„Egy a tábor!” – életképek Tusványosról

Idén harmincadik alkalommal rendezték meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, Tusnádfürdőn. „Egy a tábor!” – hirdeti minden molinó, plakát és roll-up a környéken. Azok a célok, amelyeket a szervezők harminc évvel ezelőtt a zászlajukra tűztek, még ma is aktuálisak. Európa még mindig megosztott – a kontinens egységesüléséhez viszont már nem lehet megkerülni a közép-európai országokat. Az idei évforduló arról is szólt, hogy harmincéves a közép-európai együttműködés.

Az eltelt idő ellenére a mai napig küzdeni kell a vasfüggöny utolsó maradványainak lebontásáért. A cél induláskor is ugyanez volt. Van azonban ok az ünneplésre jócskán, hiszen ahogy Németh Zsolt, a fesztivál egyik alapítója fogalmazott: „Harmincéves az az európai újraegyesülési folyamat, amelyben mi nagyon karakteres magyar elvárásokat támasztunk”. A rendszerváltás óta éppen harminc év telt el, így a legfontosabb értékünk, a szabadságunk is kerek évfordulót ünnepelhet.

Hova érkezünk?

Először is égig érő hegyek és dús, mélyzöld fenyőerdők közé, ameddig a szem ellát. Kanyargós főút, rendezett utcácskák, a lustán szaladó Olt folyó,

Ez az a hely, ahol a programok között mindenki találhat kedvére valót. A legfiatalabbaktól a legidősebbekig, földrajzi és politikai hovatartozástól függetlenül (ez utóbbi persze állandó és kimeríthetetlen vitatéma). Az idei, kerek születésnapi repertoár igencsak színesre sikerült. A nappali politikai- és közéleti előadásokat és beszélgetéseket a napnyugtával felváltják a legkülönbözőbb zenei műfajok és a véget nem érő, kocsmai világmegváltó eszmecserék.

Kiállítások, könyvbemutatók, ízes viták és még ízesebb ételek is helyt kaptak a programban. Az éttermek a tradicionális magyar konyha legkedveltebb fogásait a modern street food élménnyel ötvözték. A különböző helyszíneken kínált borok és pálinkák a Felvidék, Délvidék, Erdély és az anyaország különböző területeiről valók, és magukban hordozzák mind az adott vidék sajátosságait, mind az ott élők karakterét.

A legkisebbeket minden nap rajzfilmek szórakoztatták, de színezhettek, társasozhattak, vagy éppen kedvükre huszárviseletbe bújhattak. A gyermekeknél persze a sárban való dagonyázás élménye sem maradhatott ki, ám különösen jó volt látni, hogy a szülők hagyják nekik, nem vitték túlzásba a féltést és a tiltást. Hiszen a természetben vagyunk, így ha eső van, sár is van, ha pedig sár van, sáros gyermek is lesz.

A kiállítások kedvelői sem maradtak élmény nélkül: több helyszínen is tekinthettek meg különböző tárlatokat az ide érkezők. Megelevenedtek a Rákóczi-szabadságharc legfontosabb mozzanatai, vagy épp magyar feltalálókról tudhattak meg többet az érdeklődők, az elmúlt századoktól egészen a legújabb nemzedékekig.

Tusványos továbbra is egyedi:

Alakulása óta persze számtalan követőre talált az ötlet, így Tusványosnak mára sok-sok kishúga, kisöccse, unokatestvére született a Kárpát-medence különböző szegleteiben.

Ami hiányzik viszont, az a román-magyar párbeszéd. A két ország közti, nem túl kedvező politikai csillagállás miatt évről évre elmarad ennek a lehetősége.

ennek a régi hagyománynak a megkopása a szervezők egyik legnagyobb szívfájdalma.

Buli és politika

Tusványoson egymás mellett lángosoznak és tunkolják a szalmakrumplit  a ketchupba a legfiatalabb fesztiválozók és a legbefolyásosabb politikusok. Az évforduló miatt a szervezők különösen sok érdekes embert, témát és műhelybeszélgetést hoztak Tusványosra: a szokásos aktuálpolitikai irányvonalakon túl hangsúlyos volt még a rendszerváltás témája, valamint az európai parlamenti választások hatására kialakuló új helyzet elemzése, magyarországi és erdélyi magyar perspektívában is.

Az erdélyi magyar politika ügyében is többféle gondolkodásmód kapott helyet és fért meg békében egymás mellett. Az ütköző vélemények képviselői egy asztalhoz tudtak ülni, és olyan témákat vettek elő, mint például az autonómia kérdése, amelyről – ahogy Toró T. Tibor, az esemény másik fő szervezője fogalmazott –

Az utolsó előtti nap délelőttje minden évben Orbán Viktor előadásáról szól. A magyar miniszterelnök évről-évre Tőkés Lászlóval együtt mondja el hagyományossá vált tusványosi beszédét, amit nagy nemzetközi figyelem is övez. Most sem történt ez másképp.

Mielőtt azonban az ember úgy érezné megcsömörlött a politikai és közéleti témáktól és eszmecseréktől, éppen időben érkezik a váltás. Átveszi a főszerepet a zene. Idén olyan zenekarok jöttek el, akik az elmúlt táboroknak is visszatérő vendégei voltak, és akik a közönség szerteágazó zenei igényeit a leginkább kit tudták elégíteni. Ott volt a Quimby, Ákos, a Kiscsillag, Nagy Feró, Szabó Balázs, a Magna Cum Laude, a Magashegyi Underground, a Bagossy Brothers Company, az Intim Torna Illegál, de rajtuk kívül csodálatos népzenészeink és egy csomó DJ is gondoskodott a jó hangulatról.

De mikor érdemes jönni?

Tusványosra bármelyik nap jó megérkezni, hiszen nincs kényszere az embernek heti bérletet vásárolni. A belépés délután négyig ingyenes, minden nap új karszalaggal látogathatók a programok. Ennek a rendezvénynek

ami évről-évre megvalósul, hogy ez a sajátos légkörű egy hét létrejöhessen Székelyföld szívében.

Még a legutolsó napon is látni olyanokat, akik éppen megérkeznek a helyszínre. Nagy túrazsák, polifoam, hálózsák, színes virágfüzér a nyakban, strandpapucs.

Fontos tanulság: noha érkezni bármikor lehet és érdemes, a szállás lefoglalásáról és megszervezéséről jó előre gondoskodni kell.
A sátortábor és a sátrak között gombamód virító kis faházak lakói reggelente a meleg elől megindulnak befelé a programsátrak felé. Van, aki előadásra igyekszik, van, aki bedobni egy hideg fröccsöt, hogy – ahogyan mondják – „elviselhetőbb legyen a létezés”. Néha egy-egy üvöltés-hullám söpör végig a táboron, amelybe szinte minden táborlakó becsatlakozik. Furcsa jelenség ez,

Ahogy haladunk befelé a sűrűjébe, mind a napnak, mind a tábornak, úgy válnak a szemünk elé táruló képek is egyre izgalmasabbá. Kisebb-nagyobb csoportok mindenfelé, ameddig a szem ellát. Az Olt partján fiatalok pálinkáznak, pöfékelnek, vagy csak fáradtan elnyúlva fekszenek és pihenik ki az előző éjszaka fáradalmait. Mellettük betyárruhás férfiak pipáznak, pödörgetik a bajszukat. Kicsit odébb politikusok sustorognak, nyilatkoznak a sajtónak. Az egyik asztalnál fiatal kutatók egy csoportja beszélget, a másiknál népzenészek hangolják a brácsát és a hegedűt, a harmadiknál pedig az egyik főtt kukoricát áruló néni éppen Csíki sört kortyolgat.

Estére persze megváltozik minden. A hegyek ijesztővé sötétednek, a levegő hirtelen lehűl, indul a mulatás és egyre többeknek válik egyre nehézkesebbé az egyenes, stabil járás. De másnapra újra minden és mindenki visszaszelídül. A

szellemében a „repohár” elérte Tusványost is.

A rendezvény ideje alatt fél literes visszaválthatós poharat vásárolhattak a tudatos életmódot folytatni kívánók. A pohár ára tíz lej (~ hétszáz forint) volt, aki abból ivott, az italok árából kedvezményt kapott. Noha infrastrukturális szempontból Tusnádfürdő nem része a legfejlettebb világnak, a szervezők igyekeztek ezt a lehető legjobban kezelni. Az áram, az internet és a mikrofonok néha-néha akadoztak, de hamar hozzá lehetett szokni – mint mindenhez itt a székely hegyek közötti, immár három évtizede létező fesztiválon.

fotó: V.T.