Húsz ország részvételével alakult budapesti székhelyű Onkológiai Akadémia

A rákutatás- és gyógyítás területén nagy jelentőségűnek nevezte a Budapesten megalakult Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémiát az emberi erőforrások minisztere. Kásler Miklós szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, a húsz ország részvételével megalakult nemzetköz tudós testület összefogja az onkológia területén meglévő tudásanyagot, és azokat az országok egymással megosztva jelentős lépés érhető el a megelőzésben és a kezelésben. Kiemelte, partneri együttműködésre van szükség a régiós országok között ahhoz, hogy a rákos megbetegedéseket vissza lehessen szorítani, de az országok között közös munka megjelenhet például a gyógyszerinnovációban és klinikai kutatásokban is. Közölte, az akadémia budapesti székhellyel működik, létrejöttéhez a magyar állam 500 millió forinttal járult hozzá.     

Ledia Lazeri, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyarországi irodájának vezetője örömét fejezte ki az akadémia megalakulása kapcsán, amelyet innovatívnak minősített, és a WHO támogatásáról biztosította a testületet. 

Ulrik Ringborn, a svéd Karolinska Intézet főigazgatója arról beszélt, hogy a fő célkitűzés a rákos betegségek megelőzése. Mint mondta, a tudomány fejlődésével egyre többet tudunk a különböző tumortípusokról, de ezzel együtt a gyógyítás hatékonyságát is növelni kell, ehhez pedig személyre szabott terápia szükséges.

Peter Boyle, a lyoni székhelyű Nemzetközi Prevenciós Kutató Intézet (IPRI) igazgatója kitért arra: az akadémia megalakítása egy huszonöt éves közös munka eredménye. Hozzátette: a testület egyik célja, hogy az oktatás és kutatás területén is minél gyorsabb tapasztalatcsere történjen.

Julio E. Celis, a dán rákkutató Központ társigazgatója szintén örömét fejezte ki az akadémia megalakulása kapcsán, és mint fogalmazott, nincs olyan ország, amely egyedül meg tudna birkózni a daganatos betegségek adta feladatokkal. Véleménye szerint meg kell szervezni a tudományos munkát, amire a most létrejött testület jó példa, és kerülni kell a gyógyításban résztvevők és a szakpolitika közötti elszigetelődést. 

(MTI)