Egyre több idősnek nincs már élő gyermeke, sokan vándorolnak ki, valamint nő a válások száma is. Magyarországon folyamatosan nő az idősgondozási szükséglet, miközben kevés az ellátásra szánt összeg és a gondozói kapacitás. Mi most a helyzet és mi lehetne a jövőben a családok és az állam szerepe? Szakértők vitatkoztak. Tudósításunk.
2019. május 03. 12:32
p
0
0
164
Mentés
Köztudott, hogy öregszik a társadalmunk, de arról ritkán esik szó, hogy pontosan milyen most a népesség szerkezete, és arról sem tudunk sokat, hogy ez milyen problémákat okoz az érintetteknek és az egész társadalomnak.
Ezekről a kérdésekről van szó Gyarmati Andrea szociológus, a Jól-lét Közhasznú Alapítvány munkatársának a Friedrich Ebert Stiftung (a német szociáldemokraták pártalapítványa) megrendelésére készült tanulmányában, amelyet a napokban az alapítvány „Idősödés Magyarországon” címmel rendezett budapesti konferenciáján mutatott be.
Gyarmati munkája szerint
1,8 millió 65 év feletti ember él hazánkban és 1,3 milliónyian valamilyen korlátozottsággal élnek.
Miközben az idősgondozási szükséglet egyre nő Magyarországon, otthonközeli ellátás (házi segítségnyújtás) mindössze a korcsoport 7%-a számára elérhető.
A szakellátást az idősek otthonában 3%-uk tudja igénybe venni, a várakozók száma folyamatos növekedés mellett jelenleg is meghaladja az ellátást igénybe vevők felét. Az utóbbi nyolc évben állami fenntartásban működő idősek otthonában új férőhely nem jött létre.
Az önkormányzatok kötelező feladata az alapszolgáltatások (étkeztetés, házi segítségnyújtás) biztosítása, de a kapacitások egyenlőtlenül oszlanak el: van település, ahol az idősek 80%-a számára biztosított az ellátás, máshol csak néhány százalékban. Az időseknek pedig csak harmada tud arról, hogy mire lenne jogosult.
A gondozási deficit egyre jobban növekszik.
A professzionális gondozók száma csökken, mivel a szociális területen a legalacsonyabbak a bérek az egész nemzetgazdaságon belül, így a betöltetlen álláshelyek száma 2010 óta folyamatosan nő. A professzionális gondozók átlagéletkora 50 év körül van, hamarosan tömegesen fognak nyugdíjba vonulni. Egyre több pozíciót szakképzetlen közmunkások töltenek be.
Gyarmati Andrea
A családi gondozók becsült száma 400-500 ezer fő, ami európai összehasonlításban alacsony, és várhatóan tovább csökken majd, mert
egyre több idősnek nincs már élő gyermeke, sokan vándorolnak ki, valamint nő a válások száma.
A magyar állam jelenleg a GDP 0,4%-át költi idősek ellátására, bár az összeg évről évre minimálisan emelkedik. Gyarmati következtetése szerint ha az állam nem értékeli át a saját szerepét a gondozási krízisben, egyre nagyobb számban maradnak majd a rászoruló idősek ellátás vagy bármilyen gondozói segítség nélkül.
Az általa hivatkozott jóléti állammal és informális gondozással kapcsolatos kutatások szerint minél nagyobb az állami részvétel (például nagyobb a finanszírozás, több a férőhely, tehermentesítő szolgáltatások vannak, a családi gondozók munkáját elismerik és honorálják), annál nagyobb arányban vesznek részt a családok is az idősek gondozásában.
Ilyen esetekben ugyanis megoszlik a teher, így sokkal nagyobb az önkéntes bevonódás.
Ebből pedig az is következik, hogy az állami kivonulás következtében nem hogy nem nő meg a családi gondozás aránya, hanem éppen hogy csökken: csak azok veszik magukra a gondozással járó terheket, akiknek nincs más választásuk
Tovább élünk, de milyen minőségben?
A tanulmány bemutatását követő kerekasztal-beszélgetésen Adamik Mária szociológus, Gál Róbert, a KSH Népesedéstudományi Kutatóintézetének munkatársa, Talyigás Katalin szociológus-szociálpolitikus vettek részt, a moderátor Büttl Ferenc, a Megújuló Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke volt.
Nem elkülönülten, hanem a társadalmi reprodukció szerves részeként kell kezelni az idősödést – hangsúlyozta Adamik Mária. A szociológus szerint
teljes életútban kellene gondolkodni,
és az új generációk ellátása, például a bölcsődék mellett az idősek ellátását is egyenértékű módon kellene biztosítani.
„Az ilyen konferenciáknak mindig rettentően borongós a hangulata, és általában enyém a hálátlan szerep, hogy a jó híreket mondjam” – jelentette ki Gál Róbert, aki szerint önmagában pozitívum, hogy az idősgondozás mint téma előkerült, hiszen míg a nyugdíjak kérdése folyamatosan napirenden van, erről ritkán beszélnek.
Ki az, aki idős? Ez egy nagyon képlékeny dolog, hiszen
az időskor teljesen más életkorban kezdődik Svédországban, mint Bulgáriában;
és más életkorban kezdődött huszonöt éve, mint ma, sőt huszonöt év múlva is más életkorban fog kezdődni – jelentette ki a KSH munkatársa.
A munkaerőpiacról kilépők átlagos életkorában várható hátralévő évek száma 1992 és 2016 között szinte nem változott, miközben a születéskor és a hatvan éves korban várható élettartam az elmúlt negyedszázadban egyaránt jelentősen nőtt. Ma az emberek sokkal tovább tudnak dolgozni, mint korábban – ismertette Gál. Emellett az ötvenöt-hatvannégy éves korúak kétharmada rendelkezik minimum érettségivel, ez a kilencvenes években mindössze húsz százalék volt, nem csoda, hogy ez a korosztály tovább tud dolgozni. Az egészségügy és a felnőttképzés fejlesztésével lehet tovább javítani a helyzeten, ha ezt megtesszük, az időskor, a gondozást igénylő életszakasz még később fog kezdődni.
Talyigás Katalin szerint valóban tovább élnek az emberek, de nem mindegy, hogy milyen körülmények közt töltik életük utolsó éveit. Több mint százezren élnek százezer forintnál alacsonyabb nyugdíjból, és óriási társadalmi különbségek vannak. Az élet utolsó szakasza nagyon nehéz, és nem mindegy milyen környezetben élnek az idős emberek. „A tanulmány szerint hét százalék részesül ellátásban, de vajon mi van a kilencvenhárom százalékkal?” – fogalmazott.
Úgy vélte,
az állam és az önkormányzatok mellett a család szerepe nagyon fontos,
mert nagyon sokszor ők látják el az időseket. A nem elégséges állami ellátás miatt az állampolgárokra hárul ez a nehéz feladat, ami komoly terhet ró rájuk – mondta, végső soron politikai szemléletváltást sürgetve.
A TISZA Párt elnöke „céljai elérése érdekében mindenkin keresztül gázolva a magyar nyugdíjasokat emberi méltóságában sérti meg” – mutatott rá korábban az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke.
Donald Trump győzelme nemcsak az Egyesült Államok, hanem a globális konzervatív mozgalmak számára is új lehetőségeket nyit. A Danube Institute konferenciája a NATO, Ukrajna és Izrael kapcsán vizsgálta a lehetséges változásokat.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
p
0
0
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 164 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
delphinus
2019. május 06. 12:19
"Több száz gyerek meghatóan szép gesztussal lepte meg az idős hölgyet, aki 12 éve..." ihttps://index.hu/mindekozben/poszt/2019/05/05/az_idos_holgy_csak_integetett_az_iskolasoknak_az_ablakbol_megis_szazak_jottek_el_elbucsuzni_tole/nteget az ablakából
Egy két félreértést, oszlassunk el. Az idősgondozás egy kötelező alapellátás. nem csak hazánkban, de egész Európában problémát okoz az idősek ellátása, gondozása. ez többek között a modern egészségügynek, és a prevenciónak köszönhető. Míg nagyapám 65 évesen agg volt, addig az apám 84 évesen fiatalosnak mondható, és szerencsére még ellátja magát. Az idősgondozás nem attól függ, kinek van gyereke, kinek nincs, egyszerűen rászorultság kérdése. Az önkormányzatok ezért pénzt kapnak az államtól, attól függ az összeg, hogy segítés, vagy gondozás az elvégzett feladat. A gondozott is fizet ezért, hol, hogy állapítják meg az összeget. Van ahol a nyugdíjtól függően sávosan, van ahol fix összeget fizetnek óránként. Igen, olyan is van, hogy nincs jövedelme, és akkor is megkapja, minimális összegért, vagy ingyen... Van akinek van gyereke, és segíti a szülőt, van aki leszarja, van akinek nincs gyereke. Ha kimegyek előgondozni, azonnal látom, a szülő gyerek viszonyt, előttem nincs titok. Én képviselem a gondozottat. Nem a hozzátartozó mondja meg mit csináljak, hanem a gondozott. A legfontosabb a bizalom, empátia. Kulcsom van a lakáshoz, kezelem a pénzét, vásárolok neki, fürdetem, etetem, ha beteg ápolom, ami egyébként nincs benne a szerződésben, hisz az ápolói feladat. Mégis, én kötözöm a fekélyét, pelenkázom, mozgatom, tehát gondoskodok róla. Olyanná válik, mint a saját anyám, apám, szinte rokonom lesz az idő előrehaladtával. Mindig az ő érdekeit nézem, ez a legfontosabb. Ha kórházba kerül, általában én vagyok az első akit felhív. Ő is úgy kezdte, hogy megszületett, egy szülőpár szerelméből, a legkedvesebb gyermek volt, szeretettel nevelték, taníttatták. Majd igen, ő is szülő lett. Most megöregedett, és segítségre szorul. Nem kér, inkább csendben marad, titkolja, hogy azért ,csak kellene neki egy kis meleg étel, egy jó fürdés, egy kis takarítás vagy séta. De a legnagyobb probléma a magány, ami végig vele marad, még akkor is, ha van szerető család. A fiatalok rohannak, dolgoznak, nem érnek rá a beszélgetésre. Már csak akkor eszmélnek ,amikor eljön az idő. Akkor sírnak, és szégyenlik, hogy az a szülő aki felnevelte őket, az élete végén ennyit kapott. Heti egy fél óra, amikor felszaladtak hozzá, vagy felhívták, hogy örült, és másnap mesélte. Van aki ennyit sem kap. Vannak elfeledhetetlen mondatok: "felneveltem, diplomás lett, de egy dolgot nem tanítottam neki: hogy legyen szíve.. felhívtam, meg akartam neki mondani, hogy ne gondoljon arra, hogy én esetleg oda költözöm. mire ő megelőzött, és azt mondta: Ide nem jöhetsz, mert mindig sírsz ha meglátod az unokáidat... Vagy Menj be a lakásomba, hozd be nekem a cuccaimat, te tudod, hol van, á a lányom azt se tudja hol keresse... Felhívott az unokám, és elpanaszolta, hogy szeretne egy gördeszkát, de nincs pénze. Adtam neki 100 ezer forintot.. azóta eltelt egy év és nem hívott... A lányom most jóban van velem, adtam neki 200 ezer forintot, mert nem tudta fizetni a telefonszámláját. Mostanában sűrűn hív. Tudom, azért mert kisegítettem... Meg csinálták nekem ezt a külön lakrészt, de itt a mosógép, amit naponta használnak. A menyem szerint a lakásomat akkor használják amikor akarják, és annak adják ki akinek akarják (haszonélvezet van rajta, élete végéig)...Átverik őket, kihasználják a hiszékenységüket, azt, hogy ők már türelmesebbek, és a modern élet hívságait leszarják, nekik más a fontossági sorrendjük. Na azt nem kapják meg... Mindannyian megöregszünk, ki így ki úgy, de előbb vagy utóbb segítségre szorulunk.... Igen ,ahogy egy kezdő tanulóvezető autójára ki van írva: Te is voltál kezdő valamikor... Te is leszel idős, beteg valamikor...
Az intézményesített idösgondozást sokszor ugy szervezik, hogy az inkább a rokonságnak feleljen meg, míg a gondozottak valós és jogos igényei kevésbé számítanak. Különösen, ha az már nehezen tudja kifejezni, hogy neki mi a fontos.
A nyugdíjkorhatár és a gyerekvállalás közt szoros összefüggés is lehet. Valaha a nők 54, férfiak 58-60 éves korban mehettek nyugdíjba, viszonylag még jó lelki, fizikai állapotban. Ez azt eredménnyzte, hogy a fiataloknak volt segítség a gyereknevelésben, a több gyerek sem volt túl nagy teher. Volt kire bízni a gyereket, ha megbetgedtek, volt akiknél a délutánjaikat, szünidőket a gyerekek eltöthették. Emlékszem, régen, mikor a húgom megszülte a harmadik gyerekét, a két idősebbiket, az alig 56 éves nyugdíjas nagymama többször is, akár egy-két hétre is magához vette, hisz az újszülöttet gyakran éjjel is szoptattni kellet, ami számára könnyítés volt. Mert addig is, a két idősebbikkel a nagymama foglalkozott.
Manapság a megnövelt nyugdíjkorhatár azt eredményezi, hogy az unokák nagymamák, nagypapák nélkül nőnek fel, hisz amíg az unokák kicsik és vigyázatot igényelnek, addig a nagymamák, nagypapák még mindig munkába járnak a megnövelt nyugdíjkorhatár miatt. Így aztán a a mai fiataloknak sokkal nehezebb a több gyerek vállalása.