Csüccs le, magyar! – Az irodalom visszavág

A Várkert Irodalom új, Az irodalom visszavág című sorozatának estjein Nényei Pál irodalomról, oktatásról beszélget meghívott vendégeivel – hirdette a prospektus.

Aki március 15-én az első alkalomra ellátogatott, az többet kapott ennél. Nényei Pál, Szabó Borbála, Egger Géza és Takátsy Péter egy rövid és humoros performansz keretében

hogy milyen lett volna, ha a nagy költő szívében nem lobogott volna a forradalom lángja.

Nényei Pál, az est házigazdája középiskolai tanár, író, drámaíró és színész, nem mellesleg Az irodalom visszavág című könyvsorozat szerzője – innen az előadássorozat címe is. Felesége Szabó Borbála drámaíró, író, számtalan sikeres magyar színdarab szerzője. Vendégeik Egger Géza és Takátsy Péter színészek voltak.

Az 1848-as forradalomról, annak eseményeiről és legfontosabb szereplőiről minden évben megemlékezünk. Hogyan emlékezünk Petőfi Sándorra? Saját emlékeink nem lehetnek róla, mások emlékein és képzeletünkön múlik, hogy milyen kép jelenik meg előttünk, ha a forradalom nagy költőjére terelődik a szó. Nem tudjuk milyen volt és már nem fog nekünk újra megjelenni, meghalt – nyitja az előadást Nényei.

Próbáljuk elképzelni, milyen is lehetett ő. Petőfi (Takátsy Péter) rögtön a színpadon terem, teli torokból ordítva a Nemzeti dalt.

Próbáljuk újra. A költő a színpadon a nadrágját ledobva táncra perdül – hiszen mindannyian tudjuk már óvodás korunk óta, hogy „Petőfi Sándor gatyába’ táncol”.

Az előadás humora azonban korántsem ilyen gyermekded. A költő különböző műveit olvasva igyekszünk felfedni az énjét, megérteni, hogy miért gondolt még a mézeshetek alatt is – miközben felesége „szelídeden hullámzó kebelét” fogta – az „imakönyvre”, a Szabadságháborúk történetére.

Láthatunk Petőfi-féle problémamegoldást („Bécs a hibás mindenért!”), aztán Szabó Borbála – kérdéses, hogy kinek a szerepében – elpanaszolja a nézőknek azt a bánatát, hogy a nőket mellőzték a forradalom során. Legismertebb képviselőjük Laborfalvi Róza volt, de még ő is csak kokárdákat készített.

Az igazi forradalmi változás amúgy is az lenne, ha a férjek végre hazaérnének a fürdetésre, segítenének a házimunkában.

így elkerülhető lenne a vérontás, a férfiaknak pedig maradna ideje a családra is.

De mi történhetett volna, ha nem a forradalmi lelkületű, hanem a „békés Petőfi” ült volna március 15-én Pilvaxban?

A március ifjak valószínűleg békésen kártyáztak volna egész estig, majd hazamentek volna ki-ki a saját családjához. Petőfi Sándor még lefekvés előtt elszavalta volna „Csüccs le magyar” kezdetű versét, melyben a magyar nemzet minden tagját nyugodalmas semmitevésre, fel-nem-lázadásra buzdítja, hiszen „fényesebb a kardnál Napunk, mi hasunkra süt, ha fekve vagyunk”.

A műsor jelenetsorainak kissé kaotikus jellege csak akkor lenne zavaró, ha a néző egy színdarabra jelentkezett volna be, de ez egy irodalmi est-sorozat, ehhez képest ez az előadás egy ajándék – ajándék lónak pedig ne nézd a fogát.

A humor bármelyik korosztály számára élvezhető, nagyszülők, szülők együtt nevettek a legkisebbekkel. Minden bizonnyal ehhez hasonló élményeket tartogat az Irodalom visszavág következő két estje is, csak a téma lesz más: az irodalmon belüli férfi-nő esélyegyenlőség kérdését vetik majd fel április 11-én, illetve a népiesek és urbánusok közötti évszázados vita feloldására készülhetnek majd a május 9-i előadás nézői. Ahogy a sorozat prospektusa írja: „Kevés olyan program van ma Magyarországon, ami olyan témát jár körül, melyet mindenki tanult, ezért mindenki ért hozzá: azaz mindenkit érdekel!”.