„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
Vajon létezik a másik felünk? Megéri várni a „nagy Ő”-re? Magunkhoz hasonló partnert keresünk vagy olyat, aki szöges ellentétünk? Az esküvő után egyből hátradőlhetünk? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattak azok, akik részt vettek a Corvinus novemberi eseménysorozatán. A BCE Diáktanácsadó Központ 15 éves fennállása alkalmából Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta tartott előadást „Választás-e a párválasztás?” címmel. Tudósításunk.
Életünk során környezetünk számtalan tanáccsal lát el minket – nincs ez másképp a párválasztás kérdésében sem. Nézzük meg, pontosan melyek ezek!
Már az első randevú alkalmával is igyekszünk közös pontokat találni, hiszünk benne, hogy a hasonlóságok összehozzák az embereket. Könnyebben megbízunk a másikban, ha tudjuk, hogy van, ami összeköt bennünket, így a légkör is rögtön oldottabbá válik. Kozma-Vízkeleti Dániel kiemelte, mennyire megerősítő tud lenni, ha partnerünk hasonló temperamentumú, ha egyezik a bioritmusunk, vagy ha hasonló vicceken nevet, mint mi.
Izgalmasnak tartjuk, ha valaki a szöges ellentétünk. Ha partnerünk nagyon különbözik tőlünk, az élmények egészen új dimenzióját élhetjük meg, teljesen más impulzusok érhetnek minket. Olyan tapasztalatokhoz tudjuk juttatni egymást a párkapcsolatban, ami a másik fél nélkül elképzelhetetlen lenne.
A pszichológia nyelvén ilyenkor nem ellentétről, nem is hasonlóságról, hanem egyfajta összeillésről beszélünk. Olyan tulajdonságokkal rendelkezünk, amik egymás kiegészítő szeletei. Aggódós emberként tudatosan választhatunk olyat, aki jóval higgadtabb, vagy ha racionálisak vagyunk, kereshetünk valakit, aki az érzelmek embere.
Jól látható, hogy a három ősi bölcsesség tökéletesen ellentmond egymásnak, de aggodalomra semmi ok! Bárhogy választhatunk, hiszen
A párkapcsolati hiedelmek labirintusában
A párkapcsolatra vonatkozó hiedelmeink szinte észrevétlenül befolyásolják azt, ahogyan párt választunk. Széles körben elterjedt az az elképzelés, miszerint a „másik felünk” biztosan létezik. Nekünk mindössze annyi a dolgunk, hogy megtaláljuk őt, majd apró lépésenként közel kerüljünk egymáshoz. Konkrét forgatókönyv él a fejünkben a megismerkedés fázisairól (mit szabad az első randevún és mit nem, mikor mutatjuk be választottunkat szüleinknek…), és szeretjük azt hinni, hogy ez a való életben is épp így fog történni.
Sokan úgy vélik, hogy a párkapcsolat magasztos élmény, melyet átélve olyan csodában lesz részünk, amit másképp nem érhetnénk el. Ők egy kapcsolattól szinte földöntúli boldogságot várnak, melynek betetőzése a gyermekáldás, ami a teljes összetartozás kifejeződése.
Azt is szeretjük hinni, hogy van receptje a tökéletes párkapcsolatnak. Mind az online, mind a nyomtatott sajtóban gyakran találkozunk olyan szalagcímekkel, mint „A párkapcsolat 3 titka” vagy „5 tipp a tökéletes kapcsolathoz”. Aki ezt a nézőpontot vallja magáénak, hiszi, hogy az intelmeket betartva egy jól működő, boldog párkapcsolat lesz a jutalma.
Manapság egyre elterjedtebb az a vélekedés is, hogy anyagi javak birtoklása vezet a biztos kapcsolathoz. A fiataloknál különösen gyakori, hogy bizonyos státuszszimbólumoktól (mint például egy drága mobiltelefon) remélik, hogy rájuk talál a szerelem.
Társadalmunkban sokan a magasabb erőkben hisznek, ha párválasztásról van szó. A horoszkóp különösen népszerű, hiszen jó külső visszaigazolás lehet az erre fogékonyaknak. Ám a hiedelmeink csúcsán mégis a „nagy Ő” áll. A „nagy Ő” maga a tökéletesség: minden egyes porcikája olyan, mint amilyenre mi vágyunk, érdeklődése, hangulata épp a sajátunkkal egyenlő – ő pedig ugyanígy érez velünk kapcsolatban. Kétség sem férhet tehát ahhoz, hogy egymásnak lettünk teremtve. Ha hiszünk a „nagy Ő” létezésében, azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy csak ki kell várunk, előbb-utóbb betoppan az életünkbe. Kozma-Vízkeleti Dániel viszont kiemelte: szakemberként az a tapasztalata, hogy
hisz így is felépíthető egy biztos alapokon álló, jól működő, stabil párkapcsolat.
Az is tévhit, hogy az elköteleződés a párkapcsolati munka betetőzése. Valójában ez még csak a kezdet: nem dőlhetünk hátra abban a tudatban, hogy ha egyszer „megszereztük” a partnerünket, onnantól már minden sínen van. Sokan a házasság után elkényelmesednek, elfelejtik, hogy minden szakaszban szükség van a párkapcsolat építésére, odafigyelésre, apró gesztusokra, törődésre és gondoskodásra. Fontos, hogy ne csak az első néhány évben szervezzünk közös programokat, hanem folyamatosan ápoljuk a kapcsolatunkat, és igyekezzünk új színt vinni az együtt töltött időbe.
– nyomatékosította a szakember.
A hiedelmeken túl
A párválasztás részben teljesen tudatos, bármikor hozzáférhető szempontok alapján történik (legyen magas, szeresse a gyerekeket, főzzön jól…). Van viszont számos egyéb tényező is, melyek – gyakorlatilag észrevétlenül – befolyásolnak minket a partner keresésében. Idegrendszerünk, testünk, öröklött viselkedésmintáink épp úgy beleszólnak a párválasztás kérdésébe, mint az evolúciós örökség. A férfiak velük született preferenciákkal rendelkeznek a kerekded női testrészek iránt, a hölgyek pedig evolúciósan a fejlettebb izomzatot kedvelik. Génjeink is befolyásolnak minket, már pusztán szaglás alapján képesek vagyunk olyan partnert választani, aki genetikailag optimális távolságra helyezkedik el tőlünk. Kultúránk, illetve szűkebb-tágabb környezetünk is hatással van a döntésünkre, pont, mint spirituális igényeink. Ezt a modern pszichológia a bio-pszicho-spirituo-szociális ember képében integrálja, melynek lényege a rendszerszemlélet: mindannyiunkat különböző oldalakról eltérő hatások érnek, ezek befolyásolják érzéseinket, attitűdjeinket, így a párválasztási stratégiánkat is.
Létezik a tökéletes párkapcsolat?
A romantikus érzelmek élettani alapját egy feniletil-amin nevű vegyület adja, mely a „szerelemhormonként” ismert. Hatására beszűkül a figyelmünk, mindenről csak a számunkra fontos személy jut eszünkbe. A rossz hír az, hogy ehhez a belső amfetaminhoz nagyjából három év alatt teljesen habituálódik a szervezetünk, elillan a korábbi rózsaszín köd. Ekkor kell, hogy a mindent elsöprő szerelmet egy újfajta, mély szeretet és ragaszkodás váltsa fel.
Kozma-Vízkeleti Dániel szerint
„Nem szabad elhinnünk, ha valaki azt mondja, a párválasztás egyetlen dolgon múlik. Nincs titkos recept.” A szakember zárásként kiemelte, a legjobb, ha először saját magunkat próbáljuk kiismerni. Az önmagunkkal való szembenézés, saját kapcsolati mintáink feltérképezése vihet közelebb ahhoz, hogy a másik nemet is megértsük, és jól működő, harmonikus párkapcsolatot tudjunk kialakítani.