A beszerzések érdekében a vádlottak olyan cégeket alapítottak, amelyek számos esetben egyéb gazdasági tevékenységet nem is végeztek. Külföldi vezetőjük nem is tudott a céget érintő adóelkerülő kereskedelmi tevékenységről, vagy ha tudott róla, csak a nevét adta, ténylegesen a gazdasági események szervezésében, lebonyolításában, a számlázásban nem vett részt. A cégeket a vádlottak időről-időre váltották, lecserélték, illetve az egyes társaságokon belül is több alkalommal hajtottak végre ügyvezetőváltást.
A váddal érintett közösségi beszerző, belföldi továbbértékesítő vagy a termékeket végül felhasználó cégek számára a cégláncolatok kialakítása a kedvező adózási pozíció elérése miatt volt jelentős. A termékeket az Európai Közösségek területéről megszerző és a behozatalt „papíron” végző gazdasági társaságok az első belföldi forgalomba hozatal során felmerülő általános forgalmi adó összegét ugyanis nem fizették meg.
A fiktív számlákat összesen öt, úgynevezett haszonhúzó gazdasági társaság használta fel könyvelésében és adóbevallásaiban, ezek közül egy kecskeméti, egy debreceni, kettő sárospataki és egy sátoraljaújhelyi székhellyel rendelkezett.