Ki fogja ellátni az időseket?

Köztudott, hogy öregszik a társadalmunk, de arról ritkán esik szó, hogy pontosan milyen most a népesség szerkezete, és arról sem tudunk sokat, hogy ez milyen problémákat okoz az érintetteknek és az egész társadalomnak.

Ezekről a kérdésekről van szó Gyarmati Andrea szociológus, a Jól-lét Közhasznú Alapítvány munkatársának a Friedrich Ebert Stiftung (a német szociáldemokraták pártalapítványa) megrendelésére készült tanulmányában, amelyet a napokban az alapítvány „Idősödés Magyarországon” címmel rendezett budapesti konferenciáján mutatott be.

Gyarmati munkája szerint

Miközben az idősgondozási szükséglet egyre nő Magyarországon, otthonközeli ellátás (házi segítségnyújtás) mindössze a korcsoport 7%-a számára elérhető.

A szakellátást az idősek otthonában 3%-uk tudja igénybe venni, a várakozók száma folyamatos növekedés mellett jelenleg is meghaladja az ellátást igénybe vevők felét. Az utóbbi nyolc évben állami fenntartásban működő idősek otthonában új férőhely nem jött létre.

­ Az önkormányzatok kötelező feladata az alapszolgáltatások (étkeztetés, házi segítségnyújtás) biztosítása, de a kapacitások egyenlőtlenül oszlanak el: van település, ahol az idősek 80%-a számára biztosított az ellátás, máshol csak néhány százalékban. Az időseknek pedig csak harmada tud arról, hogy mire lenne jogosult.

A professzionális gondozók száma csökken, mivel a szociális területen a legalacsonyabbak a bérek az egész nemzetgazdaságon belül, így a betöltetlen álláshelyek száma 2010 óta folyamatosan nő. A professzionális gondozók átlagéletkora 50 év körül van, hamarosan tömegesen fognak nyugdíjba vonulni. Egyre több pozíciót szakképzetlen közmunkások töltenek be.

­

Gyarmati Andrea

A családi gondozók becsült száma 400-500 ezer fő, ami európai összehasonlításban alacsony, és várhatóan tovább csökken majd, mert

A magyar állam jelenleg a GDP 0,4%-át költi idősek ellátására, bár az összeg évről évre minimálisan emelkedik. ­Gyarmati következtetése szerint ha az állam nem értékeli át a saját szerepét a gondozási krízisben, egyre nagyobb számban maradnak majd a rászoruló idősek ellátás vagy bármilyen gondozói segítség nélkül.

Az általa hivatkozott jóléti állammal és informális gondozással kapcsolatos kutatások szerint minél nagyobb az állami részvétel (például nagyobb a finanszírozás, több a férőhely, tehermentesítő szolgáltatások vannak, a családi gondozók munkáját elismerik és honorálják), annál nagyobb arányban vesznek részt a családok is az idősek gondozásában.

Ebből pedig az is következik, hogy az állami kivonulás következtében nem hogy nem nő meg a családi gondozás aránya, hanem éppen hogy csökken: csak azok veszik magukra a gondozással járó terheket, akiknek nincs más választásuk

Tovább élünk, de milyen minőségben?

A tanulmány bemutatását követő kerekasztal-beszélgetésen Adamik Mária szociológus, Gál Róbert, a KSH Népesedéstudományi Kutatóintézetének munkatársa, Talyigás Katalin szociológus-szociálpolitikus vettek részt, a moderátor Büttl Ferenc, a Megújuló Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke volt.

Nem elkülönülten, hanem a társadalmi reprodukció szerves részeként kell kezelni az idősödést – hangsúlyozta Adamik Mária. A szociológus szerint

és az új generációk ellátása, például a bölcsődék mellett az idősek ellátását is egyenértékű módon kellene biztosítani.

„Az ilyen konferenciáknak mindig rettentően borongós a hangulata, és általában enyém a hálátlan szerep, hogy a jó híreket mondjam” – jelentette ki Gál Róbert, aki szerint önmagában pozitívum, hogy az idősgondozás mint téma előkerült, hiszen míg a nyugdíjak kérdése folyamatosan napirenden van, erről ritkán beszélnek.

Ki az, aki idős? Ez egy nagyon képlékeny dolog, hiszen

és más életkorban kezdődött huszonöt éve, mint ma, sőt huszonöt év múlva is más életkorban fog kezdődni – jelentette ki a KSH munkatársa.

A munkaerőpiacról kilépők átlagos életkorában várható hátralévő évek száma 1992 és 2016 között szinte nem változott, miközben a születéskor és a hatvan éves korban várható élettartam az elmúlt negyedszázadban egyaránt jelentősen nőtt. Ma az emberek sokkal tovább tudnak dolgozni, mint korábban – ismertette Gál. Emellett az ötvenöt-hatvannégy éves korúak kétharmada rendelkezik minimum érettségivel, ez a kilencvenes években mindössze húsz százalék volt, nem csoda, hogy ez a korosztály tovább tud dolgozni. Az egészségügy és a felnőttképzés fejlesztésével lehet tovább javítani a helyzeten, ha ezt megtesszük, az időskor, a gondozást igénylő életszakasz még később fog kezdődni.

Talyigás Katalin szerint valóban tovább élnek az emberek, de nem mindegy, hogy milyen körülmények közt töltik életük utolsó éveit. Több mint százezren élnek százezer forintnál alacsonyabb nyugdíjból, és óriási társadalmi különbségek vannak. Az élet utolsó szakasza nagyon nehéz, és nem mindegy milyen környezetben élnek az idős emberek. „A tanulmány szerint hét százalék részesül ellátásban, de vajon mi van a kilencvenhárom százalékkal?” – fogalmazott.

Úgy vélte,

mert nagyon sokszor ők látják el az időseket. A nem elégséges állami ellátás miatt az állampolgárokra hárul ez a nehéz feladat, ami komoly terhet ró rájuk – mondta, végső soron politikai szemléletváltást sürgetve.