Szűcs Sándor: a magyar futball elfelejtett mártírja

2019. június 07. 09:54

A Rákosi-korszak egyik legsötétebb epizódja volt, amikor koncepciós perben hazaárulásért, fegyveres és csoportos határsértésért ítélték halálra Szűcs Sándor válogatott labdarúgót.

2019. június 07. 09:54
Pongrácz Bálint László

"Bár június 4-ről minden magyarnak elsőként a gyászos trianoni békediktátum jut eszébe, ezen a napon egy másik szomorú eseményre is emlékezni kell. 1951. június 4-én végezték ki a koncepciós perben hazaárulásért, fegyveres és csoportos határsértésért elítélt Szűcs Sándor válogatott labdarúgót. Az ítélet célja a példastatuálás volt, a disszidálások növekvő száma miatt. A szocializmus későbbi évtizedeiben azonban inkább igyekeztek elhallgatni az ügyet.

Szűcs Sándor 1921-ben született, az Aranycsapat tagjaitól nagyjából öt évvel volt idősebb, sokukhoz baráti szálak is fűzték. Tizenhat évesen lépett először pályára az NBI-ben és tizenkilenc évesen húzhatta fel első alkalommal a magyar válogatott mezét. A tehetséges középhátvéd ezt követően még tizennyolcszor lépett pályára a nemzeti tizenegy tagjaként, mielőtt pályafutása, egyben az élete is a kommunista diktatúra áldozata nem lett.

Szűcs egy balatoni nyaralás alkalmával ismerkedett meg a férjezett Kovács Erzsébet táncdalénekessel, az ismeretségből rögtön szerelem lett. A viszonyt titkolni próbálták, hiszen Szűcs is házas volt, ám a kapcsolat hamar kitudódott. És a történet, ami nyugaton egy francia vígjáték cselekményét szolgáltathatta volna, a szocializmusban életek tragédiáját jelentette. A Belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa csapatában természetesen nem volt megengedett, hogy valaki ilyen, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető viszonyt folytasson. A folyamatos igazoltatások, zaklatások, a klubvezetés általi félreállítás és számonkérés, valamint az internálással való fenyegetés hatására végül

a pár a külföldre menekülés mellett döntött.

A Rákosi-vezetés az ebben az időben a tehetősebb sportolók és művészek körében egyre növekvő disszidálási kedv visszaszorítását a megfelelő példa statuálásával képzelték megoldani. Így a válogatott sportoló ideális áldozatot jelentett rendszernek. Mivel Szűcsnek ajánlata volt az AC-Milantól, az osztrák határon át Olaszország irányába tervezett a párjával menekülni. A határátkelés megszervezésére az embercsempész, beépített ÁVH-ügynök Kovács Józsefet, ismerősét kérte fel. Az „akció” tökéletesen magán viselte az ávós módszerek kézjegyeit: a hatóságok által előre megtervezett szökést végül a határtól hatvan kilométerre lévő Vas megyei Nagytilajon tartóztatták fel, a szökésben lévő pár abban a hitben volt, hogy már egy határ menti településen vannak. Ezenfelül a tégla Kovács gondoskodott arról, hogy Szűcsnél fegyver is legyen a letartóztatásakor.

A koncepciós per gyorsított eljárásban, a nyilvánosság kizárásával folyt le. Szűcsék egyszer sem beszélhettek a kirendelt védőjükkel. Az ítéletet egy olyan törvényerejű rendelet alapján hozták, amely sohasem került kihirdetésre. Szűcs Sándort, mivel a „rendőrcsapat” Újpest labdarúgójaként katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személynek minősült és a határsértést fegyveresen követte el, 1951. május 19-én halálra ítélték. A másodfokú bíróság egy héttel (!) később helybenhagyta az ítéletet, amit június 4-én végre is hajtottak. Mire csapattársa, Szusza Ferenc, Puskás és Bozsik a honvédelmi miniszter, Farkas Mihály közbenjárását tudták kérni, sporttársukat már kivégezték.

Szűcs Sándor letartóztatása és kivégzése hű képet mutat a kommunista diktatúra értelmetlen barbárságáról és jogi visszásságairól.

De más miatt is érdemes és kell megemlékeznünk a válogatott labdarúgó mártírságáról: míg Rákosi Mátyás az elrettentő példa erejében hitt, a kádári puha diktatúra inkább elfelejteni szerette volna a kínos esetet. Mindezt persze az Aranycsapat hírnevéből való politikai tőke kovácsolása közben. Szűcs Sándor halálhírét a rendszerváltásig nem hozhatták nyilvánosságra, senki nem beszélt róla, még sírjának pontos helye is államtitok volt. A Szűcs életét kutató Gazdag József sportszakíró fogalmazásában, ahogy sokan másokat, úgy „a labdarúgót is törölni akarták a kollektív emlékezetből”.

Ahogy az élet más területén, úgy a sportéletben is igaz, hogy a kommunista diktatúra bűneit hajlamosak vagyunk a későbbi évtizedek enyhébb légkörének és meglehetős kényelmének fényében elfelejteni. Szűcs Sándorra az őt követő évtizedek futballsikerei miatt nem emlékezik méltón sem a sportág, sem a közélet. A kortársak egybehangzó véleménye alapján tehetsége és szorgalma alapján az Aranycsapatban lett volna a helye. Amikor azt halljuk, hogy a magyar labdarúgás mégiscsak a szocializmus alatt érte el legnagyobb sikereit, jusson eszünkbe, hogy ez nem emiatt, hanem ennek ellenére történt.

A sportéletben nem érdemes, és mondhatni szakmaiatlan feltenni a „mi lett volna ha” típusú kérdést. Szűcs Sándor története alapján azonban mégis sok futball-fanatikusban felmerülhet a gondolat: vajon nem pont egy rutinos középhátvéd hiányzott az NSZK elleni vb-döntőn? Lett volna 6-3, ha Szűcs helyett a későbbi Aranycsapat másik tagja kísérel meg nyugatra menekülni egy jobb élet reményében? Megremegett volna a kommunista diktatúra keze a hazaárulással szintén megvádolt Grosics, a polgári-reakciós családból származó Hidegkuti vagy „a Sváb”, bajkeverő Puskás Öcsi esetleges halálos ítélete felett? Erre talán tudjuk a választ."

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zakar zoltán béla
2019. június 07. 15:44
AprÓCSKA bagatell/ Szeplőhegyi anzix ...
Fiorini
2019. június 07. 14:45
https://web.archive.org/web/20160817170700/http://fociazeletunk.blogspot.hu/2014/09/a-futballistaper-szucs-sandor.html
Fiorini
2019. június 07. 14:44
"A játékos a Bp. Dózsa sportolójaként a kor szokásainak megfelelően főfoglalkozásban rendőrtiszt volt, vagyis fegyveres rendvédelmi szerv tagja... Kovács Erzsitől tudhatjuk, hogy az akció már-már kalandregényekbe illő forgatókönyv szerint zajlott: az országhatár előtt Kovács József megkérte Szűcsöt, hogy vegye elő a fegyverét, sőt a biztonság kedvéért biztosítsa is ki." Vagyis úgy akart disszidálni, hogy magával vitte a saját szolgálati fegyverét. A határnál meg elővette. Ez biztos, hogy így volt, mert mindenki ezt mondja, a barátnője is, még most is, nemcsak akkor. Hogy lehetett szegény Szűcs ennyire ostoba? Egy rendőrtiszt (aki felesküdött a haza védelmére elvben) a csőre töltött szolgálati fegyverével a kezében indul meg tiltott határátlépni. Erre nem válasz, hogy az AVH beépített ügynöke olyan szépen kérte. Mit akart Szűcs azzal a fegyverrel csinálni? Azt kizárhatjuk, hogy tudomisén öngyilkos lenni, ha valami balul üt ki -- mert abban is mindenki egyetért, hogy szentül hitte, sztárfocistaként nem lehet semmiből komoly baja. Tehát nyilván lőni akart arra, aki az útjába áll. Tulajdonképpen hogy gondolta ezt?
mukk
2019. június 07. 14:18
Kovács Erzsit nem végezték ki, őt "csak" lesittelték, később még azt is megengedték neki, hogy visszatérjen a pályára, így ismét népszerű lett. Amit nem értek az az, hogy Erzsi a rendszerváltást követően ennyi szenvedés után miért nyalt be a komcsiknak és a libsiknek. Lásd még Mécs Imre, valamint Nagy Imre lánya, akik szintén zenészek. Számomra az ilyesmi emberileg, erkölcsileg felfoghatatlan.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!