A félelmet szabályozni nem lehet

„Péntek délután öt óra van. Teljes készültségben várjuk, hogy megérkezzenek a Budaházy testvérek, hogy megzavarjanak egy újabb eseményt, amelynek témája meleg és leszbikus gyerekek iskolai bántalmazásának csökkentése. Már napokkal korábban egyeztettünk a rendőrséggel, biztonsági cégekkel, élesítettük a házirendünket és a biztonsági szabályzatunkat. Mindenki fel van készülve, mindenki tudja a feladatát.

A 2019-es Budapest Pride-ot megelőző hónapban több LMBTQ-témájú eseményt zavartak meg vagy próbáltak megzavarni szélsőségesek. Volt, hogy az óbégatás közben a gyanú szerint a WC-t verték szét, volt, hogy megrángatták az Amnesty International egyik munkatársa karját, volt hogy a hangoskodás miatt 25 percet csúszott egy előadás kezdése. Az üzenet világos volt: most már nemcsak a Budapest Pride felvonulás lesz a terrorcselekménnyel vádolt Budaházy György és társai célpontja, hanem a júniusi, úgynevezett Pride-hónap beszélgetései, vitaestjei is.

A szélsőségesek célpontváltása érthető. Az elmúlt években egyre kevesebben mentek már csak el a szélsőségesek ellentüntetéseire. Ennek lehet az oka, hogy az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) emberek társadalmi elfogadottsága növekszik, és lehet az is, hogy a Pride szervezői és a rendőrség egyre hatékonyabban csukták be azokat a kiskapukat, amelyek kihasználásával meg lehetett zavarni a békés gyülekezést. Több száz rendező, jogi megfigyelők, és a rendőrség koordinált munkája nyomán az elmúlt években egyre csökkent a felvonuláson történt bűncselekmények száma. 2019-ben, hosszú idő óta a »legbékésebb és legszabadabb« felvonulást lehetett megtartani, amit a rendőrség a legtöbb helyen már nem kordonokkal, hanem élőerővel is biztosítani tudott. A szinte teljes szélsőjobbos celeb-szcénát felvonultató hőbörgésre is, Budaházystól és Toroczkaistól, nagyjából 25 követőjük volt kíváncsi.

A zavarkeltők fókusza így évről-évre tevődött át a felvonulásra érkezők, illetve az onnan távozók zaklatására, sok esetben bántalmazására. A Háttér Társaság jelentős eredményeket ért el az elkövetők felelősségre vonásában, mégis sokan, a bántalmazástól tartva, abban a pillanatban teszik be a táskájukba a szivárványos kendőket és kitűzőket, amint elhagyják a Budapest Pride menetét. Bár a színes, szabad felvonulást már megzavarni nem lehet, a hazafelé tartók vegzálása és a Pride hónap eseményeinek a megzavarása ugyanazt a célt szolgálja. Ahogy a Budaházyék fogalmaztak: még a végén »egy jó hangulatú utcabállá fajul az egész«. A Pride hónap kerekasztal-beszélgetésein sokszor néhány tucat ember vesz részt. Amikor Budaházyék öten-hatan elmennek »megtekinteni« egy beszélgetést az iskolai elfogadásról és a szabad véleménynyilvánítás kereteit meghaladva élőben közvetítik a saját provokációjukat, két csoportnak üzennek. Üzennek az összes többi eseményeken résztvevő LMBTQ embereknek és szövetségeseiknek, akiket félelemkeltéssel próbálnak meg eltántorítani a részvételtől és üzennek a még elő nem bújt, a közösséghez még nem tartozó embereknek is, hogy jobb, ha csendben maradnak és nem beszélnek nyilvánosan az életükről, a nehézségeikről és nem követelik hangosan a jogegyenlőséget és a társadalmi elfogadást.”