Szerzők:
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke
Czókos Gergely, a NEB Hivatalának tudományos szerkesztője
Hatvan évvel ezelőtt, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján a Budapesti Országos Börtönben végezték ki Mansfeld Pétert. A vagány, kalandvágyó fiút, aki a forradalom idején gépkocsi-összekötőként segítette a „Szabó bácsi” vezette Széna téri csoportot, végső soron nem a szó szoros értelmében vett ’56-os tettei miatt ítélték halálra, hanem a hatalommal szembeni kiállása miatt.
Mansfeld a forradalom leverését követően újrakezdte iskoláit, de nem tudott visszailleszkedni a mindennapokba. 1958. januárban kisebb betörésekért, autólopásokért egyéves, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A vizsgálati fogságban szerzett tapasztalatai, a rabtársaktól hallottak, valamint egykori parancsnoka, Szabó János kivégzése és sógora letartóztatása a rendszer elszánt ellenfelévé tették. Barátaival hamarosan fegyveres csoport alakításába kezdett. 1958. február 17-én elrabolták az osztrák követség előtt posztoló rendőrt, akit lefegyverzését követően szabadon engedtek. A rendőrség nem sokkal ezt követően letartóztatta a társaságot. Mansfeld – miközben büszkén emlegette forradalmi múltját, szembeszegült vallatóival, és vizsgálati fogsága idején egy helyszíni alkalmával meg is szökött – a csoport elleni büntetőper során társa, a családos Blaski József kötéltől való megmentése érdekében
átvállalt olyan cselekményeket is, amelyeket el sem követett.
A bátorság és a kádári megtorlás kegyetlenségének jelképévé vált fiatal fiú és társai „előélete (Mansfeld esetében ehhez társult a Széna téren vállalt szerepe) tökéletesen alkalmassá tette őket arra, hogy rajtuk keresztül demonstrálják az »ellenforradalom« és a köztörvényes bűnözők összefonódását” – olvashatjuk a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a megtorlás során kivégzettek pereiről készített, a perek56.hu oldalon bárki számára elérhető adatbázisában a Blaski József és társai ellen indított büntetőper – ennek volt másodrendű vádlottja Mansfeld – leírásában.
A perek56.hu adatbázisban az ügyekben eljárt nyomozók, ügyészek, tanácsvezető bírák és népbírák pályájáról is képet kaphatunk. A Mansfeldék elleni eljárás során a nyomozóhatóság által elkészített vádirattervezettel jelentős átfedésben lévő vádiratot a jogi pályáját még a Horthy-korszakban kezdő, 1957. február 1-jén Budapest Főváros Ügyészsége (1959. áprilistól főügyészség) élére kinevezett dr. Götz János írta alá 1958. szeptember 13-án, ahogy 28 másik, végrehajtott halálos ítélettel végződő megtorló per, többek között a Wittner Mária és társai elleni eljárás során is. Götz egy 1962-es irat szerint tevékenyen részt vett „az ellenforradalom felszámolásában”. 1974. évi kitüntetési javaslatában pedig a következő állt: az „ellenforradalmat közvetlen követő időszakban […] jelentős érdemeket szerzett a főváros törvényességi helyzetének helyreállításában”. 1975. július 15-ével vonult volna nyugdíjba fővárosi főügyészként, de felmondási ideje alatt elhunyt.