A jó mese is olyan, mint a jó vers, kicsit elemelkedik a földtől. Interjú.
„A feleségét mikor ismerte meg?
43 éve. Sajnos nem sikerült elsőre megtalálnom.
Nemcsak a szerelem a lényeges, az könnyen kialakul, hanem az is, hogy valakivel igazán együtt szívja az ember a levegőt, hogy érezze, nem üres a tér, ami a háta mögött van.
Egyik versében azt írja: »Boldogot csak játszani lehet…«
Ha az ember szerelmes verset ír, nem biztos, hogy szerelmes, de a szerelem állandó költészeti téma. Ilyen a halál vagy a boldogság is. Az ember sok mindent ad magából is, de van egy nagy érzelmi felfogóképessége is, tudhat olyasmit is, amit nem él át. Persze nyersanyagként is használom magam, és ezt is túl lehet hajtani egészen a hullafáradtságig. Az írás el is vesz valamit az emberből, amit aztán pótolni kell.
Mert lehet órákig rutinból, kézügyességből verselni, csilingel is, meg minden, de nem sok értelme van. Weöres, aki a versritmus zsenije volt, sokszor mondta is nekem, hogy vigyázz, mert elvisz a muzsika.
Mivel lehetséges visszatöltekezni? A többi költő olvasásával?
Nem. Én a másik versét is úgy olvasom, akár szemfájdulásig, mint egy ujjgyakorlatot, mert csupán 5-600 szót használunk a hétköznapokban, az összes többit a könyvekben találjuk meg, amiből aztán írni lehet. Bartók, mielőtt nekiült komponálni, órákig játszott Bach etüdöket, fúgákat, én is mozgósítom magamban az alvó szavakat. Töltekezni rengeteg alvással, bográcsozással, kutyasétáltatással, piacozással, baráti sörözéssel, borozással lehet.
Az előbb úgy adta oda nekem a most megjelent verseskötetét, hogy »bár verset ma nem nagyon olvasnak«. Bánja, hogy költőként kevesebben ismerik?
A jó mese is olyan, mint a jó vers, kicsit elemelkedik a földtől. Nekem két szárnyam is van, a mese és a vers. Ha egy film vagy gyerekkönyv megjelenik, akár milliós példányszámot is jelenthet, a verseskötet pár ezret. Nem is kellene erőltetni a versolvasást, hiszen a költészetnek nem feltétlenül az a funkciója, hogy tömegrendezvényeken, reklámokban »teljesítsen«, bár a vers mindent kibír, még a politikát is. A költészet szerintem mégiscsak egy bensőséges műfaj, a lélek fényűzése. Magyarországon a versért nem is nagyon fizetnek, maradjon is csak luxus. Pilinszky azt mondta, még az sem érdekes, hogy elolvassák-e, fő, hogy megszületett. Én is csak pár versemről tudom, hogy népszerű lett, az egyik az, amit anyám halálára írtam, a másik a Szerelmes vers. Nagyon örültem, amikor egy idegen azt mesélte, hogy az egyiket elszavalta az édesanyja sírjánál vagy amikor a másikat esküvői meghívókon látom, de nem ezért írtam, egyszerűen megszülettek bennem. A költészet mindentől független, annak is kell lennie, talán csak a Jóistentől nem.”
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
