„Nem lesz művész úr számára könnyű időszak” – Ukrajnáról vitatkoztak Budapesten

Korunk egyik gyorsan változó és égető európai kérdéséről, az ukrán helyzetről tartott rendezvényt a Danube Institute az ukrajnai elnökválasztás és nyelvtörvény elfogadása után.

A rendezvényen felszólalt az intézet igazgatója, John O'Sullivan, Kurt Volker, az Egyesült Államok Ukrajnával kapcsolatos tárgyalásainak különleges megbízottja, Brenzovics László, az ukrán parlament egyetlen magyar nemzetiségű képviselője, Mizsei Kálmán, a CEU közgazdász adjunktusa, Németh Zsolt fideszes képviselő, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, Damon Wilson, a nemzetközi ügyekkel foglalkozó Atlanti Tanács amerikai elemzőintézet ügyvezető alelnöke, illetve Ljubov Nepop ukrán nagykövetasszony is.

Bevezetőjében John O'Sullivan azt hangsúlyozta, hogy a téma akkor is közfigyelemre érdemes lett volna, ha Petro Porosenko marad az ukrán elnök, ám most, hogy egy tapasztalatlan politikus lett Ukrajna új elnöke Volodimir Zelenszkij személyében, a konferencia témája még izgalmasabb. A Danube Institute igazgatója szerint

Az ukrajnai krízist az államok közötti erőszak egyik legveszélyesebb példájaként említette napjaink Európájában, s mint vélekedett, a tény, hogy egy ilyen időszakban egy botcsinálta politikust választott elnökéül az ország, a „komoly politizálásba fektetett hit leépülését" mutatta. Igaz, O'Sullivan utalt Ronald Reaganre, aki maga is színészként kezdte pályafutását, és aki állítólag maga is azt mondta egyszer, hogy az ember nem lehet jó politikus, ha nem tud színészkedni. Az intézet igazgatója végül a „realisztikus atlantizmus” világnézete mellett tört lándzsát.

Kurt Volker előadásának elején magyarul köszöntötte közönségét, majd gyorsan tisztázta, hogy az Egyesült Államok továbbra is kiáll az Oroszország által fenyegetett Ukrajna mellett. Mint elismerte, Magyarországnak jogos igénye van arra, hogy „visszaszerezze történelmi szerepét Európa nemzetei között”, és méltatta a magyar szuverenitást. Noha Volker maga is elismerte, hogy érvelése elsőre ellentmondásos lehet, ám úgy vélte, hogy Magyarország hányattatott története megerősíthette nemzetünket abban a gondolatban, hogy hazánkat meg kell védeni. Az amerikai diplomata arra biztatta hallgatóságát, hogy ezt a gondolatot tartsák észben, amikor Ukrajna mai helyzetére tekintenek. Volker szerint Ukrajna nemzeti küzdelme identitásának és szuverenitásának megőrzésére hasonlóan legitim, mint Magyarország egykori, hasonló küzdelmei: 

A diplomata úgy vélte, hogy Ukrajna sikeresebb volt a reformok bevezetésében a Majdan óta, mint az elmúlt húsz évében összesen. Volker azt is tisztázta, hogy amikor Oroszországot kritizálják, nem az orosz nép, hanem az orosz állam vezetősége ellen beszélnek. A diplomata szerint a legjobbat akarják az orosz nép számára, és ennek eszköze egy belső reform elindulása lehet. Az ukrajnai magyar kisebbség jogairól úgy fogalmazott, hogy „támogatjuk a nemzeti kisebbségek jogait, hogy kifejezzék identitásukat”, ám „eközben ésszerű egy állam részéről, ha szeretné, hogy minden polgára beszélje a nemzet nyelvét”. A diplomata szerint ez a két elv nem áll feloldhatatlan ellentétben, és arra biztatta a két kormányt, hogy dolgozzanak együtt. Volker arra is utalt, hogy a két ország közötti párbeszédnek nem lenne szabad csakis a magyar kisebbség jogai köré épülnie.

Brenzovics László ukrajnai magyar képviselő előadását azzal kezdte, hogy szerinte nem meglepő az ukrán elnökválasztás eredménye, mivel a felmérések végig azt mutatták, hogy Porosenko támogatottsága igen alacsony, s hogy elutasítottsága eközben nagyon magas. Különböző kelet-európai országokat említve Brenzovics arra jutott, hogy a tapasztalatlan politikusok megválasztása lassan trendszerűnek nevezhető. A politikus utalt arra, hogy mindenfajta kérés és az Európa Tanács kifejezett javaslata ellenére az ukrán parlament épp elfogadta a nyelvtörvényt, és hogy Porosenko egyik utolsó lépéseként még alá fogja írni ezt. A képviselő szerint „tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy megint csak a társadalmat megosztó fegyverként használják" a magyar kisebbséget a parlamenti választások előtt. Brenzovics kiemelte, hogy a nyelvtörvény „az összes nyelvi-oktatási jog felszámolását jelenti", és az államnyelv védelme helyett voltaképpen a többi nyelv betiltásáról szól. Brenzovics azzal zárta eszmefuttatását, hogy

Mizsei Kálmán előadásában arra utalt, hogy az ukrán társadalom „nagyon érett" a nemzeti identitással kapcsolatban, és hogy azt nem egy szigorú, etnikai és nyelvi alapon definiálja keleti szomszédunk. A CEU oktatója szerint az ukrán civil társadalom „csodálatos” volt a „forradalmat” követően.

Németh Zsolt kormánypárti képviselő kiemelte, hogy nagyon fontos siker az, amit Zelenszkij elért, és méltatta, hogy a politikus nyitott a tárgyalásokra. Németh ebben látott egy „arany pillanatot”, mely során a két ország megegyezésre juthat vitás kérdéseiben. Németh sajnálattal jegyezte meg, hogy a legfrissebb fejlemény, a nyelvtörvény elfogadása egyelőre nem ebbe az irányba mutat. A politikus hazánk és Ukrajna vitáját egy emberi jogi vitának nevezte, ami az ukrán demokrácia minőségéről, egyben pedig a jogállamiság kérdéséről szól. Ezeket a szempontokat nem szabad bilaterális kérdésnek nézni, ugyanis ezek fundamentumok egy potenciális NATO-partner esetében – vélekedett Németh. A politikus szerint a jövőben még erősebb destabilizációs folyamatok indulhatnak meg Ukrajnában, mert bár az ország eddig sem volt túl stabil, ezek az erők új lendületet kaphatnak Moszkva irányából. 

– zárta gondolatait Németh, hozzátéve, hogy a geopolitikai konszolidációt a legkevésbé sem segíti a nyelvtörvény.

Videó a vitáról

Damon Wilson elemző úgy érvelt beszédében, hogy az ukrán-magyar viszony jelenlegi állása egy nagyobb kép része, és ezért messzebbről kell elemezni a kihívásokat. Wilson szerint az Egyesült Államok és Magyarország „a szabad világ gerincei”, amiket egy autoriter hatalom, Oroszország fenyeget. Az elemző úgy vélte, hogy Magyarország harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor „hazatért egy közös politikai családba”, melynek záró lépése a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás volt. Vlagyimir Putyin orosz elnök az elemző szerint vissza akarja fordítani ezeket a politikai sikereket, elsősorban Ukrajnában. Wilson kiemelte, hogy Ukrajnának most pontosan ugyan olyan lehetőségei vannak, mint Magyarországnak is voltak, hogy visszanyerje európai szerepét. Az elemző a magyar-amerikai kapcsolatok egyik fő kérdésének nevezte a nyelvkérdést, amit véleménye szerint úgy kell megvitatni, hogy az ne segítse Putyin terveit. „Nem adhatunk hatalmat az orosz banditáknak és nem is hagyhatjuk, hogy ők határozzák meg Ukrajna jövőjét” – zárta előadását. 

Végül Ljubov Nepop ukrán nagykövet asszony szólalt fel a konferencián. Magyar nyelvű köszöntője után a nagykövet arról beszélt, hogy Ukrajnában egyetlen oroszbarát jelölt sem jutott be a második fordulóba, hogy az elnökválasztás szabad és igazságos volt, és hogy Ukrajna államvezetésében jelenleg nincsenek „radikális, soviniszta” elemek. Nepob felhívta a figyelmet arra, hogy a korábban elszalasztott reformok gyors bepótolása „fájdalmas” folyamat volt, és hogy az országtól nem lehet elvárni, hogy minden téren – például a korrupció terén – tökéletes legyen. A nagykövetasszony kiemelte, hogy

Mint hozzáfűzte, az ukrán kormány egy olyan törvényt is elfogadtatott, mely a magániskoláknak különleges helyzetet biztosít. Véleménye láthatóan az volt, hogy az az ukrajnai nyelvi jogok liberalizmusát bizonyítja. A vitás kérdéseket a nagykövetasszony szerint bilaterális szinten kell megoldani, és nem szabad ezeket Ukrajna NATO-tagságának feltételévé tenni. Nepop szerint „mindig barátot láttunk Magyarországban, és ezért minden vitát barátokként kell rendeznünk”. A nagykövetasszony azt is hozzátette, hogy „nincsen magyarellenes hangulat Ukrajnában”. Előadását azzal zárta, hogy bár „csakis az ukránok tehetik újra naggyá az ukrán nemzetet”, céljaik elérésében Magyarországra is számítanak.