeket, de ezeken már a koronás címer van, és Kossuth aláírása pedig szinte belelóg a Szent Koronába. Inkább lehetne korona nélküli vagy koronátlan címernek nevezni, nem pedig Kossuth-címernek. 1946. február 1-jén Magyarország államformája köztársaság lett, de a hivatalos Magyar Közlöny, ami a címlap felső részében mindig az államcímert hozta, még 1946 májusában (június 5. az első koronás címer nélküli szám – szerk.) is koronával jelent meg, jóllehet az úgynevezett Kossuth-címer volt az államcímer. Ezt váltotta a rákosista címer, amit 1956-ban kivágtak a zászlókból. A Rákosi-címernek nincs pajzsa, tehát egy teljesen antiheraldikus címer. Csak azért címer, mert az alkotmány szövege címernek nevezi. Aztán a Kádár-korszakban jött a második borzasztó címer, ami legalább heraldikus volt, mert volt pajzsa.
Volt esélye, hogy a rendszerváltáskor ne a Szent Koronás címert fogadják el?