Ávós terror, paktum, elszámoltatás: Schiffer kontra Pető Iván a Klubrádióban

A rendszerváltásról és az azt követő igazságtétel kérdéséről vitatkozott Pető Iván, az egykori SZDSZ meghatározó politikusa és Schiffer András ügyvéd, az LMP volt elnöke a Klubrádió „Konkrét” című műsorában hétfő délután.

Bevezetésként Böcskei Balázs műsorvezető kérdésére Pető Iván megosztotta, hogy a Beszélő című szamizdatban Ada Pál álnéven írt, hogy ne kerüljön veszélybe a munkahelyén.

melyen az "Adapal" felirat volt olvasható. Eszébe jutott, hogy Rákosi Adán született, így hitelesnek találta a nevet.

Schiffer a rendszerváltáskor 18 éves volt, elsősorban az érettségi kötötte le. A bizonyítványok kiosztása elmondása szerint pont június 16-án történt, miközben a televízió az újratemetést közvetítette. Jól emlékszik azonban az igazságtételi törvényjavaslat körül kialakult vitákra. „Maradéktalanul osztottam a szemináriumvezetőmnek a meggyőző álláspontját, aki Polt Péter volt, akkoriban az igazságtételi törvényt leghevesebben ellenző pártnak, a Fidesznek a szakértője”.

A Kónya-Pető vita kapcsán, hogy már a legelején kifütyülték, Pető Iván így fogalmazott:

Pető kifejtette: „Én egy áldozat voltam, érdemes áldozatnak lenni, ha valaki politikai hatást akar elérni”. Pető szerint a vita nem is tartalmi szinten volt meghatározó akkoriban, hanem mint az első komoly véleményütközés a televízióban.

Schiffernek akkoriban más volt a benyomása a vita kapcsán, mint ma, akkor elborzasztotta az a „lincshangulat”, ami az egész vitát körüllengte és szimpatikus volt neki Pető higgadtsága. Ma már Kónyának adna igazat. „Az az álláspont, amit Pető Iván képviselt, az akkori ellenzék képviselt és amivel én is egyetértettem akkor”, ez az álláspont nem csak, hogy nem volt tartható, hanem

Schiffer és Pető népi viseletben: a fotók tényleg megtörténtek (via Cink)

Schiffer szerint a demokratikus és a nem demokratikus rendszer közé egy világos cezúrát kellett volna vonni, amit a rendszerváltás elitje nem tett meg. „Nem lehet elkenni a '89 előtti és '89 utáni időszak közötti különbséget.”Schiffer hiányolta egy csehszlovák-típusú lusztrációs törvény elfogadását, mely lehetővé tette volna, hogy a kommunista diktatúra haszonélvezői ne vehessenek részt az új demokrácia irányításában.Szerinte 1990 májusában ki kellett volna mondani azt, hogy az Államvédelmi Hatóságot, illetve az 56 utáni karhatalmat terrorszervezetnek minősítik,

– fogalmazott Schiffer András.

Pető Iván Schiffer felvetéseire reagálva elmondta, ő ahhoz tudná hasonlítani, ami történt, mint amikor az újkor kezdetén a várvédők szabad elvonulásért cserébe tették le a fegyvert, s meg is kapták a szabad elvonulást, ez volt a megállapodásos rendszerváltás lényege. Az MSZMP fokozatosan visszavonult, lehetővé tette a békés rendszerváltást, bár vagyonával a mai napig nem számolt el rendesen. Azok az emberek, akik ebben a folyamatban közreműködtek, a Schiffer által vázolt elszámoltatás szerint sem lehettek volna felelősségre vonhatók.

Schiffer András úgy folytatta, szerinte a rendszerváltó elit hibája, hogy az alkotmányszöveg a rengeteg politikai kompromisszum révén „kilúgozott szöveg” lett, rengeteg kérdés eldöntését az alkotmánybíróságra hagyva, holott a morális kérdésekben való állásfoglalás az alkotmányozó feladata lenne. Schiffer egyetértett Petővel abban, hogy abszurdum lett volna mindenkit felelősségre vonni, azonban a diktatúra kirívóan bűnös szervezeteinek nevesítésére és felelősségre vonására lett volna lehetőség. Emellett rengeteg jogsértéssel – a politikai okokból való kitiltás a felsőoktatásból, kirúgások – semmilyen módon nem foglalkozott a törvényhozás. Ez a „maszatolás” nagy mértékben csorbította a magyar demokrácia hitelét.Sok bűncselekmény 1990 után pedig az elévülési időn belül sem lett kivizsgálva, ilyen volt a Czinege-villa ügye is. Bár a választás előtt minden aktuális ellenzéki párt az elszámoltatással kampányolt, valójában egyik sem valósította meg azt.

Pető Iván az alkotmánnyal kapcsolatban elismerte, sok benne a spontán elem, pillanatnyi kompromisszum, lényege az volt, hogy lehetetlen legyen a kommunista rendszer jogi normái alapján az ellenzékkel leszámolni. Elismerte azt is, sem az MDF-nek, sem az SZDSZ-nek nem volt jogi forgatókönyve a Schiffer által említett jogsértésekre, pedig sok személyesen érintett politikussal rendelkezett mind a két párt.

Az SZDSZ egykori vezetőjeszerint

de senki nem gondolta azt, hogy ez egy könnyen lezárható dologgal tényleg megoldható.Az SZDSZ álláspontja az volt, hogy a kommunista politikusok felett majd választások útján ítélkezik a nép, s hiába volt közismert Horn Gyula múltja, mégis megválasztották. A Czinege- és más ügyek kivizsgálása az ügyészség feladata lett volna – fejtette ki az SZDSZ egykori politikusa.

„Az 1994-es választási eredményből sem lehet önmagában kiolvasni, hogy az emberek lemondtak az igazságtétel lehetőségéről” – reagált Schiffer András.

szerinte ez egy pragmatikus, sebtében összerakott egyezség volt, hogy „működjön az ország”, senki sem gondolta, hogy ez az utolsó pillanat a morális kérdések rendezésére.

Ez a rendezetlenség sok következménnyel járt – vette fel a fonalat Schiffer András. „Amikor az aktanyilvánosságot felvetem, engem legkevésbé a besúgók érdekelnek, hanem azok, hogy kik voltak az állambiztonság vezérlőpultjain, akik utána médiacelebek, milliárdosok lettek – ez a mai napig nem nyilvános”. Ennek a következménye az is, hogy a szabad demokrata belügyminiszter alatt dolgozó Császárné – aki a régi rendszerben is a belügy Császárnéja – kiadott egy igazolást arról, hogy az ÁVO-ban nem bántalmazták a foglyokat. Az ilyen történetek vezettek el ahhoz a hitelvesztéshez, ami részben magyarázata annak, hogy miért tudta Orbán Viktor lebontani a liberális jogállamot.

„Nem pusztán büntető igazságtételről van szó, hanem hogy a szimbolikus, adott esetben anyagi kárpótlás, információs kárpótlás teljesen el lett kenve, és ez nagy valószínűséggel hozzájárult ahhoz, amit 2010-ben láttunk” – zárta gondolatait az LMP volt elnöke a Klubrádió műsorában.