Milyen alapértékek?

„Nagyon készült az ellenzék a triumfálásra, ám ez ezúttal is elmaradt. Ha még pontosabban akarunk fogalmazni, akkor az ellenzéki sajtó készült a diadalmenetre, ugyanis komolyan vehető ellenzék nincs, csak hisztériázó kisdobos fiúk és kisdobos lányok vannak. Így a hazai sajtó vette át az ellenzék szerepét, végképp szakítva az objektivitás puszta látszatával is. Éppen ezért neveznek bennünket »propagandasajtónak«. (lásd még: projektálás, kognitív disszonancia stb., de mégsem állíthatunk minden 444-es, indexes, hvg-s és narancsos újságíró mellé egy pszichológust.)

Nézzük először nevezett »sajtó« csütörtöki címadásait:

»Az Európai Néppártnak sikerült négyszögesítenie a kört a Fidesszel« – így az Index.

»Csak három hónap múlva derül ki, veszített-e a Fidesz – Egyelőre még csak felfüggeszteni is úgy tudták a Fideszt, ahogy ők akarták”. Orbán letette a fegyvert. És a néppárt is« – így a 24.hu.

»Orbán úgy csinál, mintha maga kérte volna a felfüggesztését a Néppártban – Pedig úgy emlékszünk, inkább 13 másik párt kezdeményezte ezt« – így a Magyarnarancs.hu.

Az utolsót mindjárt el is vethetjük, a narancsosok még arra a minimumra is képtelenek, hogy a nyilvánvaló tények megzavarják őket. Nem így az Index, amelyik éppen azon kesereg, hogy a néppárti döntést minden érintett fél a maga szája íze szerint tudja kommunikálni. Esetünkben a 24.hu jár legközelebb a valósághoz, amikor keserűen megjegyzi: »Egyelőre még csak felfüggeszteni is úgy tudták a Fideszt, ahogy ők akarták«.

Igen, erről van szó.

Igen, pontosan az történt a magyar miniszterelnök akaratából, ami 2000-ben történt az osztrák Wolfgang Schüssel vezette Osztrák Néppárttal (ÖVP), amikor éppen őket akarták kizárni, amiért a szavazói akaratnak megfelelően koalícióra léptek az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ). Akkor az osztrák kancellár közölte, önként felfüggeszti pártját az Európai Néppártban, ameddig valami »bölcsek« kivizsgálják az osztrák demokrácia helyzetét. Pontosan ugyanezt tette most Orbán Viktor, és pontosan ez a döntés született.

És ez az adott helyzetben a lehető legjobb döntés. Persze szerintem a Fidesznek az lenne a legjobb, ha otthagyná ezt a társaságot. De kétségtelen tény, hogy a miniszterelnök több információ birtokában és egészen más felelősséggel a vállán nyilván nem véletlenül döntött úgy, ahogy. Úgy, hogy időt nyert. És minden bizonnyal ez most a legfontosabb. Ugyanis mindenekelőtt felejtsük el azt az ostoba mantrát, miszerint itt valamiféle »alapértékekről« van szó, amelyekről még vitázni sem lehet, és amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Európa ma éppen az alapértékekről vitatkozik. Például arról, hogy feladja-e a nemzetállamokat és létrehozza az Európai Egyesült Államokat, vagy ragaszkodjon az erős nemzetállamokhoz, amelyek szövetségéből áll maga az unió. Kevés ennél »alapabb« alapérték van, a vita pedig többek között épen erről folyik. Továbbá kevert társadalmakról, nyitott társadalmakról, létező vagy nem létező határokról, kulturális önazonosságról, s arról, hogy a nemzet egy létező entitás-e, avagy pusztán »szociokulturális fikció«. Másodszor, miképpen is lehetnének megkérdőjelezhetetlen alapértékek abban a néppártban, amelyik magába foglalja a legszélsőségesebb, anarchisztikus baloldali, liberális és zöld formációkat éppúgy, mint például a Fideszt?

Pontosan az alapértékekről zajló vita miatt kellett időt nyerni. Hogy majd a választás után lássuk, ki milyen erővel a háta mögött, milyen pozícióból állhat bele ebbe a vitába. S továbbra is fenntartom: legkésőbb akkor elkövetkezhet a megfelelő pillanat, hogy hátat fordítsunk ennek a gyáva és heterogén társaságnak, amelyiknek fogalma sincsen semmiféle alapértékről.